IV. fejezet: Szülők nélkül

Berontottam a szobába, de Harry-t nem találtam sehol. Istenem, miért pont ilyenkor kell ennek elkóricálnia? Elindultam a keresésére.
-Harryyy! Merre vagy? Gyere már elő! Harryyy! Ne szórakozz már velem! Ha-ebben a pillanatban valaki rám ugrott hátulról. Azt hittem, menten kiugrik a szívem. Arra eszméltem, hogy ez a valaki dől a röhögéstől.
-Úristen, látnád magad!-Harry alig bírta abbahagyni a röhögést.
-Harry, ha még egyszer ezt csinálod, az utcán fogsz aludni!
-Jól van, oké, oké, többet nem fog előfordulni!-mondta, de még mindig nevetve.
-Na persze.-mondtam olyan hangnemben, mint aki most szívesen megfojtana valakit.
-Amúgy miért kerestél ennyire?-kérdezte Harry, és közben a könnyeit törölgette.
-A szüleim egy hónapig nem lesznek itthon, szóval addig kettesben leszünk.-mondtam kicsit idegesen.
Harry ledermedt. Nem csodálom, nekem is ez volt a véleményem... Egy ideig egyikünk se tudott semmit kinyögni. Aztán én törtem meg a csendet:
-Na, erre enni kell.-mondtam.
-Ilyenkor nem inni szokás?-kérdezte Harry meglepődve.
-Nálunk nem, és különben is, kiskorúak vagyunk!-mondtam "felelősségteljes" hangnemben.
-Ja, ez mondjuk igaz...-mondta Harry.
-Lemegyek, csinálok valami kaját. Kérsz te is?
-Nem, diétázom, hát persze, hogy kérek!-mondta Harry gúnyosan.
-Harry herceg, ha nem szándékozik érthetően beszélni, nem áll módomban kiszolgálni!-mondtam "durcásan".-Na kapcsolj be valami filmet, mindjárt jövök.
Lementem a konyhába, és összedobtam valami kaját.
Mire felértem, a film már elkezdődött, és Harry az ágyamban feküdt.
-Mr. Styles, tisztelettel közlöm, hogy ez az én ágyam, és egyenlőre még nem szeretnék férfit látni benne!
-Hát azzal már elkéstél!-mondta nevetve.-De ahelyett, hogy ezen idegeskednél, gyere, csüccs le!
-Legyen!-mondtam, és leültem mellé a kajás tálcával a kezemben.
Odaadtam Harry-nek az adagját. Neki 4 szenyót csináltam, magamnak 5-öt. Sokat tudok enni, de nem látszik rajtam, mert rendszeresen sportolok.
-Hű, te aztán beles vagy!-mondta csodálkozva.-és azt mind meg fogod enni?
-Persze, mit gondolsz, miért csináltam magamnak ennyit?-kérdeztem.
-Hát oké.-mondta Harry, és néztük a filmet. Valami vígjátékot néztünk, de annyi filmem van, hogy már a címére sem emlékszem.
-Na, ez jó volt.-mondtam. Harry kerek szemekkel nézett az üres tányéromra.
-Hallod, asszem Niallal sok közös van bennetek!-mondta.
-Miért?-kérdeztem nevetve.
-Szőke haj, kék szem, igen tág gyomor... Hogy a francba fért beléd ennyi kaja?-Harry még mindig nem hitt a szemének.
-Az élet nagy rejtelme... Na, mentem zuhanyozni! Ne leskelődj, mert megbánod!-mondtam "fenyegetően".
-Ne aggódj, tartom magam!-mondta mosolyogva.
Fürdés közben azon gondolkodtam, hogy egész jófej srác a kinézetéhez képest ez a Harry gyerek. Lehet, hogy egyszer még jóban leszünk.
Kimentem, aztán ő következett.
Harry szemszöge:
Egész rendes lánynak tűnik, pedig az elején még nem úgy tűnt, hogy jól megleszünk!
Kimentem a fürdőszobából, de Joulie már megint evett.
-Joulie, mondd csak, milyen időközönként szoktál enni?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-1. Csukd be a szád, mert még belerepül valami. 2. Most vacsorázom, az előző az uzsi volt 3. Naponta 5-ször, mert ez a normális.
-Na de ennyit? Hát te tudod!-mondtam, és annyiban hagytuk az egészet.
Joulie szemszöge:
Mit érdekli őt az, hogy mennyit eszem? Nem tök nyolc? Kicsit túl kíváncsi. Na mindegy.
-Álmos vagy?-kérdezte Harry, és ekkor észrevette a plüsscicám az ágyamban.
-Ne bántsd, gyerekkoromban kaptam a nagymamámtól. Isten nyugosztalja szegényt.-mondtam szomorúan.
-Jajj, ne haragudj, nem akartam rossz emlékeket felhozni, nagyon sajnálom!
Ezen nevetnem kellett. Ekkor elkezdett kotorászni a táskájában, és legnagyobb meglepetésemre egy ugyanolyan plüsscicát vett elő, mint az enyém.
-Azta, ezt nem néztem volna ki belőled!-mondtam csodálkozva.
-Odavagyok a cicákért, és ha már nem látom sokat a sajátom, legyen egy pótlék. Mindenhova magammal viszem.
-Jajj, de cuki valaki! Nehogy azt mondd, hogy ezzel akarsz bevágódni a lányoknál?
-Nem vicces. Komolyan beszéltem.
-Jól van, bocsi. Én is szeretem a cicákat, de nekem nem lehet sajátom.-mondtam szomorúan.
-Miért nem?-kérdezte Harry.
-Hát nem tudom, mikor anyumat megkérdeztem, azt mondta, hogy nem. Amikor meg megtudakoltam az okát, akkor jött a szokásos válasz: Azért, mert azt mondtam.
-Hát sajnálom, pedig nagyon aranyos állatok!
-Szerintem is! Na, mit csináljunk, este 11 van.
-Kérdezz-felelek mehet? Ha már úgyis meg akarjuk ismerni egymást!-mondta Harry.
-Benne vagyok!-mondtam mosolyogva.

III. fejezet: Minden ellenem esküszik

Sziasztok! Itt a harmadik fejezet, jó olvasgatást, és légyszi komizzatok!

Amint megláttam a vendégeket, elsápadtam. Ott állt a One Direction összes tagja. A többi lány nagyon örült, mindegyik egyszerre visított fel. Én éppen az ellenkezőjét tanúsítottam. Legszívesebben sírtam volna. A tanár megkérte őket, hogy mutatkozzanak be. Unottan rájuk néztem.

-Hello, Liam Payne vagyok!-mondta. Visítás.

-Hi, a nevem Niall Horan.-mondta. Újabb visítás.

-Hi gurls, Vas Happenin'? Zayn Malik vagyok!-mondta. Na, ettől a megnyilvánulástól falra tudtam volna mászni. De azért hallgattam.

-Sziasztok, Louis Tomlinson vagyok!-mondta. Na, egy újabb bájgúnár...

-Harry Styles vagyok, örvendek.-mondta. Végignézett a lányokon, és megakadt a szeme rajtam. Csak a szemeimet forgattam, és egy Buuu! kíséretében annyiban hagytam az egészet.

-Jöjjenek ki azok, akiknek tegnap elhangzott a neve!-mondta a tanár.

Felálltam. Odamentem hozzájuk, és mindegyiküknek bemutatkoztam. A tanár ekkor belekezdett:

-Louis Tomlinson, te Linda Evans-éknál fogsz lakni, Harry Styles, te Jouliet Preston-éknál, Liam Payne...-azt hittem, nem hallok rendesen. Komolyan a leglányosabb gyerekkel fogok együtt lakni? Hát kívácsi vagyok, milyen lesz ez a hónap!

Amint vége lett az óráknak, odamentem Harry-hez. Vagyis csak mentem volna, ha a lányok nem zsongták volna körül. Kiszabadítottam, és elrohantunk.

Lihegve megálltunk.

-Köszi, hogy "megmentettél". Harry Styles.-mondta, és a kezét nyújtotta.

-Tudom.-mondtam.

-Amint látom, nem vagy oda értünk.-mondta Harry.

-Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem igazán.

-Nem baj, még örülök is.-ezen a válaszon meglepődtem.

-Egy lány most közölte veled, hogy nem bír titeket, hogyhogy örülsz?-kérdeztem.

-Végre valaki, aki nem sztárként, hanem emberként beszél velem. Ezért.-mondta.

-Ez igaz. De azért irigy vagyok, hogy körülzsonganak téged a lányok! Lehetnék én is így a fiúk terén!

-Őket csak a pénz érdekli, meg a hírnév. Ezért bírom azokat, akik nem a rajongóink.

-Hát megértem. Na, mehetünk haza?-kérdeztem.

-Persze, kíváncsi vagyok!-mondta Harry.

Az úton sokat beszélgettünk, és egész kedves srácnak tűnt. De még nem nyilatkozom, mert 1 nap alatt nem lehet normálisan senkit megismerni!

Megálltunk a ház előtt. A kulcsomat kerestem, de sajnos ez a táskámban lehetetlen volt. 10 percnyi keresgélés után meglett, de ezalatt háromszor kiborítottam a táskám. Kinyitottam az ajtóm, és bementünk.

-De jó kis kéró!-szólalt meg Harry.

-Ennyivel tudok szolgálni, remélem megfelel.-mondtam.

-Tökéletesen. Valamiért a cheshire-i lakásunkra emlékeztet...

-Harry, a szoba ott van fönn, sajnos csak egy van, szóval velem leszel együtt.

-Okké...-mondta kacéran Harry, de én csak a szemeimet forgattam.

-Kimegyek a konyhába, nézek valami harapnivalót.

Amint kimentem, az asztalon egy cetli várt:

"Kicsim, apáddal segédkezni mentünk Afrikába, 1 hónapig biztos nem jövünk haza. A családi kasszát  használhatod, de azért maradjon benne valami!

Csók: Anyád"

Ledermedtem. Mi vaaan?

II. fejezet: Új lakó?

A tanár villámléptekkel jött be az ajtón, és leült a helyére. Látszott rajta, hogy valami fontosat akar mondani. Bele is kezdett:
-Gyerekek, jó hírem van, cserediákok érkeznek Londonból( egy kisvárosban lakunk az Isten háta mögött ), és egy hónapig nálatok fognak lakni. Öt embert választottam ki a feladatra: Juliet Preston, Linda Evans...-ezután még 3 név elhangzott. Már nagyon furdalta az oldalam a kíváncsiság, de a tanár csak holnap fogja elmondani, tulajdonképpen kik is lesznek az "ideiglenes lakótársaink".

Eljött a másnap. A reggel a szokásos volt, azonban egy plusz ágy volt a szobámban a vendég számára. Gyors felkaptam magamra valamit( már ha a fél órát gyorsnak nevezhetjük), és indultam is.  Amint beértem a suliba, mindenki arról beszélt, hogy vajon kik lesznek a cserediákok. Hogy megmondjam az őszintét, én is nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy odaszegődtem a társasághoz. De nem volt sok időm, mert már jött is a tanár, de a diákok nem. Talán meglepetésnek szánja őket? Már nem volt időm gondolkodni, mert azon kaptam magam, hogy Linda beránt a terembe. Megérkezett a tanár, de nem ült le. Az ajtóban várt. De egy idő után elmosolyodott, és a vendégekkel együtt belépett a terembe...

I. fejezet: Minden elkezdődik valahogy

Itt is az első fejezet, jó olvasgatást!


Hello, a nevem Joulie Preston( hivatalosan Jouliet, de ezzel az őrületbe lehet kergetni ). Gimibe járok, immár 1 éve. Hááát... Mit mondjak, nem vagyok túl népszerű a fiúk körében, még soha nem volt barátom... Inkább csak jó haverként tekintünk egymásra. Lelki szemetes típus vagyok, mindenkit meghallgatok, aztán öntöm belé a lelket. Nőiesen öltözködöm( lehet, hogy csak az én rögeszmém, de ha már nő vagyok, nézzek is ki úgy ), de otthon inkább ne akarjatok látni! Legjobb barátnőm Linda Evans, aki a rögös ellentétem. Zárkózott, nehezen ért szót az emberekkel, nagyon félénk típus. Na jól van, ennyit rólam!
A reggelem most is úgy kezdődött, ahogy szokott. Anyum megint azzal keltett, hogy felkapcsolta a villanyt, és hát hogy is ne a szemembe kell világítania annak a nem mondom milyen lámpának! Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és megálltam a szekrényem előtt. Általában ezt szoktam csinálni, azon gondolkodva, hogy egy göncöm sincs, közben tele van a ruhásszekrény. Gyors felöltöztem, és elindultam. Szokásom szerint megint megint korán ott voltam, mert tanítás előtt mindig beszélgetni szoktam Lindá-val, a barátnőmmel. Odaértem, és Linda valahogy nagyon boldognak látszott. Meg is kérdeztem tőle:
-Szia Linda, mi ez az arckifejezés?
-Mármint melyik?-kérdezte, és hülyébbnél-hülyébb fejeket vágott. Nevetve válaszoltam:
-Boldognak látszol, csak nem bepasiztál? Már évek óta nem láttalak ilyennek reggel!( általánosba is együtt jártunk )
-Nem, dehogy! Képzeld, nyertem két jegyet a One Direction következő koncertjére!
-Hurrá.-mondtam flegmán. Linda oda volt azokért a nyálas ficsúrokért. Jó, beismerem, a zenéjük annyira nem rossz, de a képüktől elhányom magam...
-Jó, tudom, hogy nem szereted a One Direction-t, de azért nem kell ennyire flegmán viselkedned!--mondta Linda egy kicsit idegesebben.
-Oké, ott a pont. Bocsi, de nem értem, mit szeretsz bennük ennyire!
-Hát először is a zenéjüket, és a kinézetüket, na és nem utolsósorban...-ennél a pillanatnál éreztem, hogy ezt nem kellett volna mondanom... Aztán hál' Istennek a csengő félbeszakította Lindá-t, és láttuk, hogy a tanár eléggé igyekszik. 'Jobban tesszük, ha mi is így teszünk'-gondoltuk. De mielőtt a helyünkre értünk volna, Linda megkérdezte:
-Joulie, ugye eljössz velem a koncertere?
-Ezt felesleges volt megkérdezned!-mondtam.
-Szóval akkor igen?
-NEM! És ne is próbálj meggyőzni!
-Oké...-mondta, és az óra elkezdődött.

Kezdetek

Sziasztok. Gondoltam elkezdek egy blogot. A történetem 2010-ben játszódik, és a One Direction-ről szól( mily meglepő ). Van egy lány, aki szívből gyűlöli a One Direction-t, de cserediákok érkeznek, és onnantól kezdődnek a bonyodalmak...
A szereplők:

Jouliet Preston
Kor: 15 év
Szemszín: kék
Hajszín: Szőke
Magasság: 170 cm

Harold Edward Styles
Kor: 16 év
Szemszín: zöldeskék
Hajszín: barna
Magasság: 178 cm

Zain Jawaad Malik
Kor: 17 év
Szemszín: Barna
Hajszín: Barna
Magasság: 175 cm

Niall James Horan
Kor: 16 év
Szemszín: kék
Hajszín: szőke
Magasság: 171 cm

Louis William Tomlinson
Kor: 18 év
Szemszín: kék
Hajszín: Barna
Magasság: 175 cm

Liam James Payne
Kor: 16 év
Szemszín: barna
Hajszín: barna
Magasság: 178 cm

Linda Evans
Kor: 15 év
Szemszín: zöld
Hajszín: vörös
Magasság: 165 cm