C. fejezet: Érdekel egyáltalán?

Joulie szmszöge:
Reggel kint tevékenykedtem a konyhában, amikor egy kéz fonódott a derekam köré, és adott egy puszit a nyakamra.
-'Reggelt Göndör kapitány!-mondtam megfordulva.
-Neked is Cica!-mondtam mosolyogva. Megcsókolt, én pedig beletúrtam a göndör fürtjeibe.
-Érezd magad kivételesnek, hogy fogdoshatod a hajam!-mondta Harry.
-Meg vagyok hatódva!-mondtam nevetve.
-Legyél is!-mondta.
Kibontakoztam az öleléséből, és leültem kockulni. Fölmentem Facebook-ra. Pár perc múlva Liz írt.
Liz: Hello :)
Én: Szia, mizujs?
Liz: Olyan dologra jöttem rá...
Én: Na hadd lássam :D
Liz: Nagyon kínos...
Én: Írjad már XDDD
Liz: *lő sóhajt* Emlékszem a buli estéjére...
Én: Mi a... Jesszus, mi történt?
Liz: Ööööö... Hát táncoltunk, aztán elvonultunk, szerelmet vallott Louis, de én kinevettem, aztán majdnem khmm...
Én: Leesett... Jézus! De hogyhogy majdnem?
Liz: Ja, elkezdtem csuklani XDDD
Én: Mit is vártam tőled -.-" Te vagy a legnagyobb pillanatromboló, akit ismerek! XDD
Liz: Te sem panaszkodhatsz! Ki is ment ki inni az éjszaka közepén, amikor Zily éppen összejött volna?
Én: Jól van na... Nem tehetek róla!
Tovább chateltem Liz-zel, amikor hallottam, hogy Harry valamit dumál.
-Aha...-mondtam, és reméltem, hogy nem valami fontos kérdés.
-Figyelsz te rám egyáltalán?-kérdezte ingerülten.
-Persze!-fordultam felé.
-Azt kérdeztem, nem kéne egy kicsit foglalkozni az esküvővel?-kérdezte.
-De!-mondtam, és visszafordultam.
-Ennyire érdekel a dolog?-kérdezte Harry.
-Igenis érdekel!-fordultam vissza.
-Nekem nem úgy tűnik!-mondta.
-Jajj Harry, lehetnél tekintettel egy kicsit másokra is!-mondtam.
-Te pedig magunkra! Már az is baj, hogy egy kicsit szeretnék ezzel az egésszel foglalkozni?-kérdezte.
-De ne most! Bármikor máskor, de ne pont most!-mondtam.
-Na látod, ez az! Mindig kihúzod magad az ilyenek alól! Itt van ez, meg pl. mikor romantikáztunk úgy tényleg, hogy semmi zavaró tényező, csak mi vagyunk, és a világ nem érdekel?-kérdezte.
-Nem olyan rég!-válaszoltam.
-Egy hónapja? Tényleg, az nem is volt olyan régen! Figyelj Joulie, nekem szükségem van arra, hogy néha csak mi legyünk!-mondta Harry.
-Nem csak körülötted forog a világ Styles úrfi! Agyadra ment a hírnév!-mondtam már szinte kiabálva.
-Nem neked kell megoldani más párkapcsolati problémáit! Nem vagy te párterapeuta!-mondta Harry os megemelt hanggal.
-Én legalább megpróbálok figyelni a környezetemre!-mondtam majdnem sírva.
-A környezetbe én is beletartozok!-mondta.
-Már megint te! Te, te, te, és más nem! Mi van, ha csak szimplán nem vagyok olyan hangulatomban?-kiabáltam.
-Hogyan ismerjem ki magam rajtad, ha kacérkodsz, álldogálsz előttem fehérneműben, és félreérthető dolgokat mondasz?-kiabálta.
-Miért kell mindent félreérteni rögtön? Kicsit a dolgok mögött is lehet gondolkodni!-kiabáltam.
-Ha célozgatsz, abból nem hozom ki, mit akarsz!-kiabálta Harry.
-Akkor érdeklődj! Még azt se teszed!-kiabáltam, és kirohantam a házból becsapva az ajtót. Elsírtam magam. Hogy a francba lehet valaki ennyire... Fúúúúú! Előbb, vagy utóbb túlszárnyalja Zayn-t! Más nincs a világon? Louiz ott szerencsétlenkedik, én meg üljek ott ölbe tett kézzel? Az nem az én műfajom! Na jó, higgadj le Joulie... Azt hiszem, át kéne beszélnünk a dolgokat. Letöröltem a könnyeimet, és visszamentem.
-Harry, úgy gondolom, időt kéne adnunk egymásnak, hogy átgondoljuk, tényleg akarjuk-e ezt az egész esküvő dolgot!-mondtam nyugodt hangnemben.
-Rendben. Összedobok pár cuccot, a fiúknál leszek!-mondta Harry, majd pár perc múlva egy táskával a kezében elment. Ismét elsírtam magam. Átszaladtam Lily-ékhez.
Lily szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy Zayn az ujjaival mászkál rajtam.
-Jó reggelt, hogy érzed magad?-kérdezte mosolyogva.
-Tömören, vagy fejtsem ki?-kérdeztem.
-Rendesen! Na jó, egy kicsit burkoltan...-mondta Zayn.
Félhangosan sikítottam egyet.
-Értettem!-mondta nevetve.-De ugye nem fáj semmid?
Elnevettem magam.
-Zayn, te egy akkora gyökér vagy, hogy azt már tanítani kéne!-mondtam nevetve.
-Miért, már aggódni sem szabad?-kérdezte.
-De, csak ne tegyél fel hülye kérdéseket!-mondtam.
-Jól van na...-motyogta.
-De aranyos vagy!-mondtam mosolyogva, és megpusziltam.
-Mondták már páran!-mondta Zayn büszkén.
-Az egoista formád!-mondtam nevetve, és megcsókoltam.
Liz szemszöge:
Joulie már egy ideje nem válaszolt, így gondoltam, megnézem, mi van Lily-vel.
Nagy hévvel benyitottam.
-Sziasz-Oh, wow!-mondtam, amikor megláttam Lily-t Zayn mellkasán feke, és valószínűleg ruhátlanul, mert nagyon takargatták magukat.
-Hát akkor én kimentem!-mondtam, és az ajtó becsukása után röhögőgörcsöt kaptam.

XCIX. fejezet: Talált( avagy hogyan hozzuk Lulukára a szívgörcsöt )

*2 hét múlva este*
Lily szemszöge:
Zayn átjött még délután. Louiz azt mondta, hogy nem lesznek itthon. Höjj...
Filmet néztünk, meg össze-vissza gyökérkedtünk.
-Mehet még egy film?-kérdezte.
-Aha!-mondtam, és végignéztem a CD-ken.
-Csak szexre kellesz?-kérdeztem.
-Oké!-mondta Zayn, és elindította.
Néztük a filmet, és elkezdődött egy "olyan" rész. Eszembe jutottak a 2 hete történtek.
-Mindjárt jövök!-mondtam, és berohantam a fürdőszobába.
Rátámaszkodtam a mosdókagylóra. Átgondoltam az egészet. Azért Zayn sem tud a végtelenségig várni! Nekem meg lehetne egy kicsit több merszem! Mi van, ha már nem fogom érdekelni, és megcsal? Jó, ilyet nem hinném, hogy tenne, de akkor is! Jó Lily, készen állsz rá! Zayn figyel majd rád, nem lesz gond!
Megmostam az arcom, és visszamentem.
Leültem Zayn mellé, és néztem a filmet. Közel húzódtam hozzá, és megcsókoltam.
-Mit szeretnél?-kérdeztem nevetve.
Sokat sejtető arccal néztem rá. Értette a célzást, és arcáról lehervadt a mosoly.
-Jajj Lily, nem kell, ha nem akarod! Tudod jól, hogy várok rád!-mondta Zayn.
-De Zayn! Te sem tudsz örökké várni!-mondtam.
-Figyelj, szeretlek, és ez nem átmeneti dolog!-mondta, és átlelt.-Nem akarom elsietni!
-De én nem szeretnék tovább várni! Most állok készen!-mondtam egy gombóccal a torkomban.
-Lily, én nem akarok neked fájdalmat okozni!-mondta.
-De inkább te, mint valami random ember! Mindennél jobban szeretlek, és veled akarom!-mondtam immár sírva.
-Kérlek ne csináld ezt velem!-mondta Zayn, és letörölte a könnyeim.
-Mit?-kérdeztem.
-Ezt! Még szomorúan is szép vagy!-suttogta egész közel.
Elmosolyodtam.
-Biztos akarod?-kérdezte kételkedve.
-Igen.-mondtam nyelve egyet.
Zayn megcsókolt, és menyasszonyosan felvett, majd bevitt a szobámba. Lerakott. A földet néztem. Megemelte az állam, és gyengéden megcsókolt. Kicipzározta a ruhám, és végignéztem, ahogy az a földre hullik. Levettem a fölsőjét a felsőtestét érintve. Ismét megcsókolt. Kigomboltam a nadrágját. Ott ácsorogtam fehérneműben. A szánk ismét egy hosszú csók erejéig találkozott, s ezt meg nem szakítva a keze elindult a mellem felé, de megállt. Mivel tudtam, hogy mennyire szeretné megérinteni, rátettem a kezét a mellemre. Kirázott a hideg. A csók még mindig nem szakadt meg, de egy levegővétel erejéig elváltunk, majd ismét megcsókolt, és a kezem a mellkasára tettem. Elindult velem az ágy felé, és finoman ledöntött. Levette a nadrágját.
-Biztos vagy benne? Most még megállhatunk!-mondta Zayn.
-Igen!-suttogtam mosolyogva.
Zayn kirohant. Remegtem az idegességtől. Pár perc múlva visszatért, és újra fölém helyezkedett.
-Szorítsd meg a kezem, ha fáj, oké? És nyugi, minden rendben lesz!-mondta. Bólintottam.
A vállamtól kezdve gyengéd csókokat nyomott a nyakamig, ott áttért a kulcscsontomra, onnan a mellkasomra, és végül ismét a nyakamtól a vállamra. Magunkra húzta a takarót. Kikapcsolta a melltartóm. Végigsimítottam a kezem a hasán. Megcsókolt.
Becsuktam a szemem. Fájdalom járta át a testem. Kicsordult a könnyem.
-Babe, kérlek ne haragudj!-mondta Zayn. Nagyon szorítottam a kezét.
-Nem baj!-mondtam elcsukló hangon. Fájdalom tombolt az alhasamban. Nem tudtam uralkodni a könnyeimen.
-Én ezt nem bírom! Nem tudom azt nézni, ahogy fájdalmat okozok neked!-mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Letöröltem, és megcsókoltam. Kis puszikat adott a számra, majd ismét csókban végeztük. Ekkor a nyelve bebocsátást kért a számba, és vadul csatázni kezdett az enyém az övével.
A fájdalom szépen lassan elkezdett átalakulni valami furán jó dologgá. A testünk teljesen egyszerre mozgott. Euforikus érzés kerített hatalmába. Átjárta a testem minden porcikáját. Zayn-nel is ez történt, és lihegve támaszkodott fölöttem.
-Sze...ret...lek...-tagolta a lihegés miatt.
-Én is! Köszönöm!-mondtam mosolyogva.
-Mit?-kérdezte, és lefeküdt mellém.
-Hogy mindezt veled élhettem át!-mondtam.
Zayn megcsókolt. Beleharaptam az alsó ajkába. Belemosolygott a csókunkba. Közben végigsimította a testem egészen az arcomtól a combom közepéig.
-Olyan rossz volt látni, ahogy sírsz, mert fáj! Ne haragudj rám!-mondta Zayn bűnbánóan.
-Hányszor mondjam még, hogy semmi baj?-kérdeztem nevetve.
-Jól van na... Fáj ám a kezem!-mondta nevetve.
-Na halj meg gyorsan!-mondtam.
-Jó, bocsi, csak hülyültem!-mondta.
Csak feküdtünk egymással szemben, amíg el nem aludtunk.

XCVIII. fejezet: Másnaposok

Liz szemszöge:
Reggel felkeltem, és Louis-t láttam magam előtt. A keze a derekamon pihent, és fehérneműben voltam. Kicsit sikkantva felugrottam. Louis erre felébredt.
-Mi van?-kérdezte holdkórosan.
-Mit keresel az ágyamban, és én miért vagyok fehérneműben, te meg alsógatyában?-kérdeztem ingerülten.
-De jó lenne, ha emlékeznék rá! Az utolsó képem az, amikor megittuk a 10 pohár whisky-t...
-Ó basszus!-mondtam hangosan.
-Ne parázz, annyira azért nem voltunk tintásak, hogy akármi is történt volna! Mi nem vagyunk olyanok!-nyugtatott Louis.
-Remélem! Meg kéne kérdezni a többieket, hátha tudnak valamit, mi történt!-mondtam.
-Jó. De hidd el, nem történt semmi! Annyira azért csak nem rúghattunk be!-mondta.
-Nem is emlékszel rá!-mondtam.
-Az igaz... Na mindegy...-mondta sóhajtva.
Kivonultam és átmentem Lily szobájába. Éppen öltözött.
-Heló!-köszöntem.
-Áááá, megjelent a Partaaay-királynő! Nem fáj a fejed?-kérdezte nevetve.
-Most, hogy mondod...-tényleg sajgott a fejem.
-De véletlenül nem tudod, mi történt tegnap?-kérdeztem.
-Gondolom arra gondolsz, hogy miért álldogálsz itt fehérneműben?-kérdezte nevetve.
Magamra néztem. Tényleg, még fel sem öltöztem!

-Pillanat, felöltözök!-mondtam, és átmentem. Louis visszaaludt. Gyors felöltöztem, és visszamentem Lily-hez.
-Szóval?-kérdeztem.
-Kiütöttétek magatokat Louis-val, sárkánykodtatok, és hely hiányában Joulie-ék egymás mellé fektettek titeket, a ruháitokat pedig lehámozták rólatok.-mondta Lily tök nyugodtan.
-És történ valami?-kérdeztem aggódva.
-Én nem tudok semmiről. De egy hónap múlva kiderül!-mondta nevetve.
-Dugjon meg egy unikornis!-mondtam idegesen.
-Csak hülyültem! Amilyen nyomorékok vagytok, biztos nem történt semmi!-mondta nevetve.
-Köszönöm! Igazán hasonlítotok Zayn-nel!-mondtam.
-Nem értem, mire gondolsz!-mondta nevetve.
-Hagyjuk... Megyek, beszedek valami fájdalomcsillapítót!-mondtam, és lementem a konyhába. Louis is ott volt. Valamiért olyan érzésem volt, hogy történt valami. Azt nem tudom, hogy mi, mert "az" biztos nem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy valami volt.
-Sikerült valamit megtudnod?-kérdezte.
-Azt mondta Lily, hogy ugye kiütöttük magunkat, mindent összehánytunk, aztán mivel csak 2 szoba van, az enyémbe fektettek minket Harry-ék, és leszedték rólunk a ruhákat.-mondtam.
-Huh, akkor megnyugodtam... Neked is olyan érzésed van, hogy történt valami? Nem tudom, hogy mi, de történt.-mondta Louis a tarkóját vakargatva.
-Ja. Nagyon idegesít, hogy nem emlékszem rá!-mondtam. Szedtem be fájdalomcsillapítót.
-Na jó, szerintem elmegyek kiszellőztetni a fejem!-mondtam.
Beöltöztem futócuccba, és elmentem futni.
Teljesen felfrissültem. Megláttam egy csapot. Odamentem inni. Hirtelen beugrott a tegnap este. Táncoltam Louis-val, és utána majdnem lefeküdtünk... Jesszus neeee! Te jó ég, ezt nem hiszem el! És szerelmet vallott! Hogy én mekkora hülye vagyok! Ezt most gyorsan el kell felejtenem! Liz ne gondolj rá! Louis úgysem emlékszik rá!
Ahogy így elmélkedtem, nekimentem egy fának, és fenékre estem.
Louis szemszöge:
Jöttem le a lépcsőn, és az utolsó lépcsőfoknál megbotlottam és elestem. Bevillant a tegnap este. Táncoltam Liz-zel, elvonultunk egy sötét helyre, szerelmet vallottam neki, és majdnem megfektettem... Basszus Louis, egy segg vagy! És Liz erre nem is fog emlékezni! Anyááááám!

XCVII. fejezet: Egészségetekre!

*Másnap este*
Louis szemszöge:
Igen kellemetlenül éreztem magam a tegnap történtek után. Ilyet is csak Liz tud, hogy bealszik vallomás közben... Na mindegy, nem pörgök ezen, lesz még alkalom... Megcsörrent a telefonom. Liz volt az.Emlgetett szamár...
-Szijá Louis, ráérel este?-kérdezte idiótán.
-Igön, dé élőtté még kéll ététném áz áusztrál káncám!-mondtam túlszárnyalva Liz teljesítményét.
-Héhogy élhízzon-e! Na, komolyra fordítva a szót, van negyed órád, hogy rendbe szedd magad! A lábad hogy van? Rá tudsz állni?-kérdezte.
-Igen, bekötöztem, és most jó.-mondtm.
-A híres kötözésed... Na szedd össze magad, mindjárt ott vagyok érted! Szólj Liam-nek és Niall-nek is!-mondta.
-Okés, sietek!-mondtam, és letettem. Gyors átvedlettem valami emberi ruhába, és szóltam a fiúknak is.
Liz szemszöge:
Megálltam a ház előtt, és a fiúk bepréselték magukat a kocsiba.
*A bárban*
Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Kihozták.
-Igyunk egyet Zily-ékre!-mondtam. Lehajtottuk. Jött a következő kör.
-Most mondjuk Jarry-re!-mondta Niall. Lehúztuk. Még egy kör...
Mindenkire sorban ittunk, sőt, még random emberekre is, szóval, hogy finoman fogalmazzak, a végére én és Louis mocskosul becsíptünk. A többiek vagy nagyon gyenge italt rendeltek, vagy immúnisak az alkoholra, én nem tudom, de nem igazán látszott rajtuk, hogy tintásak lennének!
Össze-vissza nevetgéltünk minden hülyeségen, ami nem volt jó, mert alapból sokat nevetek.
-Lizzy, nem jössz táncolni?-kérdezte Louis.
-De!-mondtam, és a parkettre mentünk. Egy gyors szám ment, de Louis-val nagyon közel táncoltunk egymáshoz. Alig pár centi választott el minket.
A zene átváltott lassúra. Louis megfogta a derekam és a kezem. Végigsimította a hátam, én pedig a fejem a vállára tettem.
-Rohadt jól nézel ki!-suttogta a fülembe.
-Köszönöm!-mondtam. Elkezdtem a semmin röhögni.
-Mi van?-kérdezte Louis.
-Semmi!-mondtam, mire belőle is kitört a röhögés.
Újra táncoltunk. Most már csak a fejünk között volt pár centi, egyébként teljesen szorosan álltunk egymáshoz. A testünk együtt ringatózott, és ettől teljesen kikészültem.
Egyszer csak egy rossz mozdulat, és a földön csücsülök.
-Hoppá!-mondtam nevetve.
-Segítek!-mondta Louis, és nagy nehézségek árán felküzdöttem magam.
Elmentünk és rendeltünk még piát, majd koccintottunk, aztán lehajtottuk. Tántorogva elvonultunk egy kis sötét helységbe.
-Liz!-szólt Louis.
-Tess'?-kérdeztem.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is téged!-mondtam nevetve.
-De nem úgy! Mint egy lányt, nem mint egy havert!-mondta Louis.
Furán néztem egy darabig, aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Mindent elhiszek neked, csak ezt nem!-mondtam remegve a nevetéstől. Léptem egyet előre Louis felé, de rosszul, szóval elestem, és rajta landoltam a földön fekve.
-Mit csinálsz, te nő?-kérdezte nevetve.
-Nem tudom!-mondtam, és ismét pár centire voltam tőle.
-Nekem tetszik!-suttogta, majd megcsókolt. Kezét az arcomra tette. Megfordultunk, így ő került felülre. Beletúrtam a hajába, amely rendezetlenül állt össze-vissza. A csókok egyre hevesebbek és szenvedélyesebbek lettek. Louis a ruhám cipzárjával ügyködött, én pedig lehámoztam róla az ingét. Áttért a nyakamra. Szívogatta, harapdálta, csókolgatta. Közben az egyik ujjával gyengéden végigsimította az oldalam. Végül a szánk ismét találkozott, és megint vad csókcsatába kezdtünk. Louis megszabadított a melltartómtól, én pedig őt a nadrágjától.
Elkezdtem csuklani. Nem tudtam abbahagyni, szóval eltoltam magamtól Louis-t, és a mellem takarva felálltam. Valahogy előttem termett egy csap, abból ittam. Visszaöltöztem, és leültem a földre. Louis is így tett.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Nem tudom, de ilyet máskor is megejthetnénk!-mondta Louis kaján vigyorral.
-Perverz állat!-mondtam nevetve. A fejem a vállára hajtottam. Azután többre nem emlékszem...
Joulie szemszöge:
Elindultunk Louiz megkeresésére. Végül én és Harry leltünk rájuk, ahogy édesdeden alszanak valami szobában a földön. Harry megfogta Liz-t, én pedig felkeltettem Louis-t, és becipeltük az autóba. Közben Liz felébredt, és az út közben versenyt hánytak.
Lily-ékhez érve befektettük Louiz-t Liz ágyába, és megszabadítottuk őket a ruháiktól, amik az aznapi étlapot tartalmazták, majd hagytuk őket aludni.

XCVI. fejezet: Vacsora

Lily szemszöge:

Felöltöztem, és lementem. Autódudálást hallottam. Zayn kint várt. Kimentem, és beültem a kocsiba.
-Hi Babe!-mondta Zayn, és megpuszilt.
-Szervusz Malik!-mondtam.
-Na, mehetünk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam mosolyogva, és elindultunk.
*A helyszínen*
Egy helyes kis étteremnél álltunk meg. Út közben gondolkodtam. Szerintem Zayn lenne a megfelelő partnerem "úgy"... De félek ettől az egésztől... Tudom, hogy Zayn figyelne rám, de nekem akkor is ez lenne az első alkalom... Nem tudom...
-Lily!-zökkentett ki Zayn.
-Bocsi, csak elbambultam...-mondtam zavartan.
Zayn kinyitotta nekem a kocsiajtót. Segített kiszállni, és bementünk. Az étteremben nem volt senki, csak a helység közepén egy gyönyörűen megterített asztalka.
-Ez meseszép! Csak miattam?-kérdeztem elérzékenyülve.
-Igen. Érted bármit.-mondta Zayn mosolyogva. Az asztalhoz mentünk, és Zayn betolta alattam a széket. Kihozták az ételt, és elkezdtünk enni.
-Min gondolkodtál a kocsiban?-kérdezte Zayn.
Félrenyeltem, és elkezdtem köhögni.
-Nem fontos!-mondtam még mindig köhögve.
-Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!-mondta.
-Mindegy, nem érdekes! Semmi olyan, amivel foglalkozni kéne!-mondtam vörösen.
-Hát rendben... De ha van valami gond, nyugodtan mondd el!-mondta Zayn.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva.
Joulie szemszöge:
*Reggeli után*
-Na, hova menjünk?-kérdezte Harry.
-Csak szimplán sétáljunk!-mondtam.
-Rendben!-mondta Harry. Felsegítette rám a kabátom, és elindultunk.
Sétáltunk a parkban, és megláttam egy fiatal, kisgyermekes családot. Eszembe jutottak a történtek, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egyre sűrűbbek lettek, és végül elsírtam magam. Több mint egy hónapja ez is történhetett volna. De nem. Csak egy újabb balszerencse. Bár már hozzájuk szoktam... Igazából egy szót sem szólhatok, mert a világ leghelyesebb pasija eljegyzett, van házunk, van kocsink, mi kell még? Mondjuk olyan jó lett volna babázni, játszani vele, etetni, hallgatni, ahogy Harry énekel neki, fogni a pici is kezét, amikor járni készül, hallani tőle az első szavát, meg minden...
-Hé, hé, mi a baj?-kérdezte Harry aggódva.
-Igazad volt reggel!-mondtam szipogva.
-Miben Love?-kérdezte, és a fülem mögé tűrte a hajam.
-Tényleg egy kis lurkó kéne...-mondtam.
Harry átölelt.
-Ilyen miatt ne sírj! Minden oké lesz!-mondta, és végigsimította az arcom.
Elmosolyodtam. Harry az egyetlen ember, aki szinte mindig fel tud vidítani.
-Harry!-szóltam.
-Tessék Beautiful?-kérdezte mosolyogva.
Válasz helyett megcsókoltam.
-Én is szeretlek!-mondta nevetve.
Lily szemszöge:
Miután végeztünk a vacsival, hazamentünk hozzám. Liz a fiúknál aludt( passz, hogy miért ), szóval ketten voltunk a házban, ami meg kell, hogy mondjam igen kellemetlen volt. Amin gondolkodtam, azután már elég nehéz volt nem arra koncentrálni...
Éppen akartam kimenni a konyhába, mert szomjas voltam, amikor az ajtó kinyílt, és szembe találtam magam Zayn-nel, aki ott állt egy szál törölközőben, még vizes hajjal és felsőtesttel, a hajáról lecsöppenő vízcseppek végigfolytak a kockáin, és végül a törölköző elnyelte azokat. Ó,te jó Isten... Az a felsőtest *.*
-Mi az? Van rajtam valami?-kérdezte Zayn magát nézve.
-Egy törölköző?-kérdezte furcsa tekintettel.
-Nem csalódtam benned! Akkor máshogy fogalmazok! Mit nézel ennyire?-kérdezte.
Elpirultam.
-Ömm... Izé... Lemegyek inni!-mondtam, és elindultam.
Aki ezt a látvány kibírja anélkül, hogy ne nyúljon hozzá, az valamit nagyin tud!
Megmostam az arcom, és visszamentem.
Beléptem a szobába. Zayn az ablakból kémlelte az eget. A változás annyi volt rajta, hogy törölköző helyet egy boxeralsóban ácsorgott.
-Zayn!-szóltam.
-Tessék?-fordult felém.
-Nem akarsz felhúzni valamit magadra?-kérdeztem, és a földet néztem.
-Miért?-kérdezte.
-Hát mert...-dadogtam. Felnéztem, és Zayn alig 2 centire állt tőlem.
-Miért?-suttogta, ezzel a számat majdnem érintve. Forró levegőt lehelt a számra, amivel teljesen kikészített. Mielőtt válaszolhattam volna, gyengéden megcsókolt. Elindított az ágy felé, és finoman ledöntött. A nyakam kezdte csókolgatni, és a pólóm aljánál matatott. Lily, minden rendben lesz, Zayn figyelni fog rád... Fehérneműben voltam már, és Zayn magunkra húzta a takarót. Ez nekem nem megy!
-Zayn!-szóltam.
-Mi az?-állt meg.
-Én... Én erre még... nem állok készen...-mondtam.
-Hú, ne haragudj, teljesen kiment a fejemből, hogy te még nem voltál senkivel! Bocsi... Most hülyén érzem magam...-mondta bűnbánóan, és lefeküdt mellém.
-Semmi gond, nem a te hibád!-próbáltam mosolyogni.
-De azért rákérdezhettem volna!-mondta Zayn.
-Jajj, ne pörögj már ezen! Hagyjuk a francba!-mondtam.
-De na... Csak olyan jól néztél ki, és hirtelen minden kiment a fejemből, és csak téged akartalak...-mondta.-De ezek után majd akkor, ha neked megfelel, oké?Nem akarok neked fájdalmat okozni!
-Oké... És nyugi, benned megbízok!-mondtam mosolyogva. Rátettem a fejem Zayn mellkasára, és kis idő múlva elaludtam.

XCV. fejezet: Liz megint alkot...

*1 hét múlva*
Joulie szemszöge:

Reggel miután felkeltem, gyorsan felöltöztem, és lementem a konyhába. Csináltam gyümölcssalit, és beraktam pár kenyeret a pirítóba.
-Mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdezte Harry kómásan.
-Reggelit!-mondtam mosolyogva. Kiraktam a vajat, a pirítósokat és a gyümölcssalit az asztalra, és főztem teát. Harry leült.
-Már csak egy kis lurkó kéne, és olyan lennénk, mint egy igazi család!-mondta Harry mosolyogva. Én is leültem.
-Hát lehet! De én most nem állok készen rá, mert nem akarom, hogy az történjen, mint az előző babával...-mondtam egy gombóccal a torkomban.
Harry átkarolta a vállam.
-Majd akkor lesz, amikor gondolod! És ne aggódj, most minden rendben lesz, én tudom!-mondta Harry, és adott egy puszit az arcomra.
Nem szóltam, csak mosolyogtam.
-Menjünk el ma valahova csak mi ketten?-kérdezte Harry.
-Aha, az nagyon jó lenne!-mondtam mosolyogva.
Ekkor megcsókolt.
Liz szemszöge:
Reggel mobilcsörgésre ébredtem.
-Mi va'?-kérdeztem ásítva. Egész éjjel nem aludtam semmit.
-Neked is jó reggelt, Lizzy!-mondta Louis.
-Ne haragudj, most ébredtem. Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Lenne ma egy jótékonysági focimeccs! Nem jössz el?-kérdezte.
-De, eljöhetek! Mikor, hol?-kérdeztem.
-Délután 2-re jövk érted!-mondta Louis.
-Megbeszéltük! Csinálok valami sütit!-mondtam.
-Te tudsz sütni?-kérdezte csodálkozva.
-Sokat kell még tanulnod, kicsi padavan! Na megyek sütni, szia!-mondtam.
-Hali!-mondta Louis, és kinyomta.
Na, melyik is a legegyszerűbb süti a repertoárban?
*2 óra múlva*

A sütivel készen voltam, és mivel és mivel én nem haltam meg tőle, valószínűleg Louis-ék sem fognak. Felöltöztem, mert fél 2 volt, mire készen voltam mindennel. Leültem egy kicsit kockulni.
egy 10 perc múlva csengettek.
-Halihó!-köszönt mosolyogva Louis.
-Szia! Várj, hozom a sütit!-mondtam, és visszamentem. Megfogtam a dobozt, és Louis nyúlt volna bele, de rácsaptam a kezére.
-A meccs végéig nincs kóstoló!-mondtam nevetve.
-Ajj, ne máááár!-sóhajtott Louis.
-Van ez így!-mondtam, és beültünk a kocsiba.
*A helyszínen*
Elfoglaltam a helyem. A meccs elkezdődött. Szinte végig Louis-t figyeltem, és úgy üvöltöttem, hogy a legdurvább fociőrültek is megirigyelhettek volna.
Egyszer csak egy esés, és Louis a térdét fogja. Kiültették a kispadra, én pedig lerohantam hozzá.
-Megvagy?-kérdeztem aggódva.
-Úgy nézek én ki?-kérdezte hülye fejet vágva.
-Jó, oké, leesett...-mondtam.
-Asszem feldagadt...-mondta Louis.
-Rá tudsz állni?-kérdeztem.
-Aha, asszem...-mondta, és felállt a padról.
-Huh, akkor eltörni szerintem nem tört el.-mondtam, és megtapogattam a térdét, de szerencsére nem volt semmi baja.
-Menjünk be az öltözőbe, rakok rá borogatást!-mondtam. Louis karját a vállamra tettem, és segítettem neki bemenni.
Leült, és pedig ráraktam a borogatást a vállára.
-Kérsz sütit?-kérdeztem, és leültem mellé.
-Aha!-mondta, és elvett egyet.
-Ez tök finom!-mondta Louis.
-Pedig nem egy nagy ördöngösség!-mondtam nevetve.
-Hogy Harry-t idézzem: Simple, but effective!-mondta Louis nevetve.
Csönd lett.
Louis szemszöge:
Ettük a sütit, és Liz egyszer csak rádőlt a vállamra.
-Tudod Liz, mostanában egyre jobban kedvellek. És úgy érzem, már nem csak barátként. Ez több. Azt hiszem, szeretlek.-mondtam. Nem jött válasz. Egyszer csak valaki egy hatalmasat horkolt. Ránéztem Lizre, aki édesen aludt a vállamon.
-Embeeeeer!-fogtam a fejem.
Nem csalódtam Liz-ben...
*Fél óra múlva*
Liz elkezdett ébredezni.
-Hol vagyok?-kérdezte a szemeit dörzsölgetve.
-Még az öltözőben.-mondtam.
-Nem kéne hazamennünk?-kérdezte.
-Nekem 8! Ma már úgysem tudok játszani!-mondtam.
Elkezdtünk készülődni, és elindultunk. Liz vezetett. Nem is tudtam, hogy tud!

XCIV. fejezet: Ejtőernyőzés

Joulie szemszöge:
Reggel felkeltem.
-'Reggelt Cica!-mondta Harry félkómásan mosolyogva.
-Neked is Harold! Mi legyen ma?-kérdeztem.
-Hallottam, hogy nemrégiben lehetőség nyílt arra, hogy ejtőernyőzhessünk. Kipróbáljuk?-kérdezte Harry.
-Woah, valaki milyen bevállalós lett hirtelen!-mondtam nevetve.
-YOLO szívem, YOLO.-mondta Harry.
-Az igaz. A többieket hogy szedjük rá?-kérdeztem.
-Louiz, Niall és Liam tuti benne lesz, Zily-t meg majd megoldjuk.-mondta Harry.

-Na jól van...-mondtam, és felöltöztem valami kényelmes cuccba.
Lementünk, és felhívtam Liz-t.
*Telóhívás*
-Szia Liz, jó reggelt!-mondtam.
-Hellóóó! Mi a program mára?-kérdezte.
-Hú, valaki nagyon pörög!-mondtam nevetve.
-Jól van na!-mondta Liz.
-Na, szóval arra gondoltunk, hogy elmehetnénk ejtőernyőzni!-mondtam.
-Wááá, az tök jó! Mikor indulunk?-kérdezte. Megtudakoltam Harry-től.
-Mondjuk 2 óra múlva?-kérdeztem.
-Oksa, 2 óra múlva tali nálatok! Szia!-mondta Liz, és kinyomta.
*Telóhívás vége*
-Liz is nagyon pörgött?-kérdezte Harry.
-Aham... Ezekkel mi van reggelente?-kérdeztem.
Felhívtam Zily-t is, és nagy nehezen rá is dumáltam őket a dologra.
*2 óra múlva*
Mindenki megérkezett, és elindultunk. A helyszínen befizettünk, és a gép felszállt.
-Ki ugrik elsőnek?-kérdeztem.
-Én!-kiabálta egyszerre Louis és Liz.
-Én!-mondta Liz.
-Én!-mondta Louis.
Egy ideig veszekedtek.
-Ugorhatnátok együtt is!-adta az ötletet Niall.
-Tényleg...-mondta Louiz egyöntetűen.
-Akkor mi megyünk másodiknak!-néztem Harry-re, aki bólintott.
-Leszek 3.!-mondta Liam.
-4.-szólt Niall.
-Akkor mi nyilván 5.-ek.-mondta Zayn Lily-re nézve.
Liz szemszöge:
Tiszta király ötlet volt ez az egész ejtőernyőzés dolog. A gép már elég magasan járt, szóval elkezdtünk készülődni. Felvettük a védőruhákat és az ejtőernyőt. Kinyitották a gép ajtaját. Innen nézve már annyira nem is szuper ötlet... Mi van, ha történik valami?
-Ömm... Louis!-kiabáltam túl a zajt.
-Igen?-kiabálta.
-Mielőtt leugrunk, tudnod kell, hogy... Szeretlek!-kiabáltam. Basszus, de hülye vagyok! Idióta, idióta, idióta!
Louis hülyén nézett rám.
-Öhh... Mint egy barátot!-magyarázkodtam. Ekkor elmosolyodott.
-Én is! Na, készen állsz?-kérdezte.
-Ugrááááás!-mondtam, és leugrottunk. Közben gondolkoztam. Hülyén nézett rám, szóval nem jövök be neki... Hát nem baj...
Földet értünk, és a többiek is jöttek utánunk nemsokára.
-Na, milyen volt?-kérdezte Joulie.
-Kiráááály!-válaszoltuk egyszerre Louis-val.
-Szerintem tetszett nekik!-mondta Harry nevetve.
-Nagyon! Nem tudom, ki találta ezt ki, de baromi jó ötlet volt!-mondtam pörögve.
-Na, most mit csináljunk?-kérdeztem.
-Menjünk sétálni!-mondta Lily.
Levettük a védőruhákat, és elindultunk.
Lily szemszöge:
Sétáltunk, és Niall odajött mellém, majd elkezdett velem spanyolul diskurálni.
-Hogy hozzuk össze Louiz-t?-kérdezte. De jó, hogy rajtunk kívül senki sem tud spanyolul...
-Fogalmam sincs, de már éppen ideje lenne!-mondtam.
-Az egyedülhagyás nem jó, mert az utánatok már feltűnő lenne!-mondta Niall.
-Akkor marad a jó öreg üvegezés és kérdezz-felelek!-mondtam nevetve.
-Jaja! Akkor mondom Jarry-nek!-mondta Niall.
-Oksa!-mondtam inmár rendes nyelven.
-Tök szexi, ha valaki spanyolul beszél!-nézett rám mosolyogva Zayn.
-Tényleg?-Akkor majd megtanítalak, hogy meg is értsd, és beszélek neked!-mondtam nevetve.
-Várom!-mondta Zayn, és egy puszit nyomott a homlokomra.

XCIII. fejezet: Hogyan?

Louis szemszöge:
Megláttunk egy vattacukrost, és Liz-zel rögtön letámadtuk a többieket, hogy hadd vegyünk. Liz kért elsőnek, én addig vártam.
Miután megkapta az adagját, én következtem. Közben lopva rápillantottam, és láttam, hogy valami sráccal beszélget. Mi a franc? Bár mit érdekel, tartja magát a fogadásunkhoz... Nekem is kéne! De nem találkozok olyan lánnyal, aki tetszene. Aki olyan, mint én, őrült aggódó, gondoskodó... Embeeeer, most leírtam Liz-t! Talán... Neeeem, az lehetetlen! Vagy mégsem? Lehet, hogy beleszerettem? Jó csaj, meg minden... Huh, asszem szeretem!
-Uram! Uram!-zökkentett ki az eladó a gondolatmenetemből.
-Bocsánat!-mondtam, és fizettem.
-Lizzy!-szóltam.
Idejött.
-Lizzy?-kérdezte.
-Új becenév! Milyen?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem rossz... Sőt... Tiszta jó!-mondtam mosolyogva.
Csönd lett.
-A tiéd milyen?-kérdeztem.
-Szedres. A tiéd?-kérdezte.
-Almás. Kérsz?-kérdeztem, és odanyújtottam a vattacukrot. Liz is így tett.
-Miért is nem ilyet kértem...-mondtam.
-Késő bánat, nem cserélek veled!-mondta Liz nevetve, és kinyújtotta a nyelvét.
-Nem is kell!-mondtam nevetve.
Előrementem Harry-hez, és kértem, hogy egy kicsit maradjunk le.
-Mi bánt Lou?-kérdezte.
-Tudod, van egy barátom, aki azt szeretné kérdezni, hogy hogy mondja el egy olyan lánynak, aki nehéz eset, hogy szereti, mert az előző barátnőjénél simán ment minden?-kérdeztem a kezemet tördelve.
-Lou, ne köríts, tudom, hogy szereted Liz-t!-mondta Harry.
-Honnan?-kérdeztem.
-Látszik! Figyu, ha nyíltan elmondod, és nem körítesz, mint ahogy most, szerintem megérti.-mondta nevetve.
-Kösz cimbi, most sokat segítettél!-mondtam szarkasztikusan.-Na mindegy, húzzunk bele, mert be kéne érnünk a többieket!
Egy kicsit gyorsabban kezdtünk menni.
Harry szemszöge:
Joulie mellé értem.
-A galambok hamarosan turbékolnak!-mondtam.
-He?-nézett rám hülyén. Vártam egy kicsit, hátha rájön.
-Várj, leesett! Nem mondod! Hamarosan gyümölcse lesz a fáradozásainknak!-mondta boldogan.
-Igen! Most elvileg minden rajtuk múlik, de azért egy kicsit besegíthetünk!-kacsintottam Joulie-ra.
-Challenge accepted!-mondta sokat sejtető vigyorral.
Lily szemszöge:
Egy kicsivel előrébb voltunk, mint a többiek. Az egyik kezem lógott magam mellett, a másikban a táskám fogtam. Egyszer csak egy kéz fogta meg a enyém, és átkulcsolt az ujjaimon. Elpirultam. Zayn mosolyogva rám nézett, én pedig közelebb húzódtam hozzá. Adott egy puszit a fejem búbjára, és mentünk tovább.
-Mi lenne, ha ma elmennénk vacsizni?-kérdezte Zayn.
-Benne vagyok!-mondtam mosolyogva.
-Örülök!-mondta mosolyogva.
Joulie szemszöge:
Kézen fogva sétáltam Harry-vel, amikor megláttunk egy utcai egyszerű kis virágboltot.
-Egy pillanat!-mondta Harry, és elvonult. Pár perc múlva visszatért egy szál vörös rózsával.
-Ezt most miért?-kérdeztem.
-Csak mert!-mondta Harry, és megcsókolt.
-Gyönyörű.-mondtam mosolyogva.
Elköszöntünk egymástól a többiekkel, és elindultunk hazafelé.

XCII. fejezet: Szeretlek... vagy mégsem?

Liz szemszöge:
Tisztára örülök annak, hogy Zayn és Lily összejött! Olyan aranyosak, és mindkettőjükön látszott, hogy mennyire szeretik egymást. De így őket látva olyan üresség van bennem. Nem tudom, én is szeretnék valakit, aki olyan, mint én, egy idióta, szeretnénk egymást, és nem lenne olyan nyálas kapcsolatunk... Louis-ra néztem. Nem, nem, dehogy, mikre gondolok... Hisz ő csak egy barát! Csináltam egy hessegető mozdulatot.
-Mi az?-kérdezte Joulie.
-Csak gondolkoztam.-mondtam zavartan.
-Min?-kérdezte vigyorogva.
-Az mindegy!-mondtam.
-Csak nem Louis-n?-suttogta Joulie.
-Dehogyis, még mit nem!-mondtam, és elpirultam.
-Háhá Piroska, most lebuktál!-mondta nevetve.
-Haha, nagyon vicces vagy...-mondtam, és az ablak felé fordultam.
Louis az egyik legeslegjobb barátom, de "úgy" nem igazán tudnék tekinteni rá... Tök jóban lettem vele az elmúlt időszakban, és nem szeretném elrontani a barátságunkat... Várjunk... Ezzel most beismertem, hogy szeretem? Végül is tök helyes, kedves aggódó, segítőkész, idióta, és olyan, mint én... Áááá, nem tudooooom!
-Ömm... Joulie...-szóltam.
-Tessék?-kérdezte.
-Hát... Izé... Te... Hogy jöttél rá arra, hogy tudod...-motyogtam.
-Mit tudok?-kérdezte.
-Hát hogy... Szere... Szereted Harry-t?-nyögtem ki végül.
Joulie arcán félreérthetetlen vigyor jelent meg.
-Arra vagy kíváncsi, mik annak a jelei, hogy szeretsz valakit?-kérdezte.
-Ömm... Hát... Ja...-mondtam.
-Hááát... Jó kérdés... Egyszerűen csak tudod. Többet jár rajta az eszed, kezd helyessé válni a szemedben, a baráti "szeretlek"-eket félreérted, sokszor jössz zavarba a közelében, féltékeny vagy, ha más lányokkal beszélget, meg ilyenek. De ezekre neked kell rájönnöd...-mondta.
-Áh, értem... Marha nagy pipa...-motyogtam alig hallhatóan.
-Szóval akkor szereted?-mondta Joulie boldogan, ami egy kicsit hangosra sikeredett.
-Ne kiabálj!-suttogtam idegesen.
-Bocsi...-mondta kínosan nevetve.-Na, akkor?
-Azt hiszem, hogy... Igen...-mondtam.
-Juuuuuj! Istenem, már egy ideje ezt várom!-tört ki megint Joulie.
-Pszt! Maradj már kussban!-mondtam csitítgatva.
-Jó, bocsi...-mondta megint. Istenem, mire vállalkoztam...
Lily szemszöge:
A kocsi megállt, és Liz-zel, Harry-vel és Joulie-val kiszálltunk.
-Babe!-mondta Zayn. Senkitől semmi reakció.
-Lily!-mondta újra.
-Ja, az előző nekem szólt?-kérdeztem naivan.
-Nem, a szomszédnak, hát persze, hogy neked!-mondta.
-Jól van na, még szoknom kell! Tessék?-kérdeztem.
-Nálad aludhatok?-kérdezte.
-Nem!-mondtam kuncogva.
-Naaaaaa, lécciiiiiii!-kérlelt bociszemekkel.
-Na jó...-adtam meg magam. Zayn kiszállt, és adott egy puszit.
-Gyerekek, fent folytathatjátok, csak menjünk már be, mert idefagyok!-mondta Liz türelmetlenül.
Elnevettük magunkat.
-Na sziasztok, majd holnap!-mondta Jarry, és elindultak.
-Helló!-köszöntünk.
Felmentünk.
-Jó éjt!-mondta Liz, miután kijött a fürdőből.
-Neked is!-mondtuk egyszerre Zayn-nel.
Váltottam Liz-t.
-Fürödhetek veled?-kérdezte Zayn.
-Nem!-mondtam.
-Naaaaa!-kérlelt.
-Ne legyél szemtelen! Örülj, hogy velem aludhatsz! És különben is, van még egy fürdő a házban!-mondtam nevetve.
Zayn durcás kisgyerek módjára elvonult.
Bementem a fürdőszobába, és kulcsra zártam az ajtót, hogy biztosítva legyek. Jó döntés volt, mert amikor fehérneműben ácsorogtam, a kilincs mozgolódni kezdett. Elnevettem magam.
-Babe, nagyon gonosz vagy!-mondta Zayn.
-Így jártál!-mondtam kuncogva.
*Fürdés után*
Visszamentem a szobámba. Zayn az ágyban feküdt a fal felé fordulva. Gondolom, felfedezte a másik "mosdóhelységet" is.
Befeküdtem háttal mellé. Ekkor megfordult, és átölelt.
-Babe.-mondta.
-Hmm?-kérdeztem.
-Szeretlek.-mondta.
-Én is.-mondtam mosolyogva. Apró csókokkal hintette be a nyakam. Kirázott a hideg, és a légzésem felgyorsult.
-Jó éjt.-suttogta a fülembe.
Mekkora mázli, hogy háttal fekszem neki...
-Neked is...-motyogtam.
És akkor én vagyok a gonosz...