XCVII. fejezet: Egészségetekre!

*Másnap este*
Louis szemszöge:
Igen kellemetlenül éreztem magam a tegnap történtek után. Ilyet is csak Liz tud, hogy bealszik vallomás közben... Na mindegy, nem pörgök ezen, lesz még alkalom... Megcsörrent a telefonom. Liz volt az.Emlgetett szamár...
-Szijá Louis, ráérel este?-kérdezte idiótán.
-Igön, dé élőtté még kéll ététném áz áusztrál káncám!-mondtam túlszárnyalva Liz teljesítményét.
-Héhogy élhízzon-e! Na, komolyra fordítva a szót, van negyed órád, hogy rendbe szedd magad! A lábad hogy van? Rá tudsz állni?-kérdezte.
-Igen, bekötöztem, és most jó.-mondtm.
-A híres kötözésed... Na szedd össze magad, mindjárt ott vagyok érted! Szólj Liam-nek és Niall-nek is!-mondta.
-Okés, sietek!-mondtam, és letettem. Gyors átvedlettem valami emberi ruhába, és szóltam a fiúknak is.
Liz szemszöge:
Megálltam a ház előtt, és a fiúk bepréselték magukat a kocsiba.
*A bárban*
Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Kihozták.
-Igyunk egyet Zily-ékre!-mondtam. Lehajtottuk. Jött a következő kör.
-Most mondjuk Jarry-re!-mondta Niall. Lehúztuk. Még egy kör...
Mindenkire sorban ittunk, sőt, még random emberekre is, szóval, hogy finoman fogalmazzak, a végére én és Louis mocskosul becsíptünk. A többiek vagy nagyon gyenge italt rendeltek, vagy immúnisak az alkoholra, én nem tudom, de nem igazán látszott rajtuk, hogy tintásak lennének!
Össze-vissza nevetgéltünk minden hülyeségen, ami nem volt jó, mert alapból sokat nevetek.
-Lizzy, nem jössz táncolni?-kérdezte Louis.
-De!-mondtam, és a parkettre mentünk. Egy gyors szám ment, de Louis-val nagyon közel táncoltunk egymáshoz. Alig pár centi választott el minket.
A zene átváltott lassúra. Louis megfogta a derekam és a kezem. Végigsimította a hátam, én pedig a fejem a vállára tettem.
-Rohadt jól nézel ki!-suttogta a fülembe.
-Köszönöm!-mondtam. Elkezdtem a semmin röhögni.
-Mi van?-kérdezte Louis.
-Semmi!-mondtam, mire belőle is kitört a röhögés.
Újra táncoltunk. Most már csak a fejünk között volt pár centi, egyébként teljesen szorosan álltunk egymáshoz. A testünk együtt ringatózott, és ettől teljesen kikészültem.
Egyszer csak egy rossz mozdulat, és a földön csücsülök.
-Hoppá!-mondtam nevetve.
-Segítek!-mondta Louis, és nagy nehézségek árán felküzdöttem magam.
Elmentünk és rendeltünk még piát, majd koccintottunk, aztán lehajtottuk. Tántorogva elvonultunk egy kis sötét helységbe.
-Liz!-szólt Louis.
-Tess'?-kérdeztem.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is téged!-mondtam nevetve.
-De nem úgy! Mint egy lányt, nem mint egy havert!-mondta Louis.
Furán néztem egy darabig, aztán mindketten elnevettük magunkat.
-Mindent elhiszek neked, csak ezt nem!-mondtam remegve a nevetéstől. Léptem egyet előre Louis felé, de rosszul, szóval elestem, és rajta landoltam a földön fekve.
-Mit csinálsz, te nő?-kérdezte nevetve.
-Nem tudom!-mondtam, és ismét pár centire voltam tőle.
-Nekem tetszik!-suttogta, majd megcsókolt. Kezét az arcomra tette. Megfordultunk, így ő került felülre. Beletúrtam a hajába, amely rendezetlenül állt össze-vissza. A csókok egyre hevesebbek és szenvedélyesebbek lettek. Louis a ruhám cipzárjával ügyködött, én pedig lehámoztam róla az ingét. Áttért a nyakamra. Szívogatta, harapdálta, csókolgatta. Közben az egyik ujjával gyengéden végigsimította az oldalam. Végül a szánk ismét találkozott, és megint vad csókcsatába kezdtünk. Louis megszabadított a melltartómtól, én pedig őt a nadrágjától.
Elkezdtem csuklani. Nem tudtam abbahagyni, szóval eltoltam magamtól Louis-t, és a mellem takarva felálltam. Valahogy előttem termett egy csap, abból ittam. Visszaöltöztem, és leültem a földre. Louis is így tett.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Nem tudom, de ilyet máskor is megejthetnénk!-mondta Louis kaján vigyorral.
-Perverz állat!-mondtam nevetve. A fejem a vállára hajtottam. Azután többre nem emlékszem...
Joulie szemszöge:
Elindultunk Louiz megkeresésére. Végül én és Harry leltünk rájuk, ahogy édesdeden alszanak valami szobában a földön. Harry megfogta Liz-t, én pedig felkeltettem Louis-t, és becipeltük az autóba. Közben Liz felébredt, és az út közben versenyt hánytak.
Lily-ékhez érve befektettük Louiz-t Liz ágyába, és megszabadítottuk őket a ruháiktól, amik az aznapi étlapot tartalmazták, majd hagytuk őket aludni.