CXII. fejezet: Városnézés

*Másnap reggel*
Kinyitottam a szemem, de Harry-t nem találtam az ágyban. Felültem, és megdörzsöltem a szemem.
Ekkor Harry megjelent egy tálcával a kezében, és lerakta elém.
-Köszönöm!-mosolyogtam.-Ezt most miért?
-Késő van, és hoztam neked enni.-mosolygott Harry.
-Értem. Mennyi az idő?-kérdeztem, és elkezdtem enni.
-Fél 10.-mondta.
-Az komoly!-mondtam meghökkenve.
-Jó az alvókád!-nevetett Harry.
-Tudom!-mondtam.
-Ha megreggeliztél, menjünk be a városba!-mondta, és bevonult a fürdőszobába.
-Oksz!-motyogtam kajával a számban.

Miután megkajáltam, felöltöztem.
-Menjünk!-mondtam, és elindultunk.

*

Mentünk mindenfelé, és egy tér kellős közepén találtuk magunkat.

-Nézd, kirakodóvásár!-mondtam.

-Körülnézzünk?-kérdezte Harry.

-Aha!-mondtam boldogan.

*

Végigjártunk minden standot, be is szereztem egy amolyan jellegzetes erdélyi cuccot, valami kalotaszegi főkötőt, ami nekem egy virágos kendő volt.

-Néha jól fordít a Google fordító!-nevetett Harry.

-Na ja! Boros stand! Kóstolunk?-kérdeztem.

-Aha!-mondta, és odamentünk. Kértünk bort.

-Ez marha jó!-mondtam.

-Tényleg finom! Veszünk?-kérdezte Harry.

-Szuvenírnek!-mondtam.

-Az még ráér!-nevetett.

-Oké!-mondtam, és megvettük.

Mentünk tovább. Hirtelen megláttunk egy nagy kört tele táncoló emberkékkel.

-Ez olyan, mint a flashmob!-mondtam.

-Aha!-mondta Harry.

-Juuuuj, beállunk?-kérdeztem izgatottan.

-De én nem tudok...-motyogta.

-Én se! De te tudod!-mondtam, és odaszaladva beálltam a körbe, Harry pedig leült a közeli padra.

*

-Gyere már!-kiabáltam ki.

-Nem!-mondta.

Kiálltam, és berángattam. Én pár perc alatt elsajátítottam a lépéseket( 4 éves táncos múlttal ), viszont szegény Harry tényleg nem tud...

Miután vége lett, fáradtan leültünk egy padra.

-Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen táncokat is fogok táncolni!-mondta Harry lihegve.

-Szerinted én? Bár meg kell mondanom, nagyon tetszett!-mondtam.

-Nekem is, csak huh...-fújt egy nagyot.

-Igen, én is elfáradtam!-nevettem.

Csöndben ültünk. Elkezdtem nézegetni a kezeim. Egy jeggyűrű, és egy aranygyűrű. El sem hiszem, hogy itt vagyok.

Ránéztem Harry-re. Nagyban bambult. Elmosolyodtam.

-Mi az?-fordult felém hirtelen.

-Semmi, csak gondolkoztam...-mondtam.

-Hallod, most jut eszembe, ha lányunk lesz, elnevezhetem én?-kérdezte Harry.

-Az se biztos, hogy terhes vagyok!-nevettem.

-Dehogynem! Tudom!-mondta Harry nagy hévvel.

-Na jó! De ha fiú lesz, én nevezem el!-mondtam.

-Rendben! Mit szánsz neki?-kérdezte.

-Alexander. Te?-kérdeztem.

-Darcy. Nagyon tetszik ez a név!-mosolygott.

-Szép név!-mosolyogtam.

Ismét csönd lett.

-Nem megyünk vissza?-kérdezte Harry.

-Oké!-mondta, majd megfogta a kezem, és visszamentünk.