XLIII. fejezet: Semmiségből nagy dolog

Másnap olyan 9 óra körül ébredtem. Harry nagyban aludt, szóval inkább hagytam. Bevonultam a fürdőszobába.
Amint így nézegettem magam, észrevettem a nyakamon egy foltot. Először megijedtem, aztán jobban megvizsgáltam. Na ne, ez a hülye kiszívta a nyakam! Ááá, most egy ideig sálban kell feszítenem!
Kimentem, és Harry ébren volt.
-Édes, drága, Harry szívem, legközelebb fogd egy kicsit vissza magad!-mondtam.
-Miért?-kérdezte a szemeit dörzsölve.
Megmutattam neki az "aláírását".
-Uff... Ne haragudj, nem szándékosan csináltam...-mondta bűnbánóan.
-Tudom, de ez egy ideig itt lesz!-mondtam.
-Kellenek a sálaim? Még valahol megvannak...-mondta.
-Oké, az nem lenne rossz!-mondtam.
Harry előszedett egy zsákot tele sállal.
-Hű, amint látom, szereted a sálakat!-mondtam csodálkozva.
-Igen, de most rákaptam a blézerekre.-mondta.-Hát, a nagy része sötét színű, de van egy két világosszürke, meg drapp is!
-Köszi!-mondtam.-Na, mit csinálunk?
-Megyünk a többiekhez?-kérdezte.
-Felőlem oké, de akkor le nem veszem a sálam!-mondtam.
-Majd kimagyarázzuk, ha kérdezik, miért nem.-mondta.
-Oké!-mondtam, és elmentem felöltözni.

Találtam egy tök jó szürkét, és ahhoz öltöztem.
Kimentem, és már Harry is kész volt.
Szürke blézer, fekete felső.
-Hallod, mi nem ismerjük egymást valahonnan?-kérdeztem nevetve.
-Valami rémlik...-mondta ő is nevetve. Megigazította a sálam.
-Próbáld ne elmozdítani, így most pont nem látszik.-mondta.
-Oké, majd igyekszem. Na menjünk!-mondtam.
Elindultunk.
*A fiúknál*
Amint megérkeztünk, Louis nyitott nekünk ajtót. Bementünk a nappaliba, és lecsüccsentünk a fotelba.
-Sál?-kérdezte Zayn.
-Marad, fázok!-mondtam, közben azt hittem, lerohad rólam a ruha.
-Hozzak takarót?-kérdezte Niall.
-Hagyd csak, most jó így!-mondtam, és egy kicsit közelebb húzódtam Harry-hez.
Louis mögém settenkedett.
-Na hadd lássuk, mit rejtegetsz!-motyogta, és lerántotta rólam a sálat. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, mikor felocsúdtam, odaraktam a kezem, de már késő volt.
-Ahwwww... Boobear, nem is tudtam, hogy ilyen kanos vagy...-mondta Louis nevetve.
Mindketten elpirultunk Harry-vel.
-Miért, mi van?-jött oda Niall.
-Ha az van, amire gondolok, akkor már láttam olyat!-mondta Liam, és a telóján művészkedett.
Zayn is odajött.
Ment nagyban az ollállá, meg a fütyülés, mi meg azt se tudtuk, hova süllyedjünk szégyenünkben.
-Hát ez "szívás"!-mondta Zayn. A három jómadár ekkor hatalmasat röhögött.
-Hagyjátok már őket!-mondta Liam.
-Jól van apa, befejeztük...-mondta Louis nevetve.
-Van valami kaja?-kérdezte Niall.
-Ja, benn van még a tegnapi grillcsirke a hűtőben!-mondta Zayn.
Niall kiment.
Pár perc múlva fulladozva( ne ijedjetek meg, a nevetéstől ) visszatért a grillcsirkével, és megszólalt.
-Harry, nem kéred?-kérdezte, és felmutatta a csirkenyakat. Erre Zayn és Louis is elkezdtek röhögni. Mi meg csak ültünk csöndben, és néztük a padlót.
Itt volt az elég. Felálltam, motyogtam egy "sziasztok"-ot és angolosan távoztam.
-Na most ez mire volt jó?-osztotta Liam a népet.
Harry utánam futott.
-Hé Joulie, várj meg!-mondta. Bevártam, míg mellém ért.
-Ne haragudj, ezek az idióták mindig is ilyenek voltak!-mondta.
-Ne te kérj bocsánatot, nem te tehetsz róla...-mondtam.
Harry átölelt.
-Viszont nekem meg lehet, hogy nem kellett volna ennyire belefeledkezni a dolgokba...-mondta.
-Mindegy, most egy ideig ez fog menni, de előbb-utóbb majd elfelejtik...-mondtam.
-Hé Hazza, a nyakát ugye most békén hagyod?-kérdezte Louis nevetve.
-Kapd be a f...fülemet, Lou!-mondta Harry.
Ekkor egy hangos "auu"-t hallottunk.
-Bocsi, őt még nem sikerült megnevelnem!-mondta Liam, és elvonszolta Louis-t az ablaktól.
-Ezek akkora szemetek...-mondta Harry, kézen fogott, és elindultunk.