XCV. fejezet: Liz megint alkot...

*1 hét múlva*
Joulie szemszöge:

Reggel miután felkeltem, gyorsan felöltöztem, és lementem a konyhába. Csináltam gyümölcssalit, és beraktam pár kenyeret a pirítóba.
-Mit csinálsz itt ilyen korán?-kérdezte Harry kómásan.
-Reggelit!-mondtam mosolyogva. Kiraktam a vajat, a pirítósokat és a gyümölcssalit az asztalra, és főztem teát. Harry leült.
-Már csak egy kis lurkó kéne, és olyan lennénk, mint egy igazi család!-mondta Harry mosolyogva. Én is leültem.
-Hát lehet! De én most nem állok készen rá, mert nem akarom, hogy az történjen, mint az előző babával...-mondtam egy gombóccal a torkomban.
Harry átkarolta a vállam.
-Majd akkor lesz, amikor gondolod! És ne aggódj, most minden rendben lesz, én tudom!-mondta Harry, és adott egy puszit az arcomra.
Nem szóltam, csak mosolyogtam.
-Menjünk el ma valahova csak mi ketten?-kérdezte Harry.
-Aha, az nagyon jó lenne!-mondtam mosolyogva.
Ekkor megcsókolt.
Liz szemszöge:
Reggel mobilcsörgésre ébredtem.
-Mi va'?-kérdeztem ásítva. Egész éjjel nem aludtam semmit.
-Neked is jó reggelt, Lizzy!-mondta Louis.
-Ne haragudj, most ébredtem. Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Lenne ma egy jótékonysági focimeccs! Nem jössz el?-kérdezte.
-De, eljöhetek! Mikor, hol?-kérdeztem.
-Délután 2-re jövk érted!-mondta Louis.
-Megbeszéltük! Csinálok valami sütit!-mondtam.
-Te tudsz sütni?-kérdezte csodálkozva.
-Sokat kell még tanulnod, kicsi padavan! Na megyek sütni, szia!-mondtam.
-Hali!-mondta Louis, és kinyomta.
Na, melyik is a legegyszerűbb süti a repertoárban?
*2 óra múlva*

A sütivel készen voltam, és mivel és mivel én nem haltam meg tőle, valószínűleg Louis-ék sem fognak. Felöltöztem, mert fél 2 volt, mire készen voltam mindennel. Leültem egy kicsit kockulni.
egy 10 perc múlva csengettek.
-Halihó!-köszönt mosolyogva Louis.
-Szia! Várj, hozom a sütit!-mondtam, és visszamentem. Megfogtam a dobozt, és Louis nyúlt volna bele, de rácsaptam a kezére.
-A meccs végéig nincs kóstoló!-mondtam nevetve.
-Ajj, ne máááár!-sóhajtott Louis.
-Van ez így!-mondtam, és beültünk a kocsiba.
*A helyszínen*
Elfoglaltam a helyem. A meccs elkezdődött. Szinte végig Louis-t figyeltem, és úgy üvöltöttem, hogy a legdurvább fociőrültek is megirigyelhettek volna.
Egyszer csak egy esés, és Louis a térdét fogja. Kiültették a kispadra, én pedig lerohantam hozzá.
-Megvagy?-kérdeztem aggódva.
-Úgy nézek én ki?-kérdezte hülye fejet vágva.
-Jó, oké, leesett...-mondtam.
-Asszem feldagadt...-mondta Louis.
-Rá tudsz állni?-kérdeztem.
-Aha, asszem...-mondta, és felállt a padról.
-Huh, akkor eltörni szerintem nem tört el.-mondtam, és megtapogattam a térdét, de szerencsére nem volt semmi baja.
-Menjünk be az öltözőbe, rakok rá borogatást!-mondtam. Louis karját a vállamra tettem, és segítettem neki bemenni.
Leült, és pedig ráraktam a borogatást a vállára.
-Kérsz sütit?-kérdeztem, és leültem mellé.
-Aha!-mondta, és elvett egyet.
-Ez tök finom!-mondta Louis.
-Pedig nem egy nagy ördöngösség!-mondtam nevetve.
-Hogy Harry-t idézzem: Simple, but effective!-mondta Louis nevetve.
Csönd lett.
Louis szemszöge:
Ettük a sütit, és Liz egyszer csak rádőlt a vállamra.
-Tudod Liz, mostanában egyre jobban kedvellek. És úgy érzem, már nem csak barátként. Ez több. Azt hiszem, szeretlek.-mondtam. Nem jött válasz. Egyszer csak valaki egy hatalmasat horkolt. Ránéztem Lizre, aki édesen aludt a vállamon.
-Embeeeeer!-fogtam a fejem.
Nem csalódtam Liz-ben...
*Fél óra múlva*
Liz elkezdett ébredezni.
-Hol vagyok?-kérdezte a szemeit dörzsölgetve.
-Még az öltözőben.-mondtam.
-Nem kéne hazamennünk?-kérdezte.
-Nekem 8! Ma már úgysem tudok játszani!-mondtam.
Elkezdtünk készülődni, és elindultunk. Liz vezetett. Nem is tudtam, hogy tud!