XCVI. fejezet: Vacsora

Lily szemszöge:

Felöltöztem, és lementem. Autódudálást hallottam. Zayn kint várt. Kimentem, és beültem a kocsiba.
-Hi Babe!-mondta Zayn, és megpuszilt.
-Szervusz Malik!-mondtam.
-Na, mehetünk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam mosolyogva, és elindultunk.
*A helyszínen*
Egy helyes kis étteremnél álltunk meg. Út közben gondolkodtam. Szerintem Zayn lenne a megfelelő partnerem "úgy"... De félek ettől az egésztől... Tudom, hogy Zayn figyelne rám, de nekem akkor is ez lenne az első alkalom... Nem tudom...
-Lily!-zökkentett ki Zayn.
-Bocsi, csak elbambultam...-mondtam zavartan.
Zayn kinyitotta nekem a kocsiajtót. Segített kiszállni, és bementünk. Az étteremben nem volt senki, csak a helység közepén egy gyönyörűen megterített asztalka.
-Ez meseszép! Csak miattam?-kérdeztem elérzékenyülve.
-Igen. Érted bármit.-mondta Zayn mosolyogva. Az asztalhoz mentünk, és Zayn betolta alattam a széket. Kihozták az ételt, és elkezdtünk enni.
-Min gondolkodtál a kocsiban?-kérdezte Zayn.
Félrenyeltem, és elkezdtem köhögni.
-Nem fontos!-mondtam még mindig köhögve.
-Figyelj, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!-mondta.
-Mindegy, nem érdekes! Semmi olyan, amivel foglalkozni kéne!-mondtam vörösen.
-Hát rendben... De ha van valami gond, nyugodtan mondd el!-mondta Zayn.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva.
Joulie szemszöge:
*Reggeli után*
-Na, hova menjünk?-kérdezte Harry.
-Csak szimplán sétáljunk!-mondtam.
-Rendben!-mondta Harry. Felsegítette rám a kabátom, és elindultunk.
Sétáltunk a parkban, és megláttam egy fiatal, kisgyermekes családot. Eszembe jutottak a történtek, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Egyre sűrűbbek lettek, és végül elsírtam magam. Több mint egy hónapja ez is történhetett volna. De nem. Csak egy újabb balszerencse. Bár már hozzájuk szoktam... Igazából egy szót sem szólhatok, mert a világ leghelyesebb pasija eljegyzett, van házunk, van kocsink, mi kell még? Mondjuk olyan jó lett volna babázni, játszani vele, etetni, hallgatni, ahogy Harry énekel neki, fogni a pici is kezét, amikor járni készül, hallani tőle az első szavát, meg minden...
-Hé, hé, mi a baj?-kérdezte Harry aggódva.
-Igazad volt reggel!-mondtam szipogva.
-Miben Love?-kérdezte, és a fülem mögé tűrte a hajam.
-Tényleg egy kis lurkó kéne...-mondtam.
Harry átölelt.
-Ilyen miatt ne sírj! Minden oké lesz!-mondta, és végigsimította az arcom.
Elmosolyodtam. Harry az egyetlen ember, aki szinte mindig fel tud vidítani.
-Harry!-szóltam.
-Tessék Beautiful?-kérdezte mosolyogva.
Válasz helyett megcsókoltam.
-Én is szeretlek!-mondta nevetve.
Lily szemszöge:
Miután végeztünk a vacsival, hazamentünk hozzám. Liz a fiúknál aludt( passz, hogy miért ), szóval ketten voltunk a házban, ami meg kell, hogy mondjam igen kellemetlen volt. Amin gondolkodtam, azután már elég nehéz volt nem arra koncentrálni...
Éppen akartam kimenni a konyhába, mert szomjas voltam, amikor az ajtó kinyílt, és szembe találtam magam Zayn-nel, aki ott állt egy szál törölközőben, még vizes hajjal és felsőtesttel, a hajáról lecsöppenő vízcseppek végigfolytak a kockáin, és végül a törölköző elnyelte azokat. Ó,te jó Isten... Az a felsőtest *.*
-Mi az? Van rajtam valami?-kérdezte Zayn magát nézve.
-Egy törölköző?-kérdezte furcsa tekintettel.
-Nem csalódtam benned! Akkor máshogy fogalmazok! Mit nézel ennyire?-kérdezte.
Elpirultam.
-Ömm... Izé... Lemegyek inni!-mondtam, és elindultam.
Aki ezt a látvány kibírja anélkül, hogy ne nyúljon hozzá, az valamit nagyin tud!
Megmostam az arcom, és visszamentem.
Beléptem a szobába. Zayn az ablakból kémlelte az eget. A változás annyi volt rajta, hogy törölköző helyet egy boxeralsóban ácsorgott.
-Zayn!-szóltam.
-Tessék?-fordult felém.
-Nem akarsz felhúzni valamit magadra?-kérdeztem, és a földet néztem.
-Miért?-kérdezte.
-Hát mert...-dadogtam. Felnéztem, és Zayn alig 2 centire állt tőlem.
-Miért?-suttogta, ezzel a számat majdnem érintve. Forró levegőt lehelt a számra, amivel teljesen kikészített. Mielőtt válaszolhattam volna, gyengéden megcsókolt. Elindított az ágy felé, és finoman ledöntött. A nyakam kezdte csókolgatni, és a pólóm aljánál matatott. Lily, minden rendben lesz, Zayn figyelni fog rád... Fehérneműben voltam már, és Zayn magunkra húzta a takarót. Ez nekem nem megy!
-Zayn!-szóltam.
-Mi az?-állt meg.
-Én... Én erre még... nem állok készen...-mondtam.
-Hú, ne haragudj, teljesen kiment a fejemből, hogy te még nem voltál senkivel! Bocsi... Most hülyén érzem magam...-mondta bűnbánóan, és lefeküdt mellém.
-Semmi gond, nem a te hibád!-próbáltam mosolyogni.
-De azért rákérdezhettem volna!-mondta Zayn.
-Jajj, ne pörögj már ezen! Hagyjuk a francba!-mondtam.
-De na... Csak olyan jól néztél ki, és hirtelen minden kiment a fejemből, és csak téged akartalak...-mondta.-De ezek után majd akkor, ha neked megfelel, oké?Nem akarok neked fájdalmat okozni!
-Oké... És nyugi, benned megbízok!-mondtam mosolyogva. Rátettem a fejem Zayn mellkasára, és kis idő múlva elaludtam.