XCVIII. fejezet: Másnaposok

Liz szemszöge:
Reggel felkeltem, és Louis-t láttam magam előtt. A keze a derekamon pihent, és fehérneműben voltam. Kicsit sikkantva felugrottam. Louis erre felébredt.
-Mi van?-kérdezte holdkórosan.
-Mit keresel az ágyamban, és én miért vagyok fehérneműben, te meg alsógatyában?-kérdeztem ingerülten.
-De jó lenne, ha emlékeznék rá! Az utolsó képem az, amikor megittuk a 10 pohár whisky-t...
-Ó basszus!-mondtam hangosan.
-Ne parázz, annyira azért nem voltunk tintásak, hogy akármi is történt volna! Mi nem vagyunk olyanok!-nyugtatott Louis.
-Remélem! Meg kéne kérdezni a többieket, hátha tudnak valamit, mi történt!-mondtam.
-Jó. De hidd el, nem történt semmi! Annyira azért csak nem rúghattunk be!-mondta.
-Nem is emlékszel rá!-mondtam.
-Az igaz... Na mindegy...-mondta sóhajtva.
Kivonultam és átmentem Lily szobájába. Éppen öltözött.
-Heló!-köszöntem.
-Áááá, megjelent a Partaaay-királynő! Nem fáj a fejed?-kérdezte nevetve.
-Most, hogy mondod...-tényleg sajgott a fejem.
-De véletlenül nem tudod, mi történt tegnap?-kérdeztem.
-Gondolom arra gondolsz, hogy miért álldogálsz itt fehérneműben?-kérdezte nevetve.
Magamra néztem. Tényleg, még fel sem öltöztem!

-Pillanat, felöltözök!-mondtam, és átmentem. Louis visszaaludt. Gyors felöltöztem, és visszamentem Lily-hez.
-Szóval?-kérdeztem.
-Kiütöttétek magatokat Louis-val, sárkánykodtatok, és hely hiányában Joulie-ék egymás mellé fektettek titeket, a ruháitokat pedig lehámozták rólatok.-mondta Lily tök nyugodtan.
-És történ valami?-kérdeztem aggódva.
-Én nem tudok semmiről. De egy hónap múlva kiderül!-mondta nevetve.
-Dugjon meg egy unikornis!-mondtam idegesen.
-Csak hülyültem! Amilyen nyomorékok vagytok, biztos nem történt semmi!-mondta nevetve.
-Köszönöm! Igazán hasonlítotok Zayn-nel!-mondtam.
-Nem értem, mire gondolsz!-mondta nevetve.
-Hagyjuk... Megyek, beszedek valami fájdalomcsillapítót!-mondtam, és lementem a konyhába. Louis is ott volt. Valamiért olyan érzésem volt, hogy történt valami. Azt nem tudom, hogy mi, mert "az" biztos nem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy valami volt.
-Sikerült valamit megtudnod?-kérdezte.
-Azt mondta Lily, hogy ugye kiütöttük magunkat, mindent összehánytunk, aztán mivel csak 2 szoba van, az enyémbe fektettek minket Harry-ék, és leszedték rólunk a ruhákat.-mondtam.
-Huh, akkor megnyugodtam... Neked is olyan érzésed van, hogy történt valami? Nem tudom, hogy mi, de történt.-mondta Louis a tarkóját vakargatva.
-Ja. Nagyon idegesít, hogy nem emlékszem rá!-mondtam. Szedtem be fájdalomcsillapítót.
-Na jó, szerintem elmegyek kiszellőztetni a fejem!-mondtam.
Beöltöztem futócuccba, és elmentem futni.
Teljesen felfrissültem. Megláttam egy csapot. Odamentem inni. Hirtelen beugrott a tegnap este. Táncoltam Louis-val, és utána majdnem lefeküdtünk... Jesszus neeee! Te jó ég, ezt nem hiszem el! És szerelmet vallott! Hogy én mekkora hülye vagyok! Ezt most gyorsan el kell felejtenem! Liz ne gondolj rá! Louis úgysem emlékszik rá!
Ahogy így elmélkedtem, nekimentem egy fának, és fenékre estem.
Louis szemszöge:
Jöttem le a lépcsőn, és az utolsó lépcsőfoknál megbotlottam és elestem. Bevillant a tegnap este. Táncoltam Liz-zel, elvonultunk egy sötét helyre, szerelmet vallottam neki, és majdnem megfektettem... Basszus Louis, egy segg vagy! És Liz erre nem is fog emlékezni! Anyááááám!