CI. fejezet: Mi a...?

Liz szemszöge:
Csöngettek. Lementem ajtót nyitni. Joulie állt ott vörös szemekkel és pufi arccal.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva, és betessékeltem.
-Összevesztünk Harry-vel...-mondta szipogva, és leültünk a kanapéra.
-Min?-kérdeztem.
-Az esküvőről beszélt, és én nem rá figyeltem, mert veled beszélgettem, majd ebből egy jó kis vita alakult ki...-motyogta majdnem sírva.
-Huh, most bűntudatom van...-mondtam a padlót nézve.
-Ne legyen, nem a te hibád!-mondta egy mosolyt erőltetve az arcára.
-Nagyon durva a helyzet?-kérdeztem.
-Abba egyeztünk meg, hogy adjunk időt egymásnak, mert át kéne gondolnunk, hogy tényleg akarjuk-e ezt az esküvősdit.-mondta.
-Ajaj, a "gondoljuk át" kezdetű mondatoknak sosincs jó vége!-mondtam.
-Tudom!-mondta Joulie, és elsírta magát.
-Joulie, ne sírj, tartunk egy igazi csajos napot, és a fiúkat helyből letojjuk, oké?-kérdeztem.
Bólogatott.
-Minden rendben lesz, hidd el! Pár nap, és észhez tértek! Akkor majd minden a régi lesz!-mondtam.
-Jó lenne...-mondta Joulie.
-Ez lesz, nyugi! De most ne pörögj ezen!-mondtam.
Harry szemszöge:
Jesszus, hogy lehet valaki ilyen? Még hogy csak magamra gondolok? Igenis érdekelnek a körülöttem élők, csak néha szükségem van arra, hogy egy kicsit kettesben legyek Joulie-val!
-A rohadt életbe!-kiabáltam, és belerúgtam egy kukába, ami felborult, és ennek következtében egy rendőr megkergetett.
Valahogy a többiek házához keveredtem.
-Heló!-kiabáltam be.
-Csá! Hát te?-kérdezte Lou.
-Itt maradhatok egy kis ideig?-kérdeztem.
-Miért, mit csináltál már megint?-kérdezte.
-Összekaptam Joulie-val....mondtam.
-Áááá, szóval kirakott az asszony... Mit mondtál?-kérdezte Lou.
-Az esküvőről dumáltam neki, de ő letojta a fejem, mert éppen gépezett, és az egésznek a vége ez lett.-mondtam.
-Höjj tesó, ezt jól elcsesztétek...-mondta.
-Kösz, hallod!-mondtam szarkasztikusan.
-Mit izélsz? Hülyék voltatok, vállaljátok fel!-mondta.
-Oké, csak félek a következményektől...-mondtam.
-Szereted, nem?-kérdezte.
-Mindennél jobban...-mondtam.
-Akkor meg? Minden oké lesz, ne idegeskedj itt nekem!-mondta.
-Jó, kussolok!-mondtam.
Felmentem a szobámba, és leültem az ágyra. Egy rohadt nagy gyökér vagyok... Végigdőltem az ágyon, és egy könnycsepp szaladt le az arcomon.