CVIII. fejezet: A szerncsétlenek szerencséje

*Reggel*

Miután felkeltem, elindultam felöltözni. Éppen a pólómat húztam, amikor hátulról egy test simult az enyémhez, és átkarolta a derekam. Rossz helyen fogta meg, és bizonyos pontokon csikis vagyok, szóval felsikkantottam. Elugrottam.
-Szóval csikis vagy?-kérdezte Harry kárörvendő mosollyal.
-Csak bizonyos helyeken és nem mindi-nehogy!-menekültem, mert elkezdett közeledni. Hirtelen elkapott, és elkezdett csikizni.
-Jééééééééééézusom, hagyd abba!-nevettem. Mintha meg sem hallotta volna, folytatta.
-Hagyd már abba légysziii! Bepisilek!-nevettem.
-Nem!-mondta kárörvendve.
-Harry, hagyd abba!-mondtam nevetve.
-Nem hallom!-folytatta.
-Könyörögve kérlek Harold Edward Styles, fejezd be, vagy megpusztulok!-mondtam immár fulladozva.
-Na jó, de csak mert szépen kérted!-mondta Harry, és befejezte, majd elvonult.
-Te kis... Te!-motyogtam dühösen.
-Tessék?-kérdezett vissza, mintha mi sem történt volna.
Becsórtam a telóját.
-Hmm... No lám, egyedül már semmi sem megy?-kérdeztem kuncogva.
-Miért?-kérdezte.
-Idézem:"Lily, most mi a halált csináljak? Iszonyat szégyellem magam, és bocsánatot akarok kérni! Mit mondjak neki?"-mondtam.
-Te mit csinálsz a telómmal?-kérdezte teljesen vörösen, és kikapta a kezemből a mobilom.
-Csak nézelődök!-mondtam nevetve. Felhúztam végre a fölsőm.
-Sikerült!-mondtam diadalittasan.
-Biztos?-közeledett felém Harry kacér félmosollyal az arcán. Jajj ne, ezt nem szeretem!
-Harry, az anyakönyvvezetőhöz indultunk!-mondtam.
-És akkor?-kérdezte, és egy puszit nyomott az arcomra.
-És akkor engem nem érdekel semmi...-motyogtam.
-Tudod, hogy csak szórakoztam!-mondta nevetve.
-Na azért! Húzz magadra valami értelmeset, és induljunk!-mondtam, és folytattam az öltözködést.
*Kicsit később*
-Kész vagy már?-szóltam be. Meglepődve vettem észre, hogy Harry az ajtóban áll.
-Igen! Jók a megérzéseid!-mondta nevetve.
-Tudom!-mosolyogtam büszkén.
-Csinos vagy!-adott egy puszit az arcomra.
-Most erre is mondjam azt, hogy tudom?-kérdeztem nevetve.
-Nem lepődnék meg!-mondta Harry nevetve.
-Fulladj meg!-mondtam durcásan.
-Na, mehetünk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam, és elindultunk.
*A hivatalban*
-Komolyan, valami borzalom, milyen lassan megy itt minden...-mondtam sóhajtva.
-Ne türelmetlenkedj, már csak 2-en vannak előttünk!-nyugtatott Harry.
-Jó, csak utálok várni!-mondtam.
-Akkor hogy fogod azt kivárni, amikorra időpontot kapunk?-kérdezte.
-Éppen ez a baj...-mondtam.
*Fél óra múlva*
Végre behívtak minket. Helyet foglaltunk.
-Miben segíthetek?-kérdezte a titkárnő.
-Az anyakönyvvezetőt keresnénk esküvő miatt.-mondtam.
-Ő most nem elérhető, de időpontot adhatok.-mondta.
-Rendben, köszönjük.-mondtam.
-Nézzük csak... A legközelebbi egy év múlva lesz esedékes.-mondta a füzetét nézegetve.
Sóhajtva egymásra néztünk Harry-vel.
Elkezdett csörögni a telefon.
-Elnézést!-mondta a titkárnő, és felvette.
-Tessék, anyakönyvi hivatal, miben segíthetek? Á, jó napot kívánok! Értem. Adjak másik időpontot? A legközelebbi egy év múlva van. Jó lesz? Rendben. Nincs mit, viszont hallásra!-mondta, és letette.
Mi csak bambán pislogtunk.
-Nos, iszonyat nagy szerencséjük van, most mondtak le egy időpontot, ha önöknek megfelel, akkor egy hónap múlva lenne esedékes.-mondta.
-Tökéletes!-mondtuk egyszerre Harry-vel.
-Akkor beírom önöket! Ezeket kérem töltsék ki, és majd az anyakönyvvezetővel egyeztetnek!-mondtam, és elénk rakott egy pár papírt. Mi kitöltöttük, majd elköszöntünk, és elmentünk.
-Te jó Isten, ezt el sem hiszem! Egy hónap, és esküvő!-mondtam boldogan.
-Nem gondoltad volna, mi?-kérdezte Harry.
-Egyáltalán nem! És a rajongók sem piszkálna!-mondtam.
-Nem is állnék jót magamért, ha megtörténne!-mondta, és megfogta a kezem. Elmosolyodtam.
Hazamentünk.