CXI. fejezet: Az idő és hatásai

*3 év múlva*
-Niall, miért nem mutatod már be a csajod nekünk?-kérdezte Liz.
-Mert még nem biztos a dolog...-motyogta Niall.
-Mit nem biztos, már 3 hónapja jártok!-fortyant fel Lily.
-Nyugi Babe, hagyjátok! Majd ha jónak látja!-mondta Zayn diplomatikusan.
Az ölemben kicsi Darcy-val ültem a többiek között. Darcy a Lily ujján fénylő karikagyűrűvel szemezett. Igen, Zily is összekötötte életét. Zayn-nek fél évebe telt kinyögnie, mit akar. Lily pedig a lánykérés után 1 hónappal még mindig egész nap "Jézusom"-ozott.
-Darcy drága, az nem neked való!-nevettem.
-De!-szólt vissza durcásan.
-Nem!-mondtam.
-De!-erősködött.

-Na gyere, elmegyünk sétálni!-sóhajtottam, majd megfogtam a kis kezét, és elsétáltam.
Ott voltunk, ahol Harry megkérte a kezem.
-Itt volt az, amikor apu megkérdezte anyut, nem akar-e naaaaaagyon sokáig vele lenni, aztán meg belepottyantunk a vízbe!-mondtam mosolyogva. Régi emléknek tűnt, pedig csak 3 éve volt. Darcy kacagni kezdett.
-Te! Elkaplak!-néztem rá "fenyegetően", ő pedig sikítva futni kezdett, én pedig nevetve rohantam utána.
Dannielle-t és Liam-et láttam meg sétálni. Hát már senki sem szingli a csoportban...
Darcy odafutott hozzájuk. Mindketten leguggoltak hozzá.
-Szökik a kölök?-kérdezte nevetve Liam.
-Annyira azért kordában tudom tartani!-nevettem.
Darcy rohant tovább.
-Na megyek, sziasztok!-mondtam, és futottam utána.
Visszaértünk a többiekhez. Louis felkapta Darcy-t és futott tovább.
-Ha a pasid-hamarosan a férjed-valamit csinál a gyerekemmel, nem lesz gyereketek!-mentem oda Liz-hez.
-Nyugi, semmi baja nem lesz!-nevetett Liz.
-Remélem is!-mondtam.
-Asszony!-szólt Harry.
-He?-kérdeztem.
-Gyüjjön ide!-mutatott maga mellé.
-Gyüjjön ide kend, ha akar valamit!-mondtam.
-Na mi van, rátok ragadt a székely akcentus?-kérdezte nevetve Lily.
-BUKSI!-kiabáltam, mire Lily iszonyat szinten röhögni kezdett, és elvonult.
-Na mit akar?-kérdeztem.
-Menjünk sétálni!-mondta.
-Louis! Szolgáltasd vissza a gyerekem!-kiabáltam. Durcásan visszaadta nekem. Közrefogtuk Harry-vel, és elindultunk.
A karunkkal hintáztattuk. Hol én vettem fel, hol Harry. Mindent meg szeretnénk neki adni.

*

Már egy ideje sétáltunk, amikor Darcy egy hatalmasat ásított.

-Szóval menjünk vissza!-nevetett Harry, és felrakta a nyakába.

Hirtelen rohanni kezdett.

-Nehogy baj legyen!-mondtam, és én is futni kezdtem utánuk.

-Nyugi Joulie, semmi baj nem lesz!-mondta Harry.

Sóhajtottam, és visszamentünk.