LVI. fejezet: A búcsú előtti órák

Sokat hülyéskedtünk az elmúlt napokban, próbáltunk nem arra gondolni, hogy elmegyek. Harry-vel voltam a legtöbbet. Elképzelésem sincs, hogy fogom kibírni ezek nélkül a hülyék nélkül!

Elérkezett a búcsú napja. Reggel vörös szemekkel ébredtem. Kicsit be is dagadtak a sírástól. Felöltöztem, és megpróbáltam sminkkel eltüntetni a "szépségeim", kisebb-nagyobb sikerekkel.
Lementem. A hangulat borzalmas volt. Mindenki csak ült, és bámult maga elé. Amikor megláttak, próbáltak jókedvűek lenni.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is!-mondták szinte egyszerre.
-Emberek, mi ez a hangulat, úgy érzem magam, mintha egy gyászmisén lennék!-mondtam nevetni próbálva.
-Bocsi, csak kicsit el vagyunk szontyolodva...-mondta Louis szomorúan.
-De minden nap hívunk majd, és ha szólsz, skype-on is beszélünk!-mondta Niall.
-Én is hívlak majd titeket! Nem szabadultok ám meg tőlem olyan könnyen!-mondtam nevetve.
-Joulie, gyere velem egy kicsit!-mondta Zayn. Kerek szemekkel ránéztem, de felmentem vele. Bementünk a szobájába. Leültem az ágyra. Ő is leült. A szemembe nézett, és elkezdett közeledni felém, majd végül megcsókolt. Először nem tudtam mit csinálni, csak visszacsókoltam, de aztán felocsúdtam, és eltoltam magamtól.
-Ömm... Hát... Izéé... Hol is kezdjem... Az a helyzet, hogy tudod...-dadogott Zayn.
-Mit tudok?-kérdeztem.
-Hát azt, hogy szeretlek...-suttogta.-Már amikor találkoztunk, megtetszettél, de semmi komolyat nem éreztem irántad-félbeszakítottam.
-Zayn.-mondtam, de mint aki meg sem hallotta, folytatta tovább.
-Csak akkor jöttem rá, hogy mi van, amikor együtt láttalak titeket Harry-vel!-mondta. Megint félbeszakítottam.
-Zayn!-mondtam kicsit hangosabban.
-Tessék?-kérdezte.
-Figyelj Zayn, nekem Harry életem szerelme, kérlek értsd meg. Ő az első, és az utolsó férfi az életemben apámon kívül. Gyereket várok tőle, és vele együtt szeretném felnevelni, de az sajnos nem adatik meg...-mondtam, és majdnem elsírtam magam.
-Tudtam, hogy ez lesz a válaszod...-mondta Zayn szomorúan.
-Akkor miért csináltad ezt?-kérdeztem.
-Úgy gondoltam, hogy jobb most elmondani, mint később, mert akkor már nem igen lesz rá alkalom...
-Jajj Zayn... Nagyon szeretlek, de nem úgy, mint Harry-t. Te vagy az egyik legjobb bátyó forevör!-mondtam mosolyogva.-Na, szerintem én lemegyek, jössz?-kérdeztem, majd felálltam, és elindultam az ajtó felé. Zayn is felállt az ágyról, és elindult felém, de mikor akartam kinyitni az ajtót, bezárta előttem. Egy kicsit megrémültem. Csak állt mögöttem. Megfordultam.
-Zayn, mire-nem fejeztem be, mert megcsókolt. Elég erősen az ajtóhoz szorított, nem tudtam mozogni. Visszacsókoltam, de amikor a pólóm aljánál matatott, sikerült ellöknöm magamtól.
-Zayn, mi a francot csinálsz?-kérdeztem ingerülten.
-Jajj, ne haragudj, nem tudom, mi ütött belém...-mondta, majd elkezdett hátrálni.
-Zayn, most már értsd meg amit elmondtam! Ilyet többet ne csinálj!-mondtam, és kimentem a szobából.
-Ne haragudj!-kiabált utánam.
-Jó, mindegy, felejtsük el!-mondtam mosolyogva, és lementem