XL. fejezet: Szónoklat

Egy hét telt el a szülinapom óta. Már mindketten túltettük magunkat azon a kellemetlen eseten. Ma Harry-vel megyek a koncertjükre. Délelőtt elmentem vásárolni, és összeszedtem mindenféle Directioner cuccot csak úgy a hecc kedvéért, hogy egy egyszerű rajongónak tűnjek.
Már az út tök jó volt, nagy dumák voltak.
Elkezdődött a koncert. Sorra énekelték a jobbnál jobb számokat,és a What Makes You Beautiful szóló részénél odajött hozzám( hát persze, hogy VIP jegyem volt, és az első sorban voltam ), leguggolt, és mosolyogva énekelt nekem. Nagyon aranyos volt, így hát én is elmosolyodtam. A More Than This egyik refrénjében pedig az eredeti helyett 'Cause I can't love You more than She-t énekelt, és a "she"-nél rám mutatott. Megint elmosolyodtam. Imádom, amikor énekel, mert olyan jó hangja van( olyan macis! Wáááá, de aranyos! ), és annyira bele tudja élni magát( olyan aranyosan tud tombolni! )! Nagyon jól áll neki, hál' Istennek, hogy nem pék lett!
Jött az a rész, amikor Twitter-en lehetett kéréseket küldeni. Én is küldtem, azt akartam, hogy csinálják a Macarena-t. Meg is csinálták( be is haltam rajta rendesen ), és mivel a helyemet is megírtam, ezért "gyilkos" pillantásokkal rámnéztek, és én elnevettem magam. Aztán még mielőtt levonultak volna a színpadról, Harry megszólalt:
-Sziasztok, nagyon örülünk, hogy ennyien itt vagytok, és köszi, hogy támogattok minket. Na de igazából nem ezt szeretném mondani. Gondolom a bulvárlapokból értesültetek arról, hogy van barátnőm. Sokan írták Twitter-en, hogy jó minket így látni, meg hogy aranyosak vagyunk együtt, amit nagyon köszönök. De mindig is voltak akiknek nem tetszett. Na most, nincs 2 hete, hogy egy ilyen, ahogy ti fogalmaztátok "Jarrynator", amúgy megjegyzem, ez a név nagyon tetszik, szóval elrabolta, és majdnem lelőtte, de az egyik rendőr gyorsabb volt nála, így ő halt meg.-mondta Harry. A közönség meghökkent. Harry folytatta.
-Ezúton is szeretnélek titeket megkérni, hogy idáig többet ne fajuljon a helyzet. Attól még, hogy barátnőm van, mindegyikőtöket egytől-egyig ugyanúgy imádom, és a rajongóinkért bármit megtennék, de az ne a barátnőm élete legyen. Köszi, csak ennyit szerettem volna.
A közönség tapsviharban tört ki. Látszólag nagyon tetszett nekik, hogy Harry szeretne megvédeni engem. A fiúk elköszöntek tőlük, és elmentek az öltözőikbe. Én ott vártam őket.
-Hallod Harry, ez most nagyon jól esett!-szegődtem oda mellé.
-Tudom, azért csináltam!-mondta mosolyogva.
-Főleg az a rész tetszett, amikor mondtad a rajongóidnak, mennyire szereted őket. Az nagyon aranyos volt-mondtam mosolyogva.
-Hát ez így van! Miattuk érünk el ekkora sikereket, úgyhogy tényleg ők a mindenem! Persze csak utánad!-mondta, és megpuszilt.
-Köszi!-mondtam mosolyogva.
Visszafelé Harry végig a Twitter-ét nézegette, és kommentálta nekem az eseményeket.
-Hallod, mindenki azt írja, hogy ez a csaj mekkora egy k betűs volt, és szerencse, hogy már nem él!-mondta Harry.
-De rendesek!-mondtam, és én is elkezdtem nézni vele együtt.
-Na meg olyan is van, hogy ő ilyet soha nem tenne, mert ha én boldog vagyok, akkor ő is az!-mondta.
-És boldog vagy?-kérdeztem kuncogva.
-Ááá, dehogy!-mondta, és megcsókolt.
-Gyerekek, úgy faljátok egfymást, hogy megérkeztünk!-mondta Louis.
Elköszöntünk a fiúktól, és felmentünk. Megint külön aludtunk, mert Harry azt mondta, hogy nem bírna magával, szóval egy ideig jegeljük a dolgot. Megértem, de hiányzik!
-Jóéjt!-mondtam.
-Neked is!-mondta Harry, majd megpuszilt, és elmentünk húzni a "macskabőrt".