XLV. fejezet: Lopkodós nap

Sikerült felöltöznöm anélkül, hogy Harry bármimet is lenyúlta volna, a telefonom viszont nem találtam.
-Hareh, add vissza a telefonom!-mondtam.
-Nincs nálam!-mondta mentegetőzve. Tudtam, hogy hazudik.
-Add vissza!-mondtam.
-De nincs nálam!-mondta.
-Harry, ha nem adod vissza, annak nem lesz jó vége!-mondtam "fenyegetőzve".
-Hányszor mondjam még, hogy nincs nálam?-kérdezte.
-Harry, ismerlek, mint a rossz pénzt! Légszíves, add ide! Ha felhívom magam a te telódról, akkor úgyis kiderül!-mondtam.
-Na jó...-mondta.-Itt van...
Felém nyújtotta a telefont, de amikor el akartam venni, akkor visszarántotta. Ezt még egy párszor eljátszotta velem.
-Na, add már vissza! Haaarry!-mondtam.
-Jó, tessék, itt van!-odanyújtotta, de amikor megfogtam a telefont, akkor nem engedte el, hanem magához rántott, és megcsókolt. Lefektetett az ágyra, és elkezdett vetkőztetni, miközben a nyakamat csókolgatta.
-Harry, nem az volt, hogy elmegyünk?-állítottam meg.
-Ez csak egy ötlet volt...-mondta, és folytatta, amit elkezdett.
Kimásztam alóla.
-Most sétálni akartunk!-mondtam, és visszaöltöztem.
-Gonosz vagy!-mondta Harry sértődöttet játszva.
-Később folytathatjuk, de ne most!-mondtam, és megpusziltam.
-Hát jó... Rád képtelenség haragudni...-mondta Harry sóhajtva.
-Na, mehetünk?-kérdeztem.
-Persze!-mondta Harry, és elindultunk.
-Úticél?-kérdeztem menet közben.
-La Manche partja? Télen nagyon szép!-mondta.
-Oké, még úgysem láttam!-mondtam.
Taxit hívtunk, és elmentünk.
A látvány tényleg gyönyörű volt. Le is fotóztam, többek közt Harry-t is, amint nézelődik.
Sétáltunk tovább. Nagyon megnyugtató volt az egész helyzet.
Egyszer csak egy kisfiú futott oda hozzám.
-Sija Hajjy!-mondta pöszén. Nagyon aranyos volt.
-Szia kishaver, hát a mamád hol van?-kérdezte Harry.
-Ott!-mondta, és a felénk futó anyukára mutatott.
-Jó napot, elnézést a... Csak nem Harry Styles, és a barátnője?-kérdezte.
-De! Örvendek!-mondta Harry mosolyogva.
-Istenem! Kérhetnék egy autogramot?-kérdezte a nő boldogan.
-Persze!-mondta Harry, elővett egy papírt, aláírta, majd átnyújtotta.-Fénykép is dukál!
Felvette a kisfiút, és én lefényképeztem. Miután letette, adott neki egy pacsit.
-Szia kisöreg, csajozz sokat...-mondta.
-Harry!-mondtam rosszallóan.
-Uhh... Na mindegy, viszlát!-elköszöntünk, és mentünk tovább.
-Mi az, hogy csajozz sokat? Szerintem az a kis lurkó még 3 se volt!-mondtam nevetve.
-Tanácsokat adtam neki az élethez...-mondta Harry "komolyan".
-Ömm... Inkább nem szólok bele...-mondtam nevetve.
-Héé, ezt megjegyeztem!-mondta nevetve.
-A jó memória nagyon fontos!-mondtam.
-Na jól van!-mondta Harry.
Hazaértünk, és lepakoltunk.
-Na, hol tartottunk?-kérdezte Harry.
-Hááát...-mondtam, és megcsókoltam( a többit a képzeletetekre hagyom ;) ).