XXXIX. fejezet: A legeslegeslegrosszabb időzítés

Elérkezett az én szülinapom is. Anyuméktól pénzt kaptam, nem is lepődtem meg. A napot náluk töltöttem, mert már nagyon hiányoztak, és összegyűlt a család. Harry nem tudott jönni, mert fellépése volt.
Valamikor este kerültem haza, és Harry már otthon volt.
-Megjöttem!-mondtam, és bementem Harry szobájába.
-Szia, már azt hittem, nem jössz haza!-mondta, és megpuszilt.
-Jól van na, nekem is hiányozhat a családom!-mondtam "durcásan".
-Igaz! Na, van itt neked valami!-mondta, azzal eltűnt, és kis idő múlva visszatért.
Odaadott egy kis díszdobozt.
-Boldog szülinapot!-mondta.
-Köszönöm!-mondtam mosolyogva. Kinyitottam, és egy aranylánc volt benne, amin egy szív alakú medál lógott, és abba volt belegravírozva egy H és egy J gyönyörű betűkkel.
-Úristen Harry, ez csodaszép!-mondtam boldogan.
-Felrakjam?-kérdezte.
-Légyszíves!-mondtam, és kiszedtem a dobozból a láncot, majd odaadtam Harry-nek.
Harry felrakta a nyakláncot, de nem éreztem, hogy bekapcsolja. Ekkor elkezdte a nyakam csókolgatni. Uramatyám! A szívem iszonyatos tempóban kezdett kalimpálni.
Harry lassan megfordított, és megcsókolt. Elkezdtünk az ágy felé. Közben vetkőztetni kezdtük egymást, majd mikor az ágyhoz értünk, finoman ledöntött. Úgy helyezkedett, hogy ő legyen felül, majd ránk húzta a takarót.
Végiggondoltam, ami fél év alatt történt. Tényleg, az elején utáltam őket, most meg ők a legjobb haverjaim! Na meg Harry a pasim! És most itt vagyok vele, és... Ááá, ez nagyon fáj!
Megszorítottam a kezét.
-Lazíts!-mondta, megsimogatta az arcom, és megcsókolt.
Ekkor kulcsforgatást hallottunk.

-Francba!-mondtuk egyszerre. Olyan gyorsan öltöztünk fel, mint még soha. Megpróbáltam abba a ruhába visszaöltözni, amiben voltam, és szerencsére éppen időben, mert Louis benyitott. Úgy csináltunk, mintha éppen kártyáztunk volna.
-Hé emberek, mit kuksoltok itt benn? Van egy ünnepeltünk.-mondta. Kimentünk. mindketten rákvörösek voltunk, de egymásra néztünk, és kitört belőlünk a röhögés.
-Mi ilyen vicces?-kérdezte Niall.
-Inkább ne akarjátok tudni!-mondta Harry, és a könnyeit törölgette.
-Ömm... Oké...-mondta Niall.
Mindenki felköszöntött. Zayn jól visszaadta a fülhúzást.
-Na, induljon a buli!-mondta Louis, és bekapcsolt egy zenét.
Harry szemszöge:
Jó sokat táncoltunk, aztán leültem, mert elfáradtam. Lou lehuppant mellém.
-Mi a helyzet, Hazza?-kérdezte.
-Semmi, csak elfáradtam. Hallod, miért nem hívtál fel, mielőtt jöttetek?-kérdeztem.
-Miért, tán' megzavartunk vala-Lou ledermedt.-Nem mondod, hogy pont "az" volt?
-De... Akkor kezdtünk bele...-mondtam pironkodva.
-Basszus... Sorry, legközelebb felhívlak! Ó, anyám, ezt nem gondoltam volna...-mondta Lou szégyenkezve.
-Amúgy honnan volt kulcsotok?-kérdeztem.
-Múltkor nálam felejtetted a pótkulcsod...-mondta Lou.
-Ja, tényleg... De azt nem kellett volna visszaadni?
-Bocs, mindig elfelejtettem!
-Mindegy...
Csönd lett.
-Nos, a helyzetnek mára annyi...-mondta Lou.
-Az biztos. Nem baj, lesz még alkalom...-mondtam sóhajtva.
-Jaja! Fú, most rohadtul ég a pofám...-mondta Lou.
-Jó, mindegy, lépjünk túl rajta! De ha megkérhetlek, használd azt a nyomorék telefont! Ja, és légyszíves ne szólj senkinek az esetről!-mondtam.
-Hallgatok!-mondta Lou, és "becipzározta" a száját.
Joulie szemszöge:
Az este az előtte történtektől függetlenül király volt, nagyon jól éreztük magunkat.
Miután a fiúk elmentek, kegyetlenül zavarban éreztük magunkat Harry-vel. Elmentem, és felhúztam a pizsim.
-Ömm... Szerintem célszerű megoldás lenne most külön aludni...-mondtam elpirulva.
-Szerintem is...-mondta Harry, és ő is elpirult.-Akkor jó éjt!-mondta, és átölelt. Gyorsan visszahúzódott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Nincs rajtad melltartó...-mondta Harry vörösen.
-Bocsi, alváshoz nem hordok...-mondtam pironkodva.
-Megértem...
-Na, akkor jó éjt neked is!-mondtam, majd megpusziltam.
Tényleg, "akkor" nem engedtem levenni a melltartóm...