CVIX. fejezet: Forever and After

*1 hónap múlva*
-Jézusom, ezt el sem hiszem! Férjhez mész!-mondta ugrálva Lily.

Lily ruhája

-Nyugi már, kitöröd a sarkad!-mondtam nevetve, és Lily megigazította a ruháját.

Liz ruhája

-Te hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?-kérdezte Liz, miközben az övét babrálta.
-Én csendesen örülök. Na jó, áááááá!-kiabáltam ugrálva.
-Hú, oké!-nevetett Lily.
-Maradj már, elcseszem a hajad!-mondta Liz.
-Bocsi...-motyogtam.
-Kész!-mosolyodott el.
Felálltam, és megnéztem magam a tükörben.
-Wow...-motyogtam.
-Ha fiú lennék, lecsapnálak Harry kezéről!-nevetett Lily.
-Jó tudni!-nevettem.
Ekkor benyitott apa.
-Kicsim me-wow... Most már értem Harryt.-mondta széles mosollyal az arcán. Hát igen, közben megbékültem anyuékkal. Kiderült, hogy egy csomó mindent megtudtak Harry-ről, és már egyáltalán nem haragszanak rá. Elfogadtak minket, sőt, mint ahogy utóbb megtudtam, örülnek is nekünk. Léteznek még ilyenek...
Belekaroltam apuba.
-Izgulsz?-kérdezte suttogva.
-Nagyon!-suttogtam.
-Minden oké!-mondta.
Huh...
-Na, indulhatunk?-kérdezte.
-Persze!-mosolyogtam, és beléptünk az ajtón. Az esküvőt egy gyönyörűszép templomba terveztük. Csak lépdeltem előre. Egyre közelebb voltam Harry-hez, aki iszonyat jól nézett ki *__*
Egyszer csak megbotlottam. Baszki!

Én ruhám

-Óvatosan!-fogott meg nevetve apu. Embeeer -.-"

Odaértünk az oltárhoz. Apu félrevonult, én pedig felléptem Harry mellé.
-Mit alkottál már megint?-suttogta nevetve. Én csak kinyújtottam a nyelvem.
Lily szemszöge:
Miután Joulie bevonult, beálltam Zayn mellé.
-Ó máj gád...-motyogta engem szemlélve.
-Mi van?-kérdeztem kuncogva.
-Qrva jól nézel ki!-mondta.
-Tudom!-nevettem.
-Az én barátnőm!-nevetett.-Bár otthon a sarokban jobban nézne ki...
Igen közben összeköltöztünk Zayn-nel, vett nekünk egy házat, Liz pedig maradt a régibe Louis-val.
-Hogyne!-nevettem.-Na, figyeljünk!
-Melletted nem lehet!-motyogta.
Adtam neki egy Louis-s pofont.
-Oksa, értettem!-mondta nevetve.
Joulie szemszöge:
Miután meghallgattuk a mondókát, legnagyobb meglepetésemre Dusty hozta be a gyűrűket. Elnevettem magam. Elvettük, és mosolyogva egymás ujjára húztuk.
-Örökre?-kérdezte Harry.
-Még tovább!-mosolyogtam.
Miután az anyakönyvvezető kimondta a varázsszót, Harry gyengéden megcsókolt, és mindenki tapsolni kezdett. Belemosolyogtam a csókba.
A tömeg mozgolódni kezdett.
-Hajadonok figyelem! Dobom a csokrot!-kiabáltam. Minden lány odatódult elém. Eldobtam a csokrot.
Liz szemszöge:
Éppen nagyban magyaráztam Louis-nak, és gesztikulálva tartottam a kezem, amikor a kezem közé repült egy csokor. Meglepődve néztem, aztán felpillantottam. Mindenki engem nézett. Utána esett le, hogy tulajdonképpen Joulie csokrát kaptam el. MI? Én? Ez hogy... Jesszus! Vörösen Louis-ra néztem. Ő csak mosolygott. Átkarolta a derekam, és megpuszilta az arcom.
Joulie szemszöge:
Kivonultunk a templomból. Egy szakadó hangot hallottam, és mire észbe kaptam, a térdemtől lefele nem volt szoknyám. Viszontláttam a kilincsen.
-Ó baszki!-mondtam dühösen.
-Szerintem így sokkal jobban néz ki!-mondta Harry.
-Gyökér!-mondtam nevetve. Igen, ő az, aki képes még a legcikisebb szitukból is kimenteni.
-Végül is igazad van!-mosolyogtam, és büszkén elmentünk az autónkig, miközben rizst szórtak ránk.
-Úticél?-kérdeztem.
-Irány a reptér, magánrepülővel megyünk!-mondta Harry.
-Hova megyünk?-kérdeztem csodálkozva.
-Nos, mivel tudom, hogy Románia egy nagy álmod volt-félbeszakítottam.
-Ezt most nem mondod komolyan?-kérdeztem boldogan.
-De-de!-mondta mosolyogva, és megcsókolt.
-Inkább figyelj az útra!-nevettem.-De egyébként ki fog tolmácsolni?
-Google fordító?-kérdezte Harry.
-Igazán megbízható!-nevettem.
-Van jobb ötleted? Egyikünk se tud tudtommal ma-befogta a száját.
-Erdélybe megyünk? Magyar területre?-kérdeztem.
-Ráhibáztál!-mondta nevetve.-De ne aggódj, minden előre meg van szervezve!
Úgy érzem, ez nem lesz semmi nászút...