LX. fejezet: Szótlanság

Másnap reggel nagyon fájt a fejem. Nem csoda, ennyit nem mostanában sírtam...

Felöltöztem, és lementem reggelizni. Köszönés nélkül a hűtőhöz mentem, és kivettem a számomra megfelelő kaját. Miért emlékeztet még a hűtő is a fiúkra...
-Kicsim-anya elkezdett valamit, de én nem voltam rá kíváncsi, szóval fogtam a kajám, és visszamentem a szobámba. Ezek után még a lelkemre akar beszélni?
Kopogást hallottam.
-Hagyj békén, nem vagyok rád kíváncsi!-mondtam, és a fejemet a párnámba temettem.
-Szívem, csak én vagyok!-mondta apa.-Bejövök, jó?
Benyitott, és leült az ágyam szélére.
-Figyelj, anyád csak jót akar neked!-mondta.
-Mivel? Azzal, hogy eltilt attól az embertől, akit szeretek? Miért tenne tönkre? Anya ismeri egyáltalán Harry-t, vagy csak annyit tud róla, amennyit a TV-ben mondanak? Mikor lehetett onnan igazat hallani?-rohamoztam meg aput.
Apa csak dadogott.
-Joulie, figyelj, akkor sem jó, hogy egy sztár a barátod!-mondta apa.
-Mikor néztem én rá sztárként, mondd? Amúgy meg ők miért különbek, mint az egyszerű emberek? Hiszen ők sem sztárcsaládba születtek! Mindegyikőjük az X-faktorban lett híres, ott lettek egy banda! Akkor meg mi a különbség a hétköznapi emberek, és köztük?-kérdeztem.
Fogalmam sem volt, hogy a francba tudtak ilyen hülyeségeket kilogikázni anyuék...
-A média teljesen tönkreteheti mindnyájatok életét! Olyan pletykák terjedhetnek el rólatok, amibe belerokkantok!-mondta apa.
-Tudod, annyit mondasz el a magánéletedről a médiának, amennyit akarsz! Ha meg már durva lenne a helyzet, akkor a TV-ben azt is megcáfolhatjuk!-mondtam.
-Apa egy hatalmasat sóhajtott.
-Tudom kicsim, csak megpróbáltam anyád szemszögével nézni a dolgokat. Én sem értek vele egyet, de hidd el, nem akar ő rosszat, csak nem tudja, hogy tegyen jót.
-Hát biztos, hogy nem így! Lindán kívül ők voltak az első olyan barátaim, akikkel önmagam lehettem! Erre ti jóakarás címszó alatt elválasztotok tőlük! Gratulálok!-mondtam, felálltam, majd kifutottam a házból, egyenest az utcára. Az egyik telefonfülkében felhívtam Jason-t. Nem tudom, miért nem Harry-t, most biztosan nem tudnék vele beszélni...
-Szia Jason, Joulie vagyok! Most éppen merre vagy?