LXVIII. fejezet: Hiányoztatok!

Lily-vel amint megérkeztünk, rögtön vásárolni mentünk. Kis is néztem magamnak egy nagyon csini fölsőt, aminek az ára is tetszett. Lily a legdrágábbat akarta mindig megvenni, de én nem akartam azt a szerencsétlent kifosztani... Aztán közölte velem, hogy a szülei milliomosok. Vannak még szerencsés emberek...
Út közben sokat dumáltunk, aztán csönd lett. Lily törte meg.
-Te amúgy már szeretted az 1D-t, amikor találkoztál Harry-vel?-kérdezte.
-Nem, sőt, gyűlöltem őket! De hála a cserediákprogramnak, most itt tartok!-mondtam mosolyogva, és megsimogattam a hasam.
-Hallod, amúgy te nagyon Harry vagy!-mondta Lily nevetve.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem furán nézve rá.
-Egy kicsit utánanéztem Harry-nek, és tulajdonságaiban marhára hasonlítotok!-mondta.
-Ja, értem. Hát, mégiscsak ezért jöttünk össze!-mondtam, és nem vettem észre, hogy járda van előttem, szóval sikeresen belerúgtam, és majdnem át is estem rajta.
-Azt a k-motyogtam és a lábfejemet fogtam.
-Minden oké?-kérdezte Lily egy röhögőgörcs közepette.
-Na jól van, kapd be a f...fülemet!-mondtam nevetve.
-Jó, bocsi, mindenen röhögök! Tényleg nagyon hasonlítotok!-mondta.
-Tudom! De mást nem mondok, mert a végén még történik valami!-mondtam nevetve.
-Jól van!-mondta Lily. Elindultunk vissza a találkahelyre, mert Harry vagy agykukit kapott, vagy már ott sincs...
Mázlik volt, mert ott állt, és valószínűleg a női nemet átkozta.
-Megjöttünk!-mondtuk egyszerre.
-Végre!-mondta Harry megkönnyebbülten.
-Mit végre, csak 2 órát voltunk el!-mondtam.
-Csak? Akkor milyen egy hosszú bevásárlás? Többet nem jövök veletek vásárolni!-mondta Harry.
Elnevettük magunkat.
Hívtunk egy taxit, és elindultunk a fiúk szállására.
-Sziasztooooook!-kiabáltam be.
-Joulie?-hökkent meg mindenki egyszerre.
Sorban átöleltek, szóval a végére úgy éreztem, a tüdőm összement...
-Ó, ha tudnád, mennyire hiányoztál! Linda nem a főzéstudományáról híres, Harry egy idő után megunta a folytonos főzést, és mi maradék pedig a tűzhely környékén még nemigen jártunk...-mondta Niall.
Elnevettem magam. Liam közben oldalba bökte Niall-t.
-De itt vagyok, szóval megmenekültetek!-mondtam mosolyogva.
Megint átölelt mindenki.
-És ki ez a lány itt veled?-kérdezte Louis.
-Ő itt Lily Westbrook. Út közben ismerkedtünk össze úgy, hogy rám öntötte véletlen a cappuccino-mat, és aztán mindenképpen pólót akart nekem venni, szóval most itt vagyunk.-mondtam.
-Már megint a szokásos ügyességetek...-mondta Louis.
Kinyújtottam a nyelvem.
Mindenki megismerkedett Lily-vel. Zayn volt az utolsó.
Lily szemszöge:
-Hello, Lily Westbrook.-mondtam, és Zayn felé nyújtottam a kezem. Ember, ez a csávó helyesebb, mint hittem... Hú Lily, mikre gondolsz?
-Zayn Malik.-mondta mosolyogva, és kezet fogtunk.
Huuuuha, azt hiszem, szerelmes vagyok... Mi, ezt komolyan én mondtam? Lily Westbrook? Én nem esek könnyen szerelembe! Térj vissza a valóságba!
A fiúknak el kellett menni próbálni, mi pedig Joulie-val és Lindá-val beszélgettünk tovább.
Zayn szemszöge:
Bent próbáltunk, és mikor szünet volt, leültünk dumálni.
-Egész kedves lánynak tűnik ez a Lily, nem gondoljátok?-kérdezte Lou, és kérdőn ránk nézett. Mindenki helyeselt, de én nem mondtam semmit.
-Mi az Zayn, szerinted nem?-kérdezte Harry mosolyogva.
-De, csak elbambultam...-mondtam, és elpirultam.
-Ááá, szóval így állunk!-mondta Lou.
-Mi? Nem, dehogy!-mondtam, és még jobban elpirultam.
Mi van velem? Eddig még soha nem pirultam el! Most meg mint egy paradicsom! Na jó Zayn, vissza a valóságba!