LXXXVII. fejezet: Kalamajka az arborétumban

*1 hét múlva*
Lily szemszöge:
Az egész eset óta egy hét telt el, jártam, és járok is pszichológushoz, ami nagyon sokat segít. Most már mindenkivel tudok normálisan beszélgetni, és a fiúktól már nem félek. Elkezdtem karatézni. Zayn pedig még mindig nem tud az érzéseimről, pedig már épp ideje lenne... Olyan sokat segített nekem az elmúlt héten, és valahogy meg kéne hálálnom, de nincs ötletem.

Éppen kirándulni indultunk( szokásos Joulie-féle "mi lenne ha" című dolog ). Melegen felöltöztem.
Egy arborétumba mentünk.
*A helyszínen*
Először egy kicsit szétnéztük( Liz és Louis minden növénnyel pózoltak ), aztán nem tudtuk, mit csináljunk.
-Számháború?-kérdezte Louis.
-Wááá, imádom!-mondtam.
-Akkor jó! Legyen 2 csapatkapitány, mondjuuuuuk... Liam és Louis!-mondta Liz.
-Válasszatok csapatot!-mondtam.
-Liam?-kérdezte Harry.
-Legyen... Joulie!-mondta.
Odament hozzá.
-Louis?-Harry ismét.
-Liz, a troll!-mondta nevetve.
-Kösz, én is szeretlek!-mondta Liz, és adott egy Louis-os pofont Louis-nak.
-Milyen jól utánozod a pofonom!-mondta Louis nevetve.
-Én mindig így adok...-nézett Louis-ra furán Liz.
-Ömm... Wow...-mondta Louis.
-Na folytassuk! Liam?-kérdezte Zayn.
-Harry gyere!-mondta Liam.
-Louis?-kérdeztem.
-Te!-mondta. Odamentem.
-Niall!-mondta Liam.
-Zayn maradtál nekem!-mondta Louis.
Gyártottunk számokat, és Zayn-nel eldugtuk azt a tárgyat, amit az ellenfélnek meg kellet találni.
Elkezdtünk játszani. Tank alakzatba mentünk Zayn-nel. Basszus, de közel vagyok hozzá...
-Hé srácok, mi megkeressük az ellenfél cuccát, ti olvassatok!-mondta Liz.
Elkezdtük keresni a többieket.
-Zayn, egyébként tudod, hol vagyunk?-kérdeztem.
-Ömm... Hát... Nem...-mondta.
-Oh, yeah... Várunk?-kérdeztem.
-Kénytelenek leszünk!-mondta Zayn, és leültünk egy farönkre.
-Hallod, tudsz tüzet rakni?-kérdeztem dideregve.
-Fázol?-kérdezte Zayn.
-Aha...-mondtam.
*Szürkületkor*
Gyűjtöttünk fát, és jól elment vele az idő. A többieknek se hírük, se hamvuk nem volt.
-Mivel fogunk tüzet gyújtani amúgy?-kérdezte Zayn.
-Hát mivel nem vagyok ősember, marad az öngyújtó!-mondtam nevetve, és elővettem az öngyújtóm. Meggyújtottam, és leültünk melegedni.
-Na, így mindjárt más!-mondtam.
-Az biztos! Már csak meg kéne találni a többieket!-mondta Zayn.
-Szerintem már hazamentek!-mondtam.
-Azért annyira nem vagyunk észrevétlenek, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy nem vagyunk velük!-mondta Zayn.
-Tőlük bármi kitellik!-mondtam nevetve.
-Az igaz...-mondta Zayn.
Csönd lett.
Egyszer csak mocorgást hallottam egy bokorból. Eléggé megrémültem.
-Ne parázz, fogadni mernék, hogy ez csak egy kis állatka!-mondta Zayn.
-De mi van, ha mégsem, és egy medve vagy egy vaddisznó?-kérdeztem az én pesszimista gondolkodásmódommal.
-Akkor majd engem széttéphet vagy felöklelhet, te meg addig elfutsz!-mondta.
-Hülye!-mondtam.
-Komolyan beszélek!-mondta Zayn komoly tekintettel.
-Ömm... Hát... Jó...-dadogtam.
Ismét mozdultak a levelek, és én ijedtemben Zayn ölébe pattantam, és átöleltem.
-Ez csak egy nyuszi!-mondta Zayn nevetve.
-Tényleg...-mondtam kínosan nevetve, és visszaültem az eredeti helyemre.
Liz szemszöge:
*Este*
-Nem kéne már hazamennünk?-mondtam vacogva.
-Itt a kabátom!-mondta Louis sóhajtva.
-De meg fogsz fázni!-mondtam aggódva.
-Túlélem!-mondta Louis.
-Hát, köszönöm...-mondtam.-Egyébként most kajak Lily-t és Zayn-t figyeljük titokban?
-Pszt! Meghallanak!-mondta.
-Okés...-suttogtam.
Egyre jobban kedvelem Louis-t... Olyan fura érzésem van mostanában... Néha tiszta jó lenne megölelni... Vajon hülyének nézne, ha megcsinálnám? Igen! Mondjuk baráti ölelés lenne, de akkor is...
-Liz!-szólt rám Louis, és elkezdett integetni.
-Bocsi, elbambultam!-mondtam.
-Semmi... Megszoktam... Mostanában fura vagy!-mondta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem.
-Nem tudom, más lettél!-mondta.
-Én nem vettem észre változást...-mondtam.
Csönd lett.
-Nézd, nézd, nézd, de jól elvannak!-mondta Louis kuncogva.
-Áááá, én meg itt szerencsétlenkedek...-mondtam sóhajtva.
-2 hete szakítottam az exemmel, szóval ne szólj semmit!-mondta Louis.
-Oh... Sajnálom...-mondtam.
-Ne sajnáld, még mindig jóban vagyunk!-mondta Louis mosolyogva.
-De az nem jó! Ez körülbelül olyan, mintha meghalna a kutyád, és anyud közölné veled, hogy megtarthatod!-mondtam.
-Az igaz...-mondta Louis.
Ismét csönd lett.
-Hallod, nem versenyzünk?-törtem meg.
-Miben?-kérdezte Louis.
-Kit találja el előbb Ámor nyila!-mondtam.
-Jó! Mit kapok, ha nyerek?-kérdezte.
-Nem fogsz nyerni! Két pofont! Nem ám! Mondjuuuuk... Egy hónapig én veszem a sárgarépa adagod!-mondtam.-És én?
-Háááát... 1 hétig zoknit fogok hordani!-mondta Louis.
-Ó, de biztos vagy magadban! Jobb, ha beszerzel pár zoknit!-mondtam nevetve.
-Persze, persze...-mondta szarkasztikusan.