LXIII. fejezet: Leányszöktetés

Reggel amint felkeltem, az első, akit megláttam, az Harry volt. Még aludt. Gyorsan megcsíptem magam.
-Áu!-mondtam. Kicsit erős lett... Nem álmodom, ez az!
Sikerült ezzel felébresztenem Harry-t.
-Valami baj van?-kérdezte Harry aggódóan, félkómás hanggal.
-Nem, dehogy, csak megcsíptem magam, mert biztos akartam lenni abban, hogy ez nem egy álom!-mondtam.
-Hát nem!-mondta Harry, és gyengéden megcsókolt.-Elég bizonyíték?-kérdezte mosolyogva.
-Nem, még mindig nem hiszem el!-mondtam nevetve.
Ekkor újra megcsókolt. A csókok egyre hevesebbek és szenvedélyesebbek lettek, és már húzta le a pizsifelsőm, amikor észbe kaptam.
-Harry, ezt nem lehet!-mondtam, és eltoltam magamtól.
-Miért?-kérdezte, és mintha meg sem hallotta volna, elkezdte csókolgatni a nyakam. Kirázott a hideg.
-Nem tudom, feltűnt-e, de 9 hónapos terhes vagyok, és ez nem hinném, hogy a legjobb a babának!-mondtam.
Harry lelkesedése lelankadt.
-Embeeer, nem akarok több gyereket!-mondta Harry, és visszafeküdt. Olyan volt, mint egy durcás kisgyerek, akitől elvették a játékát.
-Te tudod, Hazza drága!-mondtam, és felkeltem.
-Pakolni mész?-kérdezte.
-Igen, miért, nem szabad?-kérdeztem vigyorogva.
-Neked nem! Tudod, hogy nem emelhetsz!-mondta Harry.
Ezen mosolyognom kellett. Ha minden férfi ilyen lenne, mint Harry, nem lennének szakítások és válások. Hogy lehet valaki ennyire rendes?
Folytattuk a pakolászást. Közben megszólaltam.
-Köszönöm, hogy segítesz.-mondtam mosolyogva.
-Ugyan már, ez a legkevesebb!-mondta Harry, és egy puszit adott a homlokomra.
-Nem, de tényleg! Anya még mindig nem fogadta el a helyzetet, apa beletörődött... Te vagy az egytlen, akiben tényleg megbízok. Na jó, a fiúkban is...-mondtam.
-Azért szökünk meg! Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik! És nem tudnak ellene mit tenni!-mondta Harry.
-Igaz!-mondtam. Egy hatalmasat sóhajtottam.-Annyira örülök, hogy itt vagy nekem!
Harry szorosan átölelt.
-Én is. Nagyon hiányoztál, el sem tudom mondani, mennyire!-mondta Harry.
Egy ideig öleltük egymást, aztán megszakítottam a pillanatot, és folytattuk a pakolást.
Miközben Harry dobozolt, én megkerestem a telefonom. Szegény egy kicsit ramaty állapotban volt. Fel volt töltve, csak kissé poros volt. Szegény itt haldokolt 8 hónapig...
Visszamentem, Harry addigra már készen volt.
-Ez minden?-kérdezte Harry.
-Aha, csak egy pillanat, írok anyuéknak!-mondtam. Elővettem egy cetlit. Ezt írtam rá:
"Kedves Anyu és Apu!
Nagyon rossz volt az a fél év, és ez miattatok volt ilyen. De nem baj, minden újra szép, és jó, mert Harry eljött ide, és úgy döntöttem, visszaköltözöm. A mobilom elvettem, de nem hinném, hogy el fogtok érni.
Puszi: Joulie XX"
Felraktam a hűtőre.
-Na, mehetünk?-kérdezte Harry.
-Persze!-mondtam. Ezt is megértem, hogy megszöktetnek!
Elindultunk a reptérre taxival. Közben mindent szépen megnéztem.