LXIV. fejezet: Szokásos balfékségek

Amint felszálltunk a repülőre, elfoglaltuk a helyünket. Én ültem az ablaknál, mivel Harry azt mondta, hogy nem akar odaülni, mert ha bármi kell nekem, ne belülről kelljen kimászni. Egyem azt a pici szívét!
Leültem, és rhögőgörcsöt kaptam, mert Harry-n egy baseball sapka, azon egy kapucnis felső, és napszemüveg volt. Meg kell mondanom, igen hülyén nézett ki!
-Mi az?-kérdezte Harry.
-Úristen... Ha látnád magad!-mondtam már szinte fulladozva.
-Kell az álca!-mondta.
-Kik elől? Látsz itt rajtunk kívül egy darab tinit is?-kérdztem.
Harry körbenézett.
-Tényleg nincsenek!-mondta Harry, és megszabadult a csöveskinézetet adó ruháitól.
-Túlélted!-mondtam nevetve.
-Túléltem!-mondta ő is nevetve.
-A 70-es öregek nem ugranak rád "Harry, Harry, gimme your gravy!"-t kiabálva!-mondtam nevtve.
-Ki tudja...-mondta Harry.
A gép elindult.
*Fél óra múlva*
-Nem kérsz inni? Én szomjas vagyok!-mondta Harry.
-De, köszi!-mondtam.
Harry felállt a székből, de azzal a lendülettel beverte a fejét azokba a csomagtartó kabinokba.
-Ó, hogy az a...-motyogta a fejét fogva.
Elkezdtem röhögni.
-Jajj, rendben vagy?-kérdeztem még mindig nevetve.
-Persze, köszönöm az együttérzésedet!-mondta Harry szarkasztikusan.
-Nincs mit!-mondtam nevetve, és egy puszit nyomtam az arcára.
Most már a fejére vigyázva állt fel a székről, és elment.
Kis idő múlva visszatért 2 pohár gyümölcslével, de nem vette észre, hogy az egyik stewardess előtte áll, így nekiment, és az egyik pohár kiesett a kezéből, majd egy idős bácsi fején landolt. Harry nem győzött bocsánatot kérni, és segített volna letörölni a bácsi arcát, de az elküldte. A nevetését visszafogva ült le mellém. Összenéztünk, és kirobbant belőlünk a röhögés. Próbáltunk nem túl hangosak lenni, kisebb-nagyobb sikerrel.
Sikerült megnyugodnom, és Harry odaadta a poharat. Elkezdtem inni.
-Már nem is vagyok szomjas...-mondta Harry.
Megint elkapott a röhögőgörcs. Csak hát ivás közben, szóval félrenyeltem, na meg az orromból is folyt. Harry elkezdett röhögni, de azért ellátott zsepivel.
Sikeresen befejeztük, és közöltem Harry-vel, hogy inkább maradjon ülve, abból úgysem lesz semmi baj. Bár belőle bármit kinézek...
Elkezdtünk beszélgetni. Aztán elálmosodtam, és rádőltem Harry vállára.
-Szólj, ha megérkeztünk!-mondtam.
-Rendben.-mondta Harry, és egy puszit nyomott a fejem búbjára.