LXV. fejezet: Egy "kis" megleptés

Megérkeztünk, és taxiba szálltunk. Harry odasúgta a sofőrnek a címet.
-Hé, én miért nem hallhattam?-kérdeztem.
-Azért mert!-mondta Harry.
-Ez olyan szülős válasz volt, anyum mondta mindig!-mondtam nevetve.
-Jobb lesz kitanulni!-mondta Harry nevetve, és megsimogatta a hasam.
Megérkeztünk, és Harry kipakolta a cuccaim( persze, hogy már megint semmit nem csináltam ). Kiszálltam a kocsiból, és egy hatalmas házat láttam meg.
-Te jó ég...-mondtam elképedve.
-Na, milyen?-kérdezte Harry.
-Ez valami mesés! Olyan mint egy kastély!-mondtam.
-Tudtam, hogy tetszeni fog! Direkt nagyot vettem, mert még akarok egy pár lurkót!-mondta Harry mosolyogva.
Én is elmosolyodtam.
-Na, megnézed belülről?-kérdezte.
-Persze!-mondtam, és bementünk.
Belülről még szebb volt, mint kívülről. Nem jutottam szóhoz.
-Hé, megkukultál?-kérdezte nevetve Harry.
-Bocsi, csak nagyon szép!-mondtam nevetve.
-De örülök!-mondta Harry mosolyogva.-De még nincs berendezve, mert azt akartam, hogy te irányítsd, mi hol legyen, mert én az ilyenekhez kevésbé értek.
-Nem baj, ha rajtam múlik, akkor gyorsan meglesz!-mondtam mosolyogva.
-Na, hozom a bőröndödet, pakoljunk be pár cuccot, mert megyünk Amerikába!-mondta Harry.
.Ilyen korán?-kérdeztem.
-Igen! Nekem ma este koncertem van!-mondta Harry.
-Ja, tényleg! Jó, akkor pakoljunk!-mondtam, és megfogtam az üres bőröndöt, de Harry kikapta a kezemből.
-Harry, azt elbírtam volna!-mondtam.
-Nem baj!-mondta Harry.
Felmentünk pakolni, és újra utazni kezdtünk. Csak most éppen kocsival.
Mielőtt beszálltam a kocsiba, sikeresen bevertem a fejem az autó tetejébe.
-Hogy az a... Harry, a szerencsétlenséged ragadós! Rólad izmus-t kéne lenevezni!-mondtam nevetve.
-Én is szeretlek!-mondta nevetve, és megpuszilt, majd beszálltunk az autóba.