LXX. fejezet: Otthon

Lily szemszöge:
Visszamentem a szállásunkra Zayn-nel, mert mondta Harry, hogy menjünk haza pihenni, mivel az éjszaka közepe volt.
Az úton nagyon szótlanok voltuk. De egyszer csak Zayn megszólalt.
-És amúgy van valakid?-kérdezte.
Kicsit zavarba jöttem a kérdéstől, nem nagyon tudtam, hogy jött ez ide.
-Nincs, de miért kérded?-kérdeztem.
-Hát... Izé... Csak gondoltam, megkérdem... Azt hittem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te. van valakije...-dadogta Zayn, és elvörösödött.
-Ömm... Hát... Köszönöm...-mondtam mosolyogva és elpirulva.
Megérkeztünk.
-Hú, csináljunk valami kaját, éhen halok!-mondta Zayn.
-Te nagyon beles jószág vagy! De tőlem csinálhatunk! Viszont ne várj megváltást!-mondtam nevetve.
-Omlettet tudsz?-kérdezte Zayn nevetve.
-Annyira azért nem vagyok béna!-mondtam.
Hoztam tojást, Zayn addig előszedte a palacsintasütőt. Sikeresen leejtettem az egyik tojást, és hoztam a felmosót, hogy feltöröljem, de ügyesen megcsúsztam, neki Zayn-nek, majd a földön landoltunk, és ráestem.
Csak néztük egymást, és asszem nagyon elpirultam... Zayn elkezdett közeledni. A szánk már majdnem összeért, amikor betoppant Louis a konyhába.
-Sziasztok srá-Óóó, csak nem megzavartam valamit?-kérdezte Louis a szemöldökét húzogatva. Kissé kínosan éreztem magam Zayn-en feküdve, kezemben a felmosóval, és Zayn keze pedig a derekamon...
-Nem, nem, dehogy...-mondtam elvörösödve, és lemásztam Zayn-ről, és segítettem neki felállni a földről.
-Srácok, nem tudtam, hogy itt tartotok!-mondta Louis.
Mindkettőnk arcán a piros árnyalatai váltakoztak.
-Nem Lou, csak Lily megbotlott, és rám esett...-mondta Zayn.
-Persze, értem én...-mondta Louis nevetve.
-Hát ebből már nem jövünk ki jól...-súgta Zayn.
-Az biztos...-mondtam.
Joulie szemszöge:
Még mindig nem nyugodtam meg, és az orvosokat szidtam. Harry próbált vigasztalni.
-Beautiful, annyi gyerekünk lesz, amennyit szeretnél! Ne sírj kérlek, nem éri meg!-mondta, és megsimogatta az arcom.
-Tudom, de... Ha az orvosok időben megállapították volna, akkor nem ez lenne!-mondtam szipogva.
-Nyugi, tudod, hogy nem rajtam múlik, hogy lesz-e babánk! Ne sírj emiatt, pár nap, és kiengednek! És ugye tudod, hogy van egy leendő gerlepárunk!-mondta Harry.
-Hú, tényleg!-mondtam.
-Na, akkor semmi baj! Újult erővel vágunk neki mindennek!-mondta.
-Rendben!-mondtam mosolyogva.
-Akkor, minden oké?-kérdezte Harry mosolyogva.
-Minden!-mondtam.
Nem sokkal később elaludtam...