LXXIX. fejezet: A defekt-duó újra ügyködik

Liz szemszöge:

Reggel felkeltem. Zayn nem volt benn, szóval nyugodtan felöltöztem.
Kimentem, és Louis-val találtam szembe magam, aki ugyanúgy nézett ki, mint én. Szó nélkül sarkon fordultam, visszamentem átöltözni.
Megint kimentem, de Louis-val ismét ugyanúgy néztünk ki. Újra visszamentem, de megint mint 2 tojás.
Ezt legalább tízszer eljátszottuk, amikor végre sikerült máshogy felöltöznünk.
Lementünk.
-Van itt répa?-kérdeztem.
-Csak úgy közlöm, hogy a házban található összes répa az enyém!-mondta Louis.
-Aha, persze...-mondtam, majd kivettem a hűtőből egy sárga finomságot.
-Apa, Liz a répámat eszi!-mondta Louis.
-Van még itthon egy csomó répa, Lou!-mondta Liam.
-De-Liam félbeszakította.
-Kuss Lou, most az egyszer kibírod!-mondta Liam. Louis durcás kisgyerek módjára elnézett.
Lily szemszöge:
A tegnap este után irtó kínosan éreztem magam Zayn közelében. De én hülye nem mondtam el neki, mit érzek iránta! Hülye, hülye, hülye!
Közben a falba vertem a fejem.
-Ömm... Lily, mit csinálsz?-kérdezte Joulie.
-Nem tudom...-mondtam sóhajtva.
-Gond van?-kérdezte aggódva.
-Nem, csak tegnap próbáltam Zayn-nek elmondani, mit is érzek, csak valaki megzavarta!-mondtam.
-Huh... Bocsi... Tudod, milyen ügyes vagyok!-mondta Joulie.
-Feltűnt! De most mit csináljak?-kérdeztem.
-Szóljak zayn-nek, hogy beszélni szeretnél vele?-kérdezte Joulie.
-Nehogy! Az nagyon kínos lenne! Akkor inkább hagyjuk, majd egyszer elmondom neki!-mondtam.
-De most mit izélsz? Elmondom neki!-mondta Joulie.
-Ne, én szeretném! Mondom, majd ha hazamentünk, elmondom neki!-mondtam.
-Jól van, te tudod!-mondta Joulie, azzal elment.
Liz szemszöge:
Átöltöztem futócuccba, hogy a szokásos reggeli távomat lefussam.
-Valaki nem jön még?-kérdeztem.
-Te is futsz?-kérdezte Louis, és ő is megjelent egy edzőszerkóban.
-Jajj, kajak veled fogok futni?-kérdeztem "örömködve".
-Ne örülj ennyire! Nincs más választásod!-mondta Louis.
-Az igaz... Na essünk túl rajta!-mondtam, majd elindultunk.
Futottunk, és hogy leelőzzem Louis-t, félrelöktem.
-Hé!-mondta nevetve, és ő is meglökött.
Nevetve én is visszalöktem, aztán ő is. Ezt egy ideig csináltuk, aztán egyszer csak megbotlottam valamiben, és ráestem a lábamra. Éles fájdalom nyílalt a bokámba.
-Megvagy?-kérdezte Louis nevetve.
-Persze!-próbáltam felállni, de nagyon fájt.-Na jó, asszem mégse...
-Mutasd.-mondta, és megtapogatta a bokám.-Így fáj?-kérdezte, és lefelé nyomta a bokám.
-Nem.-mondtam.
-És így?-most oldalra fordította, azt hittem, meghalok.
-Au, au, au, fejezd be!-mondtam.
-Rendben, bocsi! A csontodnak semmi baja, csak meghúztad a szalagokat.-mondta.
Ismét megpróbáltam valahogy felállni, de most sem sikerült.
-Ne szerencsétlenkedj! Segítek!-mondta Louis, és felvett úgy, ahogy a menyasszonyokat szokás, én pedig a nyakába kapaszkodtam.
-Valami baj van?-kérdezte Louis aggódva.
-A lábamon kívül semmi, miért?-kérdeztem.
-Tök vörös vagy!-mondta.
Basszus, basszus!
-Csak kimelegedtem, ennyi!-mondtam, és elnéztem.
-Akkor jó!-mondta Louis.
Hazaértünk.
Beléptünk a lakásba, és nagy füttyögetések meg "wow"-ok közepette Louis lerakott a kanapéra.
-Hé gyerekek, mi történt?-kérdezte Niall a szemöldökét húzogatva.
-Futás közben elestem, és meghúztam a szalagjaim-Hé, óvatosan!-mondtam Louis-nak, miközben kötözte a bokám.
-Bocsi, de szorosan kell, hogy tartsa!-mondta Louis.
Mindenki lelkesedése lelankadt.
-Ja, értem.-mondta Niall, és kivonult a konyhába.
-Na, kész vagyunk! Rá tudsz állni?-kérdezte Louis.
Felálltam.
-Wow, ez nagyon durva! Egyáltalán nem fáj!-mondtam hüledezve.
-Aki tud, az tud!-mondta Louis büszkén.
-Na jól van, azért ne istenítsd magad!-mondtam nevetve.
Joulie szemszöge:
Harry-vel kimentem a kertbe, és leültünk egy padra.
-Istenem, hogy lehet Zily és Louiz ennyire szerencsétlen?-kérdeztem a fejemet fogva.
-Nyugi Beautiful, ez nem lesz egyszerű dolog!-mondta Harry a hátamat simogatva.
-Mire vállalkoztam...-mondtam.
-Figyu, holnap elmegyünk valahova kikapcsolódni, oké?-kérdezte Harry.
-Rendben, az jó lenne!-mondtam mosolyogva.
-Tényleg, holnap mikor indulunk?-kérdezte Harry.
-Nem a holnapután hajnalban egyeztünk meg?-kérdeztem.
-Ja, tényleg...-mondta Harry.
-Imádom, hogy mindent elfelejtesz!-mondtam nevetve, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Nem mindent! Az évfordulónkra pontosan emlékszem!-mondta Harry.
-Hadd halljam!-mondtam nevetve.
-2010. december 17.!-mondta Harry.
-Helyes!-mondtam mosolyogva.
Harry megcsókolt.
-Ilyenre hogy ne tudnék emlékezni?-kérdezte mosolyogva.
A vállára raktam a fejem.
-Jajj, olyan jó, hogy van egy normális valaki, akivel a napjaimat tölthetem...-mondtam sóhajtva.
-És ki ez a valaki?-kérdezte nevetve.
-2-t találhatsz!-mondtam nevetve.
-Én vagy én?-kérdezte.
-Te, te tigris!-mondtam nevetve, és megcsókoltam.
.