LXXXIX. fejezet: Vannak hülyék és még hülyébbek

Lily szemszöge:
Reggel felébredtem, és úgy pizsamástól félkómásan letántorogtam a konyhába.
-'Reggelt!-motyogtam.
-Neked is!-mondta Zayn.
-Többiek?-kérdeztem a szemem dörzsölgetése közben.
-Mit vársz tőlük fél 8-kor?-kérdezte Zayn.
-Még csak annyi az idő?-kérdeztem elképedve.-Én azt hittem, legalább van már 10 óra!
-Hát még nem!-mondta Zayn.
Leültem.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdezte.
-Van kakaó?-kérdeztem kisgyerek módjára.
-Viccelsz? Mellettem reggel mindig találsz!-mondta Zayn nevetve, és töltött nekem.
Elkezdtem szürcsölgetni. Zayn egyszer csak megszólalt:
-Na, és hogy állsz pasi téren?-kérdezte.
Majdnem kiköptem a kakaót. Elkezdtem köhögni. Zayn ütögette a hátam.
-Bocsi, félrenyeltem...-mondtam még mindig köhögve.
-Feltűnt!-mondta nevetve.
-Jól van na!-mondtam nevetve.-Hát ami azt illeti, van valaki...
-Tényleg? És milyen a csávó?-kérdezte Zayn kíváncsian.
-Egy egoista köcsög!-mondtam nevetve.
Zayn hülyén nézett rám.
-De ugyanakkor nagyon kedves és gondoskodó. Nagyon helyes, és olyan, de olyan teste van!-mondtam elpirulva.
-Rákérdezhetek?-kérdezte Zayn.
Jézusom, Jézusooooom! Ez a gyerek gyorsan fog! Azt hittem, kiugrik a szívem.
-Aha!-mondtam.
-Az az osztálytársad, akiről egyszer meséltél?-kérdezte.
Olyan "basszus neeeeee" érzésem volt. Lehetséges, hogy valaki ennyire hülye legyen?
-Neeeee!-mondtam, miközben a fejemet fogtam.
-Nem ő? Akkor ki? Mondd már el!-faggatott Zayn.
-Mindegy...-mondtam sóhajtva.
-Hát jó...-mondta, és elkezdett enni.
-Mi enne, a ma emeénk vaaova?-kérdezte Zayn kajával a szájában.
-Nem értelek, először nyelg le a kaját!-mondtam nevetve.
-Na, mi lenne, ha ma elmennénk valahova?-kérdezte.
-Például?-kérdeztem.
-Mozi?-kérdezte Zayn.
-Legyen!-mondtam.-Mit vetítenek?
-Passz, majd választunk valamit!-mondta Zayn.
-Ezt megbeszéltük!-mondtam.
Liz szemszöge:
Reggel felkeltem, és kibontakoztam Louis öleléséből, majd elindultam felöltözni, de Louis visszarántott, és a nevemet suttogva megcsókolt. Adtam neki egy pofont, majd a száma fogva kirohantam a szobából. A szívem nagyon hevesen vert. Becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Ez mi a franc volt?
Louis szemszöge:
Egy pofonra ébredtem, és Liz rohant ki a szobából. Mi van ilyenkor? Felültem.
Tök fura álmom volt. Szerelmet vallottam Liz-nek, és elment, de én magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Ez normális?
Ki akartam menni, de nem nyílt az ajtó. Még egyszer megpróbáltam, és majdnem kiestem rajta, mert hirtelen vált szabaddá. Liz állt az ajtó mellett.
-Mi a gond?-kérdetem.
-Semmi, csak az, hogy lesmaciztál!-mondta Liz idegesen.
-Te belelátsz az álmomba?-kérdeztem hülyén nézve rá.
-Te nagyon gyökér vagy! Ezt álmodtad?-kérdezte Liz.
-Ömm... Hát... Ja...-mondtam vörösen.-Ügye milyen hülyeség?
-Aha... Neked mindig instant álmaid vannak?-kérdezte Liz.
-Nem mindig...-mondtam.
-Hát nem tudom, de jobb, ha leszoksz róluk, mert többet nem alszok veled!-mondta nevetve Liz, és lement.
Wooow... Talán jobb lett volna, ha ébren vagyok? Már hülyeségeket is beszélek!
Joulie szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy Harry néz.
-Jó reggelt, Beautiful!-mondta Harry mosolyogva.
-Neked is!-mondtam, és megpusziltam az orrát.
-Miért az orromat puszilgatod?-kérdezte.
-Miért, mit szeretnél?-kérdeztem kacéran.
-Megmutassam?-kérdezte Harry a szemöldökét húzogatva.
-Hadd lássam!-mondtam nevetve, majd Harry megcsókolt.
-Simple, but effective!-mondtam nevetve.
-Tudom! Lenne még ötletem!-mondta Harry perverz mosollyal, és elkezdte csókolgatni a nyakam, mire kicsiket sóhajtottam.

-De nem most! Még csekkolni kell, mi van Zily-vel és Louiz-al!-mondtam, majd felkeltem, és felöltöztem.
Harry sóhajtott egyet.
-Jó...-mondta duzzogva.
-Jajj, ne legyél már ilyen, ígérem, hogy bepótoljuk!-mondtam, és megcsókoltam.
-Most visszakaptad!-mondta nevetve.
-Fulladj meg!-mondtam nevetve.