LXXXV. fejezet: A világ legrosszabb bevásárlása

Joulie szemszöge:
1 hét telt el a nyaralás óta, a fiúkkal nem nagyon találkoztunk, mert nagyban dolgozni kezdtek.
Úgy gondoltuk a lányokkal, hogy csinálunk nekik meglepi vacsit. Nekiálltunk főzni.
-Hiányzik a joghurt!-mondtam a hűtőben kutakodva.
-Elugrok érte a boltba!-mondta Lily.
Lily szemszöge:
Elmenetem a boltba joghurtért. Odafele egy sikátor mellett haladtam el. Meg kell mondjam, utálom az ilyen helyeket... Egyszer csak egy kéz fogta be a szám, és berántott a sikátorba.
-Ha nem kiabálsz, gyorsan túl leszünk rajta!-suttogta a fülembe. Egy férfihang... Ne!
Rugdalóztam, kapálóztam, haraptam, de egyre csak kerültek lejjebb a ruhadarabok.
-Wow cica, ne vadulj!-mondta nevetve.
Nagyon lesokkoltam. Sírni kezdtem. Elkezdtem kiabálni, de sok értelme nem volt. a férfi egyre erősebben szorította a kezem.
Zayn szemszöge:
Éppen a próbáról jöttem haza. Egy sikátor mellett haladtam el. Dulakodásra lettem figyelmes. Egy lány torkaszakadtából kiabál. Segítek neki! Várj, ez nem... Lily!
Odarohantam, és leütöttem a pasast.
-Hú, ez fájt!-mondtam a kezemet szorongatva.
Lily odafutott hozzám, és átölelt. Nagyon sírt.
-Za... Zayn... Me... Me...-dadogta, de nem tudta folytatni.
-Nyugi Lily, most már nincs semmi baj! Itt vagyok veled, és vigyázok rád!-mondtam, és hol a fejét, hol a hátát simogattam. Közben néha megpusziltam a feje búbját.
Ráadtam a kabátom. Közben hívtam a rendőröket. Értesítették a többieket. A pedofilt ott helyben le is tartóztatták.
Lily szemszöge:
Teljesen kész voltam. Zayn-t éppen kihallgatták, mint tanú. A többiek vigasztaltak, de én senkit sem akartam látni, csak Zayn-t.
Niall át akart ölelni. Ne nyúlj hozzám, kérlek!
-Ne érj hozzám! Hagyj békén!-kiabáltam sírva.
Zayn jött ide.
Zayn szemszöge:
-Mi van?-tátogtam Niall-nek, miközben átöleltem Lily-t.
-Csak át akartam ölelni vigasztalásképpen!-tátogta Niall.
-Ilyenkor ne!-suttogtam.
-Akkor csak téged visel el!-suttogta Niall.
-Ezek szerint...-suttogtam elpirulva.
Lily szemszöge:

Hazamentünk. Felöltöztem. Leültem a kanapéra, és átöleltem a lábam. Remegtem. Nagyon féltem.
Már legalább egy órája üldögéltem, amikor Zayn leült mellém.
-Nem vagy éhes?-kérdezte.
Megráztam a fejem. Sóhajtott egyet.
-Figyelj, nem jó az, hogy se nem eszel, se nem iszol, csak ülsz itt!-mondta Zayn.
-De nem vagyok éhes!-kiabáltam ingerülten.
Zayn csak pislogott.
-Ne haragudj...-mondtam.
-Semmi baj, ne kérj bocsánatot!-mondta Zayn.
Csönd lett.
-Zayn.-szóltam.
-Tessék?-kérdezte.
-Ugye ti soha nem tennétek velem ilyet?-kérdeztem szipogva.
-Jézusom, ilyenre még ne is gondolj! Az életben soha nem lennék ilyenre képes! Egyikőnk sem!-mondta Zayn, és átölelt.
Annyira jó érzés, hogy valaki figyel rám...
-Nincs szükséged semmire?-kérdezte Zayn.
-Hozol egy takarót?-kérdeztem.
-Persze!-mondta, és felrohant, majd egy takaróval a kezében visszatért.
Betakargatott, majd leült mellém, és bekapcsolta a TV-t. Rádőltem a vállára, és elaludtam...