LXXXVIII. fejezet: A többiek?

Lily szemszöge:
Egyszer csak megint mocorgást hallottunk. Egy Louis és egy Liz esett ki a bokorból.
-Huppsz...-mondta Liz.
-Ömm... Sziasztok!-mondtam.
-Hellóka!-mondta zavartan Louis.
Liz szemszöge:
-Hát ti?-kérdezte Zayn.
-Ömm... Galambot fogtunk!-csíptem meg Louis-t.
-A földön?-kérdezte Lily hülyén nézve.
-Meg volt sérülve!-csípett meg Louis.
-Egy galamb a bokorban... Hmm, ez érdekes...-mondta Zayn.
-Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége!-súgtam Louis-nak.
-De kimagyaráztuk!-súgta vissza.
-De most komplett hülyének néznek minket!-súgtam idegesen.
-Eddig is ez volt!-suttogta.
-A többiek hol vannak?-kérdezte Lily.
-Nem tudjuk, de el is tévedtünk!-mondtam.
-Az fasza...-mondta Zayn.
-Akkor mi legyen?-kérdezte Louis.
-Nem tudjátok a haza vezető utat?-kérdezte Lily.
-Az előbb mondtam, hogy eltévedtünk!-mondtam.
-Ja, tényleg!-csapott a fejére Lily.
Joulie szemszöge:
*Este*
-Most már visszakapcsolhatnád a telefonod!-mondtam nevetve Harry-nek.
-Na jó, ennyi idő tényleg elég volt Louiz-nak és Zily-nek!-mondta Harry nevetve.
Egyszer csak megbotlottam. Lepergett előttem az életem. Becsuktam a szemem, és felkészültem az esésre, de nem huppantam. Kinyitottam az egyik szemem, és nem a földön feküdtem. Éreztem, hogy egy kéz fonódik a derekam köré.
-Köszönöm!-mondtam.
-Ez az egyetlen módszer a Harryzmus ellen!-mondta Harry.
-Mi?-kérdeztem.
-Ha egy kicsit odafigyelsz!-mondta mosolyogva.
-Értem! Nem ártana megtanulnom!-mondta nevetve.
-Jó leszel így, majd én figyelek rád!-mondta Harry nevetve, és megcsókolt.
-Ha meg akarjuk érni az esküvőt, muszáj lesz!-mondtam nevetve.
-Nem bánom! Na, megyünk?-kérdezte Harry.
-Hova?-kérdeztem értetlenül.
-Haza, te gyökérzet!-mondta nevetve.
-Ezt megjegyeztem!-mondtam kuncogva.
-Vicceltem, te buta!-mondta Harry, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudom, de olyan jó szívatni!-mondtam nevetve.
-Na jól van!-mondta Harry, és elmentünk.
Lily szemszöge:
Nem sokkal később Liam-mel és Niall-el is találkoztunk, majd Joulie-ékat is megláttuk. Ők szerencsére tudták az utat.
-Veletek többet nem számháborúzok!-mondtam nevetve.
-Jó lett volna kijelölni a határokat!-mondta Liz.
-Igen, az tényleg nem ártott volna, de most már mindegy, a lényeg, hogy együtt vagyunk!-mondta Joulie.
-Igaz!-mondta Louis.
Liz szemszöge:
*Otthon*
Úgy döntöttünk, hogy a fiúknál alszunk. Mindenki elment aludni, mert rendesen átfagytunk, és jó érzés volt bebújni a meleg ágyba.
Louis-val egy szobában aludtunk. Mikor bementem a szobába, meglepődve láttam, hogy csak egy ágy van.
-Ki alszik az ágyban?-kérdeztem.
-Mindketten!-mondta Louis.
-Elférünk?-kérdeztem.
-Félsz tőlem?-kérdezte vigyorogva.
-Dehogy!-mondtam nevetve.
-Akkor meg? A haverok nem jönnek zavarba!-mondta.
Van köztünk egy kis nemi különbség...
-Hát legyen!-mondtam, és lefeküdtünk. Louis lekapcsolta a kislámpát.
Kis idő múlva megszólaltam.
-Hallod, átölelhetlek?-kérdeztem. Basszus, ezt most miért kellett?
-Ha gondolod...-mondta Louis.
Átöleltem. Milyen jó illata van... Ezt most komolyan Liz Bennet mondta?
Nem sokkal később elaludtam.