XC. fejezet: Mozi

Lily szemszöge:

Délután volt, és elkezdtem készülődni a moziba. Felöltöztem, és lementem. Zayn már lent volt.
-Wow, valaki egész jól néz ki!-mondtam nevetve.
-Tudom!-mondta hencegve.-De mások sem panaszkodhatnak!
-Köszi.-mondtam mosolyogva.-Na,csináljunk úgy, mintha élnénk!
Elindultunk.
*A mozi előtt*
-Na, mit nézzünk?-kérdezte Zayn.
-Akciófilm, romantikus vígjáték vagy dráma? Inkább a 2., majd max. alszok egy jót!-mondtam nevetve.
-Remélem, nem lesz olyan nagyon csöpögős...-mondta Zayn, és megvettük a jegyeket, majd beültünk.
*A film közben*
Egész jó volt a film, és csoda történt, mert kíváncsi voltam a végére.
A karom a karfán pihent, és egyszer csak egy kezet éreztem rajta. Ránéztem, és megállapítottam, hogy ez Zayn-é.
-Khm, Zayn!-szóltam.
-Jajj, ne haragudj, nem tűnt fel, hogy ott a kezed!-mondta, majd gyorsan elvette. Elpirultam és elnéztem. Higgyek neki? Na nem baj, kölcsönkenyér visszajár!
A fejem a vállára raktam. Furán nézett rám.
-Álmos vagyok!-mondtam, és csináltam egy műásítást.
Zayn megvonta a vállát, és néztük tovább a filmet.
*A film után*
Miután vége lett a filmnek, kimentünk. Fura,hogy ezt mondom, de nagyon jó volt.
-Na, elmegyünk még valahova?-kérdezte Zayn.
-Felőlem! De hova?-kérdeztem.
-Hmm... Meghívlak egy fagyira!-mondta Zayn.
-Juuj, köszi!-mondtam mosolyogva, és elindultunk.
Elmentünk a közeli fagyizóhoz, és vettünk 2-2 gombócot. Leültünk a járdára, és elkezdtük számolni a piros kocsikat.
-A busz is ér?-kérdeztem.
-Abból egy csomót látsz, az nem!-mondta Zayn.
-Ne máááár... Pedig akkor nyerésre állnék!-mondtam.
-Ellenem nem lehet veszíteni!-mondta nevetve.
Megettük a fagyit, és felálltunk a padkáról.
-Tiszta csoki a szád széle!-mondtam nevetve.
-Hol?-kérdezte.
-Jobb oldal!-mondtam.
Persze, hogy az emberek 90%-a a bal oldalt kezdi törölgetni... Zayn is erősíti a csoportot.
-Másik jobb!-mondtam nevetve.
Még jobban elkente.
-Most jó?-kérdezte.
-Istenem, de nyomorult vagy!-mondtam nevetve, és letöröltem a csokit a szájáról.
-Így mindjárt más!-mondtam.
-Köszi.-mondta.
Elindultunk.
-Tök jól éreztem magam!-mondtam mosolyogva.
-Én is. Ilyet többször megejthetnénk!-mondta Zayn.
-Nem állít meg senki!-mondtam mosolyogva.
Hazaértünk.
-Sziasztok mindenki!-köszöntünk egyszerre.
Liz szemszöge:
Louis-val leültünk videójátékozni. Kissé hevesen szoktam ilyenkor játszani, és mindenkit elküldök az anyjába. Louis állt nyerésre.
-Akkor is leelőzlek!-mondtam koncentrálva.
-Nem fogsz!-mondta Louis.
-De! Mész arrébb! Nehogy nekimenj... Úúú, basszus...-mondtam a szokásos játék közbeni magamban motyogásommal.
-Hehe! Mondtam, hogy nyerni fogok!-mondta Louis kárörvendően.
Elkezdtem szétszerelni a playstation-t, és nagyon erősen bele volt nyomva a konnektorba, én pedig elkezdtem rángatni. Hirtelen kijött, én pedig orrba könyököltem a mögöttem alkatrészeket összeszedő Louis-t, aki egy "au" kíséretében a térdéről a fenekére huppant.
-Jujj, ne haragudj, nem akartam! Nagyon fáj?-kérdeztem aggódva.
-Annyira nm, túlélem!-motyogta Louis az orrát fogva.
-Mutasd!-mondtam, és megnéztem.-Vérzik, de nme tört el!
-Ügyes vagy!-mondta nevetve.
-Jól van na! Várj, hozok zsepit!-mondtam.
Kis idő múlva visszatértem pár zsepivel, és elláttam Louis-t. Elkapott a röhögőgörcs, mert elég idiótán nézett ki úgy, hogy zsepidarabka lóg ki az orrából.
-Köszi!-mondta Louis szarkasztikusan.
-Bocsi, kár, hogy nem látod magad!-mondtam már szinte fulladozva.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-kérdezte.
-Igen, párszor!-mondtam nevetve.
-Te életveszélyes vagy!-mondta Louis nevetve.
-Nem iiis!-mondtam.
-Gyertek, egye-kezdte el Harry, de mondandója röhögésbe fulladt.
-Téged is szeretlek!-mondta szerencsétlen Louis.
-Jó, bocsi, befejeztem!-mondta Harry a könnyeit törölgetve.
Leültünk vacsizni, és aludni mentünk.