XXXVIII. fejezet: Szülinap

Vészesen közeledett Zayn szülinapja, és az én szülinapom is. Zayn partijára már megvolt minden, csak el kellett kezdeni készülődni, szóval elküldtük Liam-mel boltba. Igen gyorsak voltunk. Közben átöltöztem. Már este volt, mire Zayn-ék megjöttek. Az ajtóban vártuk őket.
-Boldog szülinapooot!-kiáltottuk egyszerre.
-Köszi srácok!-mondta Zayn.
Mindenki egyenként felköszöntötte, és átadták az ajándékokat. Én kerültem sorra. Kicsit elkaptam a fülét, és jól meghúzkodtam.
-Boldog 18.-at!-mondtam elengedve szegény nyomorult fülét.
-Köszönöm, de legközelebb a fülhúzást mellőzd, ha megkérhetlek!-mondta nevetve.
-Majd meglátjuk!-mondtam nevetve.-Addig is itt az ajándékod!
Zayn kibontotta.
-Hajkefe készlet?
-Csicseregték a madárkák, hogy tönkre ment pár a gyűjtemégyedből, és gondoltam, ne szenvedj hiányt semmiben.
-Épp ezt akartam megvenni, csak aztán lemondtam róla, szóval nagyon köszi!-mondta boldogan.
-Áhh. tudtam, hogy ez a nyerő nálad!
-Amúgy csini vagy!
-Köszi!
Zayn felvitte a szobájába az ajándékokat.
-Na emberek, mit csináljunk?-kérdezte.
-Játsszuk el egymást! Persze a jó ízlés határain belül.-mondta Louis.
-Oké!-mondtuk mind egyszerre.
-Na, akkor írok egy névsort, azt összetépkedjük, berakjuk egy kalapba, és abból húzunk.-mondta Liam, és elvonult.
Kis idő múlva megérkezett a nevekkel. Mindenki húzott. Én Niall-t húztam. Hehe, őt nem lesz nehéz eljátszani!
Mindenki előkészült, és elkezdtük.
-Na, ki kezd?-kérdezte Niall.
-Majd én!-mondta Zayn.-Nos evribádi, én Lou-t húztam. SUPERMAAAAAAAAAN!-kiabálta, és letépte az ingét, ami alatt egy Superman-es póló virított. Felvett az asztalról egy répát, és élvezettel majszolni kezdte. Valaki?-kérdezte. Kiesett a répa a kezéből.-Kevin?-kérdezte, és "sírva" elrohant. Visszajött, és meghajolt. Jót nevettünk rajta, Lou tényleg ilyen idegbeteg.
-Én leszek a következő.-mondta Liam.-Harry-t húztam. Leültetett egy székre, és ő is mellém ült egy másikra. Felém fordult.-Szia cica! Az a szitu, hogy erősen csíplek.-mondta, és belerakta a fejét az ölembe.-Lájkolom a pofid!-mondta, és rám kacsintott. Felállt, megrázta a haját. Egy pillanat!-mondta, mad kiabálva elfutott.-Pici cica, gyere a mamához!
Hát én nem bírtam ki röhögés nélkül, közben elröhögtem magam, Harry, pedig a földön ült, és nevetett.
-Nos, én vállalom a következőt. Liam-et húztam.-mondta Niall.-Nos az a helyzet, hogyénimádokgyorsanbeszélniésnemnagyonérdekelhogyamásikértieamitmondokmertalényegazhogyénértsem.It's on like donkey kong. Köszönöm.-mondta, meghajolt, és leült. Ezen is nagyot nevettünk.
-Oké, most én jövök! Zayn-t húztam!-mondta Harry. Felállította a haját, és már ezen is röhögtem, kíváncsi vagyok, mit produkál. Egy tükröt tartott a kezében, és elkezdett hozzá beszélni.
-Wow, ki ez a jó csávó? Áhh, tudom, hogy szívdöglesztő vagyok, nem kell mondani. Igen, azt is tudom, hogy jó a séróm. Chh, Harry megirigyelhetné! Na elég volt belőlem, beszéljünk rólam. Nem, nem vagyok egoista. Nem tehetek róla, hogy ilyen jól nézek ki. Ez egy velem született adottság.-mondta, és felnézett.-Ja, már adásban vagyok? Akkor khmm... Hey gurls, Vas' Happenin'? Bradford badboy in da haus, yo!-mondta, és meghajolt. Na, ház ez nagyon élethű lett, mindenkinek a hasa, a feje, és a torka is fájt a nevetéstől, szóval ügyes volt!

Úgy gondoltam, vállalom a következőt. Az elején átöltöztem.
-Na, most én! Szóval Niall-t húztam. Kérek egy önként jelentkezőt!-Liam jelentkezett először. A kezébe nyomtam egy gumicukros zacsit, és mondtam neki, hogy ne adjon. Elkezdtem kunyerálni.
-Léccii, csak húszat! Na jó, egy is elég!-mondtam.
-Nem.-mondta Liam nevetve, és elrántotta a zacskót. Ekkor hasra vágódtam, és megfogtam Liam lábát.-Könyörgöm, ha nem ehetek most azonnal, éhen halok! Bármit megteszek, csak adj egyet! Már nem bírom sokáig! Jajj ne, már látom a fényt! Isten veled, világ...-mondtam, és felálltam, meghajoltam, és visszamentem. Leültem, és kitört belőlem a röhögés. Miután megnyugodtunk, Louis felállt.
-Na emberek, kettőt lehet tippelni, hogy kit húztam, de Hazza, rád szükségem van, szóval gyere velem.-mondta Louis, majd kivonultak a konyhába. Mikor visszajöttek, Harry shirtless volt, Louis pedig leült egy székre.- Hát az a helyzet, hogy Harry a második legjobb haverom-mondta, és ekkor Harry elsétált előtte. Iszonyatosan megbámulta.-OMG... Khmm, szóval amint mondtam, Harry a második legjobb barátom, és nem tudnék rá pasimként tekinteni.-ekkor Harry újra elsétált előtte, és Louis megint nagyon megnézte.-Nyugi Joulie, kibírod anélkül, hogy nem vetnéd rá magad most azonnal... Na, ott tartottam, hogy nem tudnám pasimként elképzelni, szóval ne kérdezgessétek, hogy bejön-e, mert egyáltalán nem.-Harry megint elsétált előtte, és ekkor Louis felkapott egy táblát "Kiss me, Harry, I'm legal" címszóval.
Hát én majdnem bepisiltem, szóval durva volt.
-Na, milyen voltam?-kérdezte tőlem Louis.
-Fúúú, naaaaagyon élethű! Azt hittem, idehalok!-mondtam még mindig nevetve.
-Akkor oké!-mondta. Mindenki visszaöltözött, buliztunk egyet, és mindenki visszavonulót fújt.

XXXVII. fejezet: Az utolsó szó

Az ajtó kicsapódott, és megjelent benne Harry. Hál' Istennek!
-Késtél!-mondta a hadd nem mondjam milyen nő.-Már éppen végezni akartam vele.
-Várj, egyezzünk meg!-mondta Harry.
-Ezt akartam hallani! Mit szólnál egy csókhoz?
Harry gondolkodott.
-Jó, de akkor esküdj meg, hogy elengeded!
-Oké! Esküszöm!
Becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, ahogy az a cafka lesmárolja Harry-t.
-Na most engedd el!-mondta Harry egy kicsit hangosabban.
-Szegény kicsi naiv Harry... Nem hallottál még a szarkazmusról?-kérdezte a csaj, és ismét a fejemhez szorította a fegyvert.
Harry szemszöge:
A fegyver eldördült.
-Neeee!-kiabáltam. De csak akkor vettem észre, hogy Joulie-nak semmi baja, helyette az az őrült nő fekszik holtan a padlón. Magam mögé néztem. Egy rendőr állt mellettem kezében egy fegyverrel.
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit!-mondta a rendőr.
Gyorsan odaszaladtam Joulie-hoz.
-Nincs semmi bajod?-kérdeztem, és szorosan átöleltem.
-Nincs. Annyira örülök, hogy itt vagy!-mondta boldogan.
-Ez természetes! Annyira megijedtem, amikor nem láttalak a teknősöknél! Végigjártam az egész tropikárimot! Nagyon boldog vagyok, hogy semmi bajod!-mondtam, és egy puszit nyomtam a homlokára.
Joulie szemszöge:
-Segítesz kioldozni?-kérdeztem.
-Persze!-mondta Harry, és leszedte rólam a kötelet. Rögtön a "nyakába ugrottam".
Csak álltunk, és szorosan öleltük egymást.
-Amikor a fegyver elsült, azt hittem, többet nem látlak!-mondtam.
-Ne aggódj, jöttem volna utánad!-mondta Harry a hajamat simogatva.
-Annyira hülye vagy!-mondtam, és egy könnycsepp hagyta el a szemem.
Harry letörölte.
-De most már semmi gond! Az az idióta meghalt, szóval több ilyen nem lesz. A legközelebbi fellépésen szólok egy két szót az esetről.-mondta.
-De ezzel nem rombolod a népszerűségeteket?-kérdeztem.
-Figyelj, imádom a rajongóinkat, mert nagyon aranyosak, és nélkülük nem lenne ekkora sikerünk, de hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy a barátnőm életét veszélyeztetik, az már durva!-mondta.
-Hát rendben.
-Na, akkor mehetünk?
-Persze!
-Akkor indulás!-mondta Harry mosolyogva, kézen fogott, és elindultunk.
A rendőrök hazavittek minket.
Otthon leültem a kanapéra, Harry pedig a fejét az ölembe tette. Elkezdtem a hajával játszani.
-Hallod, amúgy mi nem is szilvesztereztünk!-mondta Harry.
-Persze, akkor a kórházban voltál!-mondtam.
-Ja, tudom. De nem baj, most az a fő, hogy minden rendben van!-mondta és megsimogatta az arcom.
-Akkor BUÉK!
-BUÉK!
-9 nap múlva Zayn szülinapja van!
-Aha! Szervezkedni kéne!
-Ja, egy jó kis partyt!
Kicsit rosszul esett, hogy nem mondta, hogy nekem 3 napra rá, de hát nem baj, csak nem felejtette el...
-Hallod, amikor a hegyekben volt a nyitóbuli, és te igen K.O. voltál, akkor ugyanígy voltunk, csak épp a földön ültem.-mondtam.
-Tudom, emlékszem!-mosolyodott el Harry.
Ekkor ledermedtem. Céklapiros lettem.
-Tényleg? Azt hittem, ilyenkor se kép, se hang...
-Erre pont emlékszem. Akkor is kényelmes öled volt, és most is az van.-mondta.
-Uhh... Én meg holtbiztos voltam benne, hogy másnapra úgysem fogsz semmire emlékzni...
-Hát ez nem így van!
Csönd lett.
-Hallod, szerintem kéne egy átalakítás a házba, mert úgy nem jó, hogy vagy külön, vagy egy egyszemélyes miniágyban alszunk!-mondta Harry.
-Nem egyszerűbb, ha megkérem a nagynénim, hogy intézzen egy másik lakást?-kérdeztem.
-Jó ötlet!
-De majd egyszer kell egy családi ház, ugye tudod?
-Igen, már elkezdtem spórolni rá!
-Te és a spórolás? Hát oké! Na, ki miniágyában alszunk?
-Tiéd? Az olyan Joulie-illatú!
-Nekem 8. Na menjünk, mert leragadnak a szemeim!
-Oké!-mondta Harry, és elmentünk aludni.

XXXVI. fejezet: Valaki?

Harry szemszöge:
-Joulieee! Hol vagy? Joulieee!-kiabáltam, és a sort otthagyva eszeveszett keresésbe kezdtem.
Már a sírás szélén jártam. Ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna... Istenem, segíts!
Az egész tropikáriumot körbejártam, mindenkit végigkérdeztem, nem látták-e, de semmi. Joulie-nak nyoma veszett. Jártam fel alá, mert idegességemben nem tudtam mit csinálni. Elérkezett az a pillanat, amikor kitört belőlem a sírás, és a könnycseppek sorra gördültek le az arcomról. Zsebre raktam a kezem, és nekiindultam volna, hogy még egyszer végigjárjam a tropikáriumot. De csak volna, mert a zsebemben találtam egy cetlit ezzel az üzenettel:
"Ha viszont szeretnéd látni a barátnődet, gyere a Big Ben óratornyába! De nem kapod meg csak úgy! Siess, a türelmem véges!
XOXO Egy titkos hódoló"
Gyorsan hívtam a rendőrséget, és eszeveszett tempóban rohanni kezdtem. Leintettem egy taxit, és a leggyorsabb úton elindultunk a Big Ben felé.
Joulie szemszöge:
Egy hatalmas szobában ébredtem, ami tele volt fogaskerekekkel. Csak annyira emlékszem, hogy nézem a teknősöket, amikor hirtelen elsötétül minden.
Valaki megszólalt.
-Szia szivi, jól aludtál?-kérdezte a hang. Egy ilyen kifejezett plázacicától jött. Platinaszőke haj, kacsaszáj, műmell, stb.... Normál esetben egy ilyentől elhánytam volna magam, de most nagyon megrémültem.
-Ne aggódj, Harry drága pillanatokon belül itt lesz!-mondta nevetve.
Nem tudtam reagálni, mert a végtagjaim meg voltak kötözve, a szám pedig le volt ragasztva. Pedig szívesen adtam volna neki egy pofont!
-Szóval te vagy Harry barátnője?
Bólintottam.
-Azt hallottam, szenvedett miattad, mert először visszautasítottad. Igaz?-kérdezte, és közben leszedte a számról a ragasztószalagot.
-Miért szenvedett? Én is szenvedtem, mert nem tudtam eldönteni, mit érzek iránta!-mondtam.
-Az kit érdekel? Rosszat okoztál az én Harry-mnek!-kiabálta.
-Miért, most nem boldog?-kiabáltam.
-Egy ilyen mellett, mint te?
-Akár egy ilyen mellett, mint én!
-Tudod, ha nem ér ide, annak nem lesz jó vége!-mondta, és elővett egy pisztolyt.
Megrémültem.
-Ne aggódj, csak végszükség esetén fog elsülni! És most az áll fenn!-mondta, a fejemhez szorította a fegyvert, és...

XXXV. fejezet: A tropikárium

Sziasztok! Megvan a 2000 oldalmegjelenítés( pontosabban 2078 )! Puszikállak benneteket!

Másnap reggel Harry mellett ébredtem. Nagyon jó volt újra mellette. Borzalmasan hiányzott. Remélem, többet ilyen nem lesz, mert abba beleőrülök! Most, hogy belegondolok, három hónapja még eszembe sem jutott volna, hogy a One Direction-ből válogatok magam nak pasit, legfőképp az nem, hogy Harry lesz az, és hogy ennyire belezúgok! De szerintem nem követtem el akkora baklövést. Így vagyok boldog.
Felültem. Erre Harry is felébredt.
-Hova mész?-kérdezte a szemeit dörzsölve.
-Éhes vagyok!-mondtam.
-Rád ragadt a Niallizmus? Kibírod!-mondta, és visszarántott.
-Naaa!-mondtam nevetve.
-Mi van? Egy hete nem öleltelek át!-mondta "durcásan".
-Mit egy hete? Szerinted kit ölelgettem, amikor felébredt?-mondtam nevetve.
-Jéé, tényleg!-mondta Harry.
-Ilyenekre nem emlékszel?
-Buta vagy!-mondta Harry, és megpuszilta a homlokom.
-Na, akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem.
-Hmm... Tropikárium?
-Benne vagyok! De akkor fel kéne kelnünk!-mondtam, és felkeltem.
-Ajj, miért természetes velejárója az elindulásnak a felkelés?-kérdezte Harry.
-Miért vagy ilyen lusta? Asszed', amikor kórházban voltál, aludtam melletted valamit? Talán első este, és ennyi! A többi nap azért nem, mert "valakinek" szófosása volt!-mondtam "durcásan"
-Nők...-motyogta Harry, és felkelt.

-Ezt meg sem hallottam!-mondtam nevetve, és felöltöztem.
Kimentem. Harry már kész volt.
-Áááá, kell a pólód!-mondta Harry.
-Megnézném rajtad!-mondtam nevetve.
-Na, akkor indulááás!-utasított Harry.
-Oké!-mondtam, és elindultunk.
Amikor odaértünk, azon tanakodtunk, mit nézzünk meg először.
-Na, akkor mi legyen?-kérdeztem.
-Hmm... Cápák?-kérdezte.
-Muszáj?-kérdeztem. Kiskoromban láttam egy filmet, amitől nagyon megrémültem, mert egy cápa sorra ölte meg az embereket, és azóta nagyon félek tőlük. És nagyon idegesítő az, hogy a fejem fölött úszkálnak...
-Nyugi, nem lesz semmi baj!-mondta Harry, és odamentünk. Csak álltam ott csukott szemmel.
-Joulie, semmi gond! Nem tudnak kiesni, ne aggódj!-mondta Harry. Nem mintha nagyon nyugtató lett volna...
-De nagyon nagyok!-mondtam.
-Ezek már nem támadnának rá senkire, évek óta itt vannak!
-Tudom, de akkor is...
-Jajj... Akkor ne figyelj rá!-mondta Harry, és megcsókolt.
-Hé... Curly boy... Asszem... Útban... Vagyunk...-motyogtam a csókok közt.
-Miért?-kérdezte Harry befejezve a csókok szolgáltatását.
-Mások is szeretnék látni a cápákat!-mondtam.
-Elég nagy az akvárium!
-De a közepén állunk!
-Ja... Oké, akkor megyünk a teknősökhöz?
-Persze! Veszünk nekik kaját?-kérdeztem.
-Igeeen!-mondta Harry, és elindultunk.
*A teknősöknél*
-Wow, nézd a sort!-mondtam.
-Már azért is végigvárjuk!-mondta Harry, és beállt.
-Én addig nézem őket!-mondtam.
Harry szemszöge:
Már egy ideje álldogáltam( én közbe rendesen elbambultam... ), és már csak pár ember volt vissza.
-Joulie, mindjárt sorra kerülünk!-kiabáltam, de süket fülekre talált. Nem láttam sehol.
-Joulieeee! Merre vagy?

XXXIV. fejezet: Jó hírek

-Jó napot! Ó, Mr. Styles, jó látni, hogy felébredt!-mondta az orvos.
-Hát igen! Volt értelme!-mondta Harry, és rám mosolygott. Én is elmosolyodtam.
-Nos, jó híreim vannak! Egy hét múlva felépül, és hazamehet!-mondta az orvos.
-Végre, már most unom, hogy ágyhoz vagyok kötve!-mondta Harry nevetve.
-Te hülye, tegnap műtöttek!-mondtam "mérgesen". Elnevettük magunkat.
-Na nee! Ha nem mondod, hülyén halok meg!-mondta Harry még mindig nevetve.
-Így is hülyén halsz meg, édes szívem!-mondtam, és már könnyeztem a nevetéstől.
-Ez gonosz volt!-mondta "durcásan" Harry.
-Bocsi, ezt muszáj volt!-mondtam a könnyeimet törölgetve.
-Olyanok vagytok, mint egy házaspár!-mondta az addig tök csöndben ülő Zayn.
Mindketten lefagytunk. Ezen úgy amúgy még nem is gondolkodtam. Összeházasodni, és családot alapítani Harry-vel? Elképzeltem Harry-t, ahogy boldogan babázik. Azok után, ahogy elvolt Baby Lux-szal, nem volt nehét őt elképzelni. Az álomvilágból Zayn rázott fel.
-Min mosolyogsz ennyire?-kérdezte.
-Semmin, csak elgondolkodtam.-mondtam.
-Értem.-mondta.
-És mi jón?-kérdezte Harry.
-Az titok!-mondtam, és cinkosan rákacsintottam.
-Miért?-kérdezte Harry, és bociszemekkel rámnézett.
-Mit miért? Neked nincsenek titkaid?-kérdeztem.
-Előtted? Ááá...-mondta nevetve Harry.
Kinyújtottam a nyelvem.
-Challenge accepted! Na jó, azért van egy-két titkom, de ne itt, és ne most, mert nem publikus...-mondta Harry perverz vigyorral kísérve.
-Óóó, kezdek kíváncsi lenni!-mondtam nevetve.
*Egy hét múlva*
Már egy hét eltelt, és Harry-t ma engedték haza. Már nagyon vártam, mert 1. Féltem egyedül otthon 2. Unalmas nélküle! Közben anyuék az újságból értesültek arról, hogy tulajdonképpen ki is a pasim, amiért persze jól megkaptam a magamét... De amint megismerték Harry-t, azonnal megenyhültek. Hát igen, ők az én szüleim...

Reggel gyorsan felöltöztem, és elindultam. Mire odaértem, Harry már össze volt csomagolva, szóval bepakoltunk, és elmentünk.
-De jó újra itthon!-mondta Harry, és mint aki jól végezte dolgát, lehuppant a kanapéra. A cicája odadörgölőzött hozzá.
-Igen Dusty, hát persze, hogy te is hiányoztál!-mondta Harry nevetve, és felkapta a cicát az ölébe.
-Tényleg, mi a neve a cicádnak?-kérdezte Harry Dusty-t simogatva.
-Uhh... Fogalmam sincs. Nem nagyon nevezem el a háziállataim, mert úgysem hallgatnak rá!-mondtam.
-Legyen Alex!-kérdezte.
-Hmm... Nem rossz! Akkor ezennel átkeresztellek Alex-nek!-mondtam, felvettem a cicámat, és leültem Harry mellé. Egy kicsit így ültünk, aztán a cicák leugrottak, és elkezdtek verekedni.
-Most komolyan, olyan érzésem van, mintha egy család lennénk!-mondtam mosolyogva.
-Hmm... Nekem is! De ne reménykedj abban, hogy ez a későbbiekben nem így lesz!-mondta Harry, és gyengéden megcsókolt.

XXXIII. fejezet: Terepcsere

Reggel Louis helyett Liam volt mellettem.
-Jó reggelt Joulie!-mondta Liam mosolyogva.
-Neked is. Mennyi az idő?-kérdeztem a szemeimet dörzsölve.
-8 óra. Lou-val 7-kor cseréltünk.-mondta Liam.
-Értem.-mondtam. Ránéztem Harry-re.-Még Mindig nem tért magához?
-Nem. De ne aggódj, ma biztos fel fog!
-Remélem...
Jól elbeszélgettem Liam-mel, aztán váltás volt, és Niall következett.
-Hello Princess, mi újság?-kérdezte Niall. Olyan rendes volt mindenki, hogy próbáltak jobb kedvre deríteni! De látszott rajtuk a rémültség és az aggódás.
-Hát semmi. Harry egyenlőre még nem ébredt fel.-mondtam szomorúan.
-Látom... Ne aggódj, minden rendben lesz! Nem fog téged cserben hagyni!-mondta Niall, és letelepedett mellém.-Hallottam, mi történt. Remélem, nem csinálnak további szemétségeket!
-Hát én is! Olyan rossz, mert ha belegondolok, akkor lehet, hogy elrabolnak, és ebben a tudatban nem merek kimenni az utcára, legalábbis a parkba biztos nem!
-Ilyenekre ne is gondolj! Nem fog megtörténni, ha például ilyenek vannak a közeledben, mint Harry, vagy mi. Tényleg amúgy hoztam neked ruhát! Liam mondta, hogy szedjek össze valamit!-mondta Niall, és odaadott egy zacsit.
-Köszi! De annyira hibásnak érzem magam...-mondtam a zacskót szorongatva.
-Miért? Nem te vagy a hibás, princess! Egy barátnak ez a dolga! Ilyet én is megtennék érted!
-Jó tudni!-mondtam mosolyogva.-Na, elmegyek átöltözni.
-Oké!

Volt a kórteremben egy mosdó, oda mentem be. Felöltöztem, és megszemléltem magam. Ez a gyerek egész jól ért a ruhákhoz!
Kimentem.
-Egész jól tudsz "összedobálni valamit"!-mondtam nevetve.
-Kicsit csaltam... Anne segítségét kértem...-mondta Niall.
-Akkor már értem!
-Most tök Harry-sen nézel ki!
-Biztos!-mondtam, és visszaültem.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Niall megszólalt.
-Hú a francba, már 5 óra van, megyek, mert váltás van!
-Rendben!
-Akkor szia princess!-mondta Niall, és megölelt. Vicces volt, mert magassarkúban sokkal magasabb voltam, mint ő!
Ekkor egy rekedt hang megszólalt.
-Hé Niall, ne ölelgesd a csajomat!-mondta. A hang Harry-é volt.
-Úristen, Harry!-mondtam, és sírva megöleltem. Harry is szorosan megölelt. Niall közben angolosan távozott.
-Jajj Harry, azt hittem már sosem ébredsz fel!-mondtam. Még életemben nem voltam ilyen boldog.
-Pedig látod, itt vagyok!-mondta Harry mosolyogva.-Annyira örülök, hogy neked nem lett semmi bajod!-mondta, és megsimogatta az arcom.
-De én nem örülök! Majdnem meghaltál!-mondtam.
-Inkább meghalok, csak te éld túl!-mondta Harry.
Hát ez borzalmasan aranyos volt. Akaratlanul is, de elmosolyodtam. Adtam egy puszit az arcára.
-Azt ugye tudod, hogy többet abba a parkba nem megyünk! Legalábbis egy ideig biztos nem...
-Igen, ezt már megkaptam mindenkitől...
-Akkor rendben. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha neked lenne valami bajod!
-Semmit, mert az orvosok, és anyukád közölték volna, hogy minden rendben lesz! Tényleg, amúgy mindenki nagyon rendes volt!
-Én mondtam, hogy anya odáig van érted!
-Hát lehet... De mindenesetre nagyon aranyos volt.
-Hát ő ilyen! Imádom!
-Nem csodálom!-mondtam mosolyogva. Az órámra néztem.-Tényleg nem jön már valaki?
Pontosan ekkor megérkezett Zayn.
-Hé Joulie, Vas Happenin'? Jé Harry, te ébren vagy?
-Nem csak nyitott szemmel fekszem kómába, és álmomba beszélek. Persze, mit gondolsz?
-Na, látom már kezdesz jobban lenni!-mondta Zayn, és leült mellém.
-Beszélni azt már nagyon tud! Miután felébredt, rögtön azt mondta, hogy Hé Niall, ne ölelgesd a csajomat!-mondtam nevetve.
-Jó téged nevetni látni!-mondta Zayn mosolyogva.
Ekkor bejött az orvos.

XXXII. fejezet: Egy kicsit már bíztatóbb

A nővér így szólt:
-Már túl van az életveszélyen, a műtét sikeres volt, de még nem tért magához, valószínűleg a túl nagy vérveszteség miatt. A szervezete egyenlőre elég gyenge, amíg helyre nem áll, nem biztos, hogy felébred, de ez pár napon belül bekövetkezik, úgyhogy semmi ok a pánikra.-mondta a nővér az elején komoly, de aztán vidám arccal.
-És akkor az jónak számít?-kérdeztem szipogva.
-Igen, és hatalmas szerencséje van a fiatalúrnak, hogy a golyó nem jutott mélyre, így nem tett nagy kárt a szervekben.-mondta.
-Hál' Istennek!-mondta Anne.
-És mikortól látogatható?-kérdeztem.
.Még egy órát jobb, ha várnak.-mondta a nővér, és azzal elment.
Nem sokkal később megérkeztek a fiúk.
-Mi van vele? Most hogy van?-kérdezték kórusban.
Nagyjából ugyanazt mondtam el nekik, mint a nővér. Kicsit talán megnyugodhatott.
Az egy óra lassan telt el. Indultunk volna a kórterembe, de volt egy kis bökkenő.
-Mindenki bemegy?-kérdezte Liam.-7-en vagyunk!
-Joulie, te biztos maradsz, nem?-kérdezte Zayn.
-De...-mondtam.
-2 ember egyenlőre elég. Anne, bemész Joulie-val?-kérdezte Liam.
-Jövök majd holnap, ha már ennyien vagyunk.-mondta Anne.
-Biztos?-kérdezte Niall.
Bólogattak.
-Hazavigyem?-kérdezte Zayn.
-Az jó lenne!-mondta Liam.
-Akkor induljunk!-mondta Zayn, és elmentek.
Na, akkor Zayn és Anne kilőve. Ki marad?-kérdezte Liam.
-Maradjak?-kérdezte Louis.
-Aha. Akkor mi otthon megbeszéljük a holnapot. De azonnal hívjatok, ha van valami!-mondta Liam.
-Akkor mi bementünk.-mondta Louis.
Be is mentünk. Harry ott feküdt. Nagyon sápadt volt. Borzalmas volt így látni. Hibásnak éreztem magam. De ha fordítva lenne, biztos ő is így érezne.
Leültünk az ágy mellett lévő székekre. Elsírtam magam. Louis átölelt.
-Semmi gond Joulie, miattad úgyis fel fog kelni!-mondta Louis mosolyogva, de látszott rajta, hogy ő is fél.-Amúgy hogy történt ez az egész?
-Miután eljöttünk Anne-től, elmentünk még egy kicsit sétálni. Aztán hangokra lettem figyelmes újra, meg újra, és aztán valaki előugrott, és engem akart volna lelőni, de Harry elém ugrott, így őt érte a golyó.-mondtam még mindig sírva.
-Úristen, még jó, hogy nem lett bajod! Mostantól nagyon fogunk rád figyelni, és asszem Harry is ezek után.-mondta Louis aggódva.
-Félek nagyon. Ha már már most le akart lőni, akkor nem is tudom, mi lesz ezek után!-mondtam.
-Semmi, mert figyelni fogunk.-mondta Louis.-A Superman & Pussymagnet duó, na meg persze a többiek, és a szüleid!
Ezen elnevettem magam.
-Na ez a beszéd!-mondta Louis.-Tessék, itt egy zsepi.
-Köszi.-mondtam, és letöröltem a könnyeimet.
-Hallod, Harry nagyon ki volt ám bukva, amikor szakítottatok!-mondta Louis.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Aha! Nagyon féltékeny volt arra gyerekre, azt hitte, hogy őt szereted, mert Harry nagyon szeret téged.
-Hát őt sem az eszéért szeretjük!-mondtam nevetve.
-Az biztos! Játszotta a keménylegényt, közben már a szakítás után 5 perccel kibékült volna veled!-mondta Louis nevetve.
-Én is! De hát jobb később, mint soha!-mondtam.
-Bizony! Van itt takaró?
-Azon ülünk!
-Jé, tényleg!
Kivettük magunk alól a takarókat, és magunkra terítettük. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán én letettem a fejem Harry ágyára, és elnyomott az álom.

XXXI. fejezet: Balszerencsés séta

Már este volt, mire megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, és indultunk volna fel, de Harry megállított.
-Joulie, nem sétálunk még egy kicsit? Olyan jó levegő van!
-Dehogynem, még nem vagyok fáradt.
-Akkor rendben!-mondta Harry, a karját nyújtotta, és én belekaroltam, majd elmentünk a parkba.
Egy ideje sétáltunk, amikor hangokat hallottam a hátam mögött. Hátranéztem, de nem láttam ott senkit.
-Valami gond van?-kérdezte Harry.
-Nem, semmi.-mondtam, és még közelebb húzódtam hozzá.
Kisvártatva megint mocorgást hallottam.
-Harry, hallottad ezt?-kérdeztem, és annyira féltem, hogy sírva fakadtam.
-Igen. Semmi baj Joulie, itt vagyok melletted.-mondta Harry, és szorosan átölelt.
Kicsit még így álltunk.
-Szerintem már elmentek. Induljunk haza!-mondta Harry, és kézen fogott.
Nem annyira tiltakoztam, mivel iszonyatosan féltem.
Ekkor valaki előugrott a bokorból egy pisztollyal a kezében. A fegyver eldördült. A lövés felém irányult, de Harry elém ugrott, így a golyó őt találta el.
A támadó az esetet látva elfutott.
Harry a földön feküdt. Nem tudtam, mi van vele, él-e vagy nem. A hasából ömlött a vér.
Gyorsan hívtam a mentőket, és remegő hanggal elmondtam nekik e nevem, a hollétünk, és az eset súlyosságát. Amíg vártam, leguggoltam hozzá. A fejét az ölembe tettem, és megpróbáltam keltegetni.
-Harry, térj magadhoz, kérlek! Harry! Harry könyörgöm, ébredj!-mondtam sírva. Megnéztem a pulzusát. Még éreztem, de elég gyengén. Nem láttam már a könnyeimtől.
Ekkor megérkeztek a mentők. Gyorsan odasiettek, és megpróbálták stabilizálni Harry állapotát kisebb-nagyobb sikerekkel.
Berakták a mentőautóba, én pedig beültem mellé. Amint a kórházba értünk, Harry-t azonnal a műtőbe vitték.
Az orvosok közben értesítették Anne-t, és Gemmá-t. Ő sajnos a havazás miatt nem tudott hazajönni. Anne-el tartottuk egymásban a lelket.
A 2 órás műtét után a nővér kijött. Én rohamoztam meg elsőnek.
-Mi van Harry-vel?

XXX. fejezet: Bemutatkozás

Másnap fantasztikus érzés volt Harry karjaiban ébredni. Olyan jó volt érezni a teste melegségét, azt a jellegzetes "Harry-s" illatát, látni, ahogy a göndör fürtjei szanaszét állnak... Irtó cuki látvány volt. És nekem ilyen pasim van... Kicsit még gyönyörködtem benne, aztán felkeltem. Erre ő is felkelt.
-Hova mész?-kérdezte még félkómásan.
-Felkelek. Nem tudok már aludni.-mondtam.
-Mennyi az idő?-kérdezte a szemeit dörzsölgetve.
-Na, gyere vissza még egy kicsit! Léééci!-mondta bociszemekkel.
-Nem. Kelj fel!-mondtam.
-Na jó. Forever alone...-mondta, és felkelt.
-De hülye vagy!-mondtam, odamentem hozzá, és átöleltem.
-Ez mindenkinél hatásos!-mondta nevetve.
-Ilyen arccal?-mondtam, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Amúgy van valami programod mára?-kérdezte Harry.
-Nem, miért?-kérdeztem.
-Szeretnélek bemutatni anyukámnak.
-Nem korai ez még egy kicsit?
-Nem egy éjszakás kalandot tervezek veled...-mondta Harry mosolyogva.
-Ez aranyos volt!-mondtam nevetve.
-Na de most komolyan!
-Hát nekem nincs kifogásom ellene!-mondtam.
-Oké, akkor ebédre megyünk, szóval húzzunk bele!-mondta Harry.
-Rendben!-mondtam, és elkezdtem készülődni.
-Na, készen vagy?-kopogott be egy fél óra múlva Harry.
-Igen!-jöttem ki.

-Csini vagy!-mondta Harry, majd kocsiba szálltunk.
Mikor odaértünk, kezdtem egy kicsit nagyon izgulni. Remélem, az anyukájának nem lesz kifogása ellenem!
Bementünk. Harry anyuja már vár minket.
-Anya, ő itt Joulie, a barátnőm.-mondta Harry.
-Mrs. Styles, örvendek a találkozásnak.-mondtam, és kezet fogtam vele.
-Minek formaság, szólíts csak Anne-nek.-mondta, és megölelt.-Na, gyertek, együnk, látom rajtatok, hogy éhesek vagytok!
Szó, mi szó, tényleg éhes voltam...
A kaja taco's volt, Harry kedvenc kajája. Bevallom, engem is le lehet venni vele a lábamról...
-Jajj anya, imádlak!-mondta Harry, és mohón nekilátott.
-Tudom! Joulie, ugye te is szereted?-kérdezte Anne.
-Igen, nagyon! Szoktam is csinálni, de akkor általában négy főre, hogy nekem is maradjon...-mondtam nevetve.
Ezután még sokat beszélgettünk. Anne nagyon rendes.
Elindultunk. Elbúcsúztunk egymástól, és én beültem a kocsiba, de Harry még beszélt Anne-el.
Harry szemszöge:
Anya még félrehívott.
-Jajj, Harry, annyira büszke vagyok rád! Nem gondoltam, hogy ilyen jó ízlésed van!-mondta anya, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszi, hogy ennyire bízol bennem...-mondtam.
-Jajj, tudod, hogy nem úgy értettem!-mondta anya.
-Tudom!-mondtam mosolyogva.
-Tudod, nagyon kedves lány. Nagyon érdeklődő, például nagyon érdeklik a receptek.
-Szerintem ennek az az oka, hogy nagyon szereti a hasát!-mondtam nevetve.
-Jajj, de gonosz vagy! Szerintem csak jó háziasszony szeretne lenni. Ezek szerint hosszútávra tervezitek, nem?
-Hát én igen... Egy ilyen lányt tuti nem találok többet! Amikor szakítottam vele, nem is tudom, mit gondoltam. Megszenvedtem érte, aztán meg eldobtam, mint valami szemetet.
-Nem baj, Harry, most már csak az a lényeg, hogy újra együtt vagytok. Mondjuk tényleg hülyeség volt...
-Annyira szeretem, hogy mindenki ilyen együttérző a családban! Amúgy hol van Gemma?
-Hát most éppen Párizsban telel.
-De karácsonykor legalább itthon volt?
-Igen, tegnap ment el.
-Akkor jó. Add át üdvözletem!
-Oké! Amúgy Harry!
-Igen?-mondtam, mert már indultam volna a kocsi felé.
-Ugye nem csinálsz több hülyeséget?-kérdezte anya.
-Nem tervezem.
-Akkor jó!-mondta anya mosolyogva, és visszament a házba.
Joulie szemszöge:
Miután Harry megtárgyalt Anne-el, beült a kocsiba, és elindultunk.
Út közben megszólaltam.
-Na, mi volt az a családi kupaktanács?-kérdeztem kíváncsian.
-Véleménykinyílvánítás.-mondta Harry.
-Ááá. értem. És?
-Oda van érted!-mondta nevetve Harry.-Nem díjazná, ha szétmennénk.
-Ki mondott ilyen hülyeséget?-kérdeztem.
-Senki...-mondta Harry, és megpuszilt.

XXIX. fejezet: Karácsony este

Nos emberek, köszönöm szépen, hogy ennyien olvassátok a blogom, túlléptük az 1500 oldalmegjelenítést( szám szerint 1676 )! Szeretném, ha ez megkétszereződne!  De nem fecsélem az időt, jó olvasgatást.

Futottam, ahogy csak tudtam. Nem érdekelt, ha fellökök valakit, de meg kell találnom Harry-t! Valószínűleg már otthon van.
Amint így elmélkedtem, nekimentem valakinek.
-Jajj, elnézést, nem vettem észre...-elakadt a szavam, amikor az illető megfordult. Harry volt az.
-De jó, hogy látlak! Beszélni szeretnék veled a történtekről! Nem tudom szeretsz-e még... Nem érdekel, hogy ezután mi lesz, de el szeretném mondani, mit-nem tudtam folytatni, mert Harry átölelt.
-Azt hiszem, jobban szeretlek, mint azt hittem, Joulie. Egy idióta vagyok! Egy hiper-nagy hülye! Nem bírtam ki nélküled...-mondta Harry elérzékenyülve.
-Istenem Harry... Most nem tudom, hogy mit mondjak...-mondtam sírva.
-Ugye megbocsátasz?-kérdezte.
-Persze...-suttogtam. Arcom erősen a mellkasába fúrtam.
Harry eltolt magától, és letörölte a könnyeim.
-Szeretlek...-suttogta.
-Én is...-mondtam.
Ekkor újra közelebb húzott magához, és megcsókolt. Percekig álltunk így. Nem zavart minket a tömeg. Persze jól megbámultak minket, de ez legyen a legnagyobb baj.
Egyszer csak sikításra lettünk figyelmesek. Egy csapat lány kezdett el felénk rohanni.
-Ajjajj, futás!-mondta Harry, kézen fogott, és magával rántott.
Hazáig futottunk. Lihegve mentünk be a házba.
-Fú, lehet, hogy nem a tér közepén kellett volna kibékülnünk...-mondtam nevetve.
-Van benne valami!-mondta Harry is nevetve.
-Na, csinálok egy forró csokit, te is kérsz?-kérdeztem Harry-től.
-Köszi, az most jól esne.-mondta Harry, én pedig kimentem a konyhába.
Mikor elkészültem, bevittem, és leültem a kandalló elé. Harry is így tett. Egy ideig csak ültünk, és iszogattuk a forró csokit, aztán megszólaltam.
-Majdnem elfelejtettem, nálam járt ám a mikulás!-mondtam, és elővettem a táskámból egy csomagot.
-Rólam se feledkezett ám meg!-mondta Harry, és ő is előhozott egy ajándékcsomagot.
-Nyissuk ki egyszerre!-javasoltam.

-Oké! 3... 2... 1... és!-mondta Harry, és kinyitottuk a csomagjainkat. Egy olyan pólót kaptam, amit én néztem ki, csak I <3 my boyfriend felirattal. Nem egybeesés?
Egymásra néztünk, és elkezdtünk nevetni.
-Hát azért tudjuk, mi a jó!-mondtam nevetve.
-Az biztos! De legalább találó ajándékok!-mondta Harry.
Mindketten felhúztuk.
-Honnan tudtad a méretem?-kérdeztem.
-Saccper kb....-mondta.
-Profi vagy!-mondtam mosolyogva.
-És te?-kérdezte.
-Női praktika!-mondtam, és rákacsintottam.
Újból leültünk a kandalló elé. Rádöntöttem a fejem Harry vállára.
-Jó újra együtt...-mondtam.
-Ez az eddigi legszebb karácsonyi ajándékom...-mondta Harry mosolyogva.
-Mi?
-Hogy kibékültünk!-mondta, majd átkarolt, és megcsókolt.

XXVIII. fejezet: Beszélgetések

Harry szemszöge:
Karácsony másnapját a szüleimmel töltöttem. Nagyon jó volt őket újra látni. Nagyot ebédeltünk, aztán leültünk anyuval beszélgetni.
-Na, és mi újság a lányok terén? Van már barátnőd?-kérdezte anyu.
-Nincs...-mondtam az ujjaimat tördelve.
-Akkor ez itt ki?-kérdezte anya, majd elővett egy újságot, aminek a címlapján Joulie és én voltunk.
-Ő... Csak egy barát...-mondtam.
-Nekem nem úgy tűnik! Nézd Harry, majdnem 17 vagy, jogod van dönteni arról, mit mondasz el nekem, de mégis csak az anyád vagyok! Mondd el, hátha tudok segíteni!-mondta.
Ekkor egy hatalmasat sóhajtottam.
-Rendben. Ő a volt barátnőm, két hétig jártam vele, de aztán megcsalt.-mondtam.
-Ez a megcsalás hogy történt?-kérdezte anya.
-Joulie kiskori barátja, valami Jason először lesmacizta, ezt még megbocsájtottam, mert nem ő volt a hibás, aztán amikor a tiltásom ellenére együtt jöttek haza az éjszaka közepé, elegem lett, és szakítottam vele-mondtam.
-És miből gondolod, hogy már nem szeret?
-Ha szeretne, nem ment volna el azzal a sráccal!
-Harry, nekem is vannak fiú barátaim!
-De anya, ezt te nem értheted!
-De, én tökéletesen értem! Harry, túl féltékeny vagy! Kicsit le kéne állnod!
-De-félbeszakított.
-Semmi de! Hülye vagy, ha azt hiszed, ilyenek okok szakításra! Ha jól tudom, az elején még utált titeket, aztán a végére mégis téged választott, nem?
-De...
-Akkor meg? Hívd fel, és békülj ki vele!
-De anya! Mondtam én, hogy kibékülök vele?
-Harry, ne játszd meg magad! Tudom, mennyire oda vagy érte! Látszik rajtad!
-De most már mindegy, úgyis utál ezek miatt...
-Elhiszed, hogy most tökre ki van bukva?
-Szerintem nem...
-Akkor itt az ideje, hogy bocsánatot kérj! Nyomás!
-De...
-Azt mondtam, nyomás!-mondta, és kituszkolt az ajtón.
Elgondolkodtam. Anyának talán tényleg igaza van! Nem az ő hibája mindez. Nem engedhetem el!
Eszeveszett tempóban elkezdtem rohanni a fiúk házához.
Joulie szemszöge:
Reggel kómásan letámolyogtam.
-'Reggelt!-mondtam, miközben leültem reggelizni.
-Hello!-köszönt szinte egyszerre mindenki.
-Egyébként mindjárt dél van, szóval már az ebédet csinálom, szóval ha nagyon éhes vagy, szolgáld ki magad!-mondta Liam.

-Nem, kibírom!-mondtam, és elmentem felöltözni.
Megebédeltem, és leültem a kanapéra. Csak néztem magam elé.
-Mi újság?-jött oda hozzám Louis.
-Semmi, csak bambulok.-mondtam.
-Még mindig nagyon ki vagy akadva?
-Hát eléggé...
-Akkor szervezzünk egy party-t. Hardban nyomjuk, bepiálunk, és minden megoldódik!
-Az jó lenne!-mondtam nevetve.
-Ezt megdumáltuk!
*A party közben*
Nagyban buliztunk, de én egy kicsit elfáradtam, szóval leültem a kanapéra. Niall odajött mellém.
-Mi van Princess, fáradunk?-kérdezte.
-Ja, egy kicsit.-mondtam.
-Harry-n jár az eszed?-kérdezte.
-Igen. Ez a karácsony nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem...
-Még nincs vége a napnak! Menj el hozzá, és beszélj vele!
-Mi értelem! Hiszen most szakított velem!
-De szeret! Csak neked akart jót!
-Hát nem így kellett volna!
-Mindegy, beszélj vele!
Kicsit gondolkodtam.
-Rendben, igazad van! Beszélek vele! Nem érdekel, mi lesz!-mondtam, majd kirontottam az ajtón, egyenesen a lakásunk felé.

XXVII. fejezet: Faggatás

A fiúk nagyon rendesek voltak, mindenért Harry-t hibáztatták, de azért én is hibásnak éreztem magam a történtek miatt, hiszen végül is Harry megkérte, hogy ne találkozzak vele, de én nem hallgattam rá. Közben kaptam egy hívást. Jason volt az.

-Tessék, mit akarsz?-kérdeztem ridegen.

-Most miért vagy ilyen?-kérdezte.

-2-t találhatsz...

-De nem az én hibám! Miért lenne?

-Ja, elnézést, csak úgy jött annak a szerencsétlen őrültnek, hogy szakít velem, nem? Arra még nem gondoltál,  hogy miattad van?-mondtam, vagyis szinte üvöltöttem a telefonba.

-Mégis miért? Azért, mert szórakozni vittelek?

-Az csak a ráadás volt! Már akkor majdnem szakított velem, amikor lekaptál! Ez az egész a te hibád!-mondtam, és kinyomtam a telefont.

Harry szemszöge:

Reggel elég ramaty állapotban ébredtem, mert egész este gondolkodtam. Tulajdonképpen csak neki akarok jót! Ha vele szívesebben van, mint vele, akkor adok neki esélyt. Úgy tartják, hogyha valakit szeretünk, azt el kell engedni.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Lou szólt bele.

-Hééé Hareh, asszem át kéne jönnöd! Egy kis férfi a férfiakkal beszélgetést szeretnénk csak! Most azonnal gyere!

-Ömm... Jó.-mondtam, és letettem a telefont.

Felöltöztem, és elindultam hozzájuk. Bementem, és rosszalló pillantások hada fogadott.

-Na csüccsenj le szépen, Hazza!-mondta Lou, és maga mellé mutatott az ágyra.

Leültem. Azonnal elkezdtek kérdezősködni.

-Meséld el szépen, mi ez az egész!-mondta Zayn.

-Szóval van neki ez a gyerekkori barátja, Jason asszem. És mesélte, hogy tökre örül, hogy megint összefutottak. Na, és egyszer amikor koncerten voltunk, amint hazaértem az a gyerek lesmacizta. Ezt még megbocsátottam, mert nem az ő hibája volt, de amikor az éjszaka közepén együtt jöttek haza, betelt a pohár, és ennyi volt. Remélem boldog lesz azzal a gyerekkel.

-Harry, te hiper-hülye vagy! Mégis miből gondoltad, hogy azt a másik gyereket szeretni?-kérdezte Lou.

-Hát... Nem is tudom...-mondtam zavarodottan.

-Harry, nem tilthatod el a barátaitól!-mondta Liam.

-De az a gyerek nem csak barátként tekint rá!-mondtam.

-És akkor mi van? Téged választott, vagy nem?-kérdezte Zayn.

-Ne féltsd ennyire, nem sajátíthatod ki magadnak! Mivel csinos lány, fel kell arra készülnöd, hogy megbámulják az utcán, vagy akárhol, és akkor mit csinálsz? Bevered a képét az illetőnek?-kérdezte Niall.

-Én... Nem tudom! Hagyjatok békén!-mondtam, azzal felálltam.

-Harry!-szólt Liam.

-Mi van?-kérdeztem mérgesen.

-Holnap még karácsony, gondolkodj!

Aztán mormogtam egy "sziasztok"-ot, és elmentem.

XXVI. fejezet: Most mi lesz?

Nem bírtam tovább, megint elsírtam magam.
-Na, kerülj beljebb, és mesélj!-mondta Louis, majd átkarolt, és bevezetett a nappaliba. A többiek is ott voltak, és mind kérdezték, hogy mi a gond. De a sírástól nem tudtam beszélni. Niall vigasztalt, és a többiek is megpróbáltak ökörködni, természetesen Louis vezetésével.
Mikor végre sikerült egy kicsit megnyugodom, elmondtam a dolgokat.
-Harry szakított velem!-mondtam szipogva.
-Mi? Miért? Az hogy lehet?-rohamoztak meg kérdésekkel a fiúk.
-Túlzott féltékenység?-kérdezte Liam, mert ő átlátott a dolgokon.
-Igen. Pedig az egyik kiskori haverommal voltam egy koncerten.-mondtam.
-Harry mindig mindent túlreagál. Erről eszembe jut egy történet-Louis folytatta volna, de Liam közbeszólt.
-Nem most, Lou, szerintem most senki nem kíváncsi a történetedre!-mondta, és rosszallóan Louis-ra nézett.
-Bocsi...-mondta Louis bűnbánóan.
-Harry csak túlságosan szeret téged, és azt akarja, hogy ő legyen az egyetlen férfi az életedben.-mondta Liam.
-Lehet, hogy a végén még ránk is féltékeny lesz!-mondta Zayn nevetve.
-De elérte a céljait, mert csak őt szeretem! 2 hét után miért lépnék le mással? Hosszú időre tervezem, és gondolom, ő sem egy éjszakás kalandra vágyik!-mondtam.
-Jajj, ez nagyon cuki volt!-mondta Louis, de Zayn oldalba könyökölte.
-De most nem tudom, mi legyen, hol lakjak. Anyuméknál már nincs szabad hely, szállodára meg nincs pénzem...-mondtam szégyenkezve.
-Lakj itt, és kész. Gondolom mindenki egyetért.-mondta Niall.
-De ugye nem vagyok terhetekre?-kérdeztem.
-Ha tudsz főzni, akkor nem!-mondta Niall, de ő is megkapta a magáét Zayn-től.
-Persze, hogy nem, szívesen látunk.-mondta Liam.
-Köszönöm!-mondtam.
A fiúk megmutatták a szobámat, majd lefürödtem, és eltettem magam másnapra.

XXV. fejezet: A koncert napja

Már december 24.-e volt, a koncert napja. Harry reggel elment, és még csak délelőtt volt, de már hiányzott. Nem tudott róla, hogy délután koncertre megyek, de nem is szeretném, ha megtudná, mert biztos nagyon kiakadna.

A nap nagyon lassan telt el. Már alig vártam a délutánt. Elkezdtem készülődni. Jason azt mondta, 6-ra értem jön, és most 5 óra volt. Magamra kaptam a party-cuccom, meg egy kis sminket, és indultam is. Jason lent várt a kocsijával.
-Hali!-mondtam, és beszálltam a kocsiba.
-Szia! Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze!-mondtam, és a kocsi elindult.
*a koncert után*
A koncert nagyon jó volt, Lady Gaga hozta a formáját. Hazafele mentünk Jason-nel, de mivel parkolóhelyet azt nem találtunk, ezért a házig sétáltunk. Felmentünk az emeletre, de nem kísért el az ajtóig, hanem előtte még elköszöntünk egymástól.
Az ajtó előtt állt valaki. És ez a valaki Harry volt.
-Úristen Harry, de megijesztettél!-mondtam, és azt hittem, elájulok.
-Szia Jason, majd legközelebb? És én erről mégis miért nem tudtam?-kérdezte Harry mérgesen, és bevonult a házba. Mentem utána.
-Azért mert teljesen kiakadtál volna, ha megtudod, hogy koncertre megyek vele!-mondtam.
-De miért titkolózol előttem? Ennyire nem bízol meg bennem?-kérdezte Harry egy kicsit megemelt hanggal.
-Nem tilthatod meg nekem, hogy a barátaimmal találkozzak!-mondtam, és én is megemeltem a hangom.
-De ő nem csak barátként tekint rád! Én csak nem akarlak elveszíteni!-mondta Harry még mindig kiabálva.
-Miért vagy ennyire féltékeny? Ha már összejöttem veled, nem foglak 2 hét után megcsalni!-mondtam.
-Igazad van, köszönöm, hogy méltóztattál velem kapcsolatot létesíteni! De ne fáradozz, nem ér ennyit az egész! Vége, szakítok veled!-mondta Harry, bement a szobájába, és bevágta maga után az ajtót.
Csak álltam ott ledermedve. Szakít velem? Miért? De én csak egy barátommal találkoztam!
A könnyeim elkezdtek potyogni. Nem tudtam abbahagyni a sírást. Bementem a szobámba, és összepakoltam.
-Elmentem valahová, végül is te valószínűleg előbb vetted ki a lakást. Majd elleszek, amíg nem találok új lakást.-mondtam. Válasz nem jött így hát elindultam. Taxiba ültem, és a srácok házánál kötöttem ki. Amikor megérkeztem, becsöngettem. Louis nyitott ajtót.
-Mi a baj?

XXIV. fejezet: Jegyek Lady Gaga koncertre

Reggel arra ébredtem, hogy Harry bámul.
-Aranyosan tudsz aludni.-mondta mosolyogva.
-Ne mondd ezt, különben sem szeretem, ha néznek alvás közben.-mondtam, és a fejemre húztam a takarót.
-Hé, valami baj van?-kérdezte Harry.
-Semmi.-mondtam még mindig a takaró alatt gubbasztva.
-Tudom, hogy van valami. Figyelj, nekem bármit elmondhatsz!-mondta Harry, és próbálta rólam lehúzni a takarót, de én nem engedtem.
-Csak még mindig nagyon szégyellem magam a tegnap történtek miatt.-mondtam a takarót szorongatva.
-Jajj Joulie, már mondtam, hogy nem haragszom! Különben sem a te hibád volt!-mondta Harry, és sikerült leszednie a fejemről a takarót.
-Biztos?-kérdeztem bizonytalanul, és kidugtam a fejem a takaró alól.
-Rád nem lehet haragudni!-mondta Harry, és gyengéden megpuszilta az orrom.
Nem tudtam semmit szólni, csak átöleltem Harry-t annyira szorosan, amennyire csak tudtam.
-Hé, nem megyünk el ma valahová kettesben?-kérdezte Harry.
-Rendben. Még igazából nem is voltunk együtt sehol.-mondtam.
-Akkor este menjünk el vacsizni.-mondta.-Tudok is egy jó éttermet a környéken.
-Oké.-mondtam mosolyogva, és felkeltem.
-Várj, várj, várj... Még egy kicsit maradj!-húzott vissza Harry.
-Na jó, de tényleg csak egy kicsit!-mondtam, és visszafeküdtem mellé. Csak néztük egymást, és Harry elkezdte simogatni az arcom.

Elérkezett az este. Elkezdtünk készülődni. Hogy az őszintét megmondjam, azért tetszettem magamnak! Harry smokingot vett fel, és wooow...
Lent egy limuzin várt minket. Harry kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam. Még életemben nem ültem limuzinban, nagyon fura volt.
Odaértünk, kiszálltunk a kocsiból. Harry odament a pincérhez. Kisvártatva visszajött.
-Na, merre van az asztalunk?-kérdeztem türelmetlenül.
-Nem itt lent van.-mondta Harry.
-Hanem?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-mondta Harry titokzatosan.
Beszálltunk egy liftbe, az elindult, és meg sem állt a legfelsőbb szintig. Ott kiszálltunk.
-Gyere, kell még pár lépcsőt menni.-mondta Harry, megfogta a kezem, és magával húzott.
Amint felértünk, gyönyörű látvány tárult elém. Az épület tetején voltunk, ahol egy kis asztalka várt minket, felettünk pedig a csillagok ragyogtak.
-Úristen Harry, ez gyönyörűszép!-mondtam elbűvölve.
-Gyönyörű körülmények egy gyönyörű lánynak!-mondta Harry mosolyogva.
Az asztalhoz mentünk, és Harry betolta alattam a széket. Elkezdtünk enni. Kisvártatva megszólalt a mobilom. Jason volt az.
-Jajj, bocsi, ha nem gond, ezt most felvenném.-mondtam, és egy kicsit távolabb mentem.
-Mi van?-vettem fel a telefont.
-Neked is szia! Netán rosszkor?-kérdezte.
-Igen, eléggé. Gyorsan mondd, mit akarsz.
-Csak szólni akartam, hogy lenne 2 jegyem Lady Gaga koncertjére. Nem lenne kedved eljönni velem?
-Mikor lesz?
-1 hét múlva.
-Oké, miért ne?
-Rendben, sak ennyit akartam. További jó szórakozást!
-Oké, szia!-mondtam, és letettem.
Hát végül is miért ne? Harry-nek úgyis fellépése lesz!
Fogtam, és visszamentem az asztalhoz.
-Ki volt az?-kérdezte Harry kíváncsian.
-Ááá, csak Linda hívott fel, hogy mi újság. Asszem egy kicsit rosszabbra időzített, mint kellett volna...-mondtam. Nem hittem el, hogy hazudtam a barátomnak.
-Akkor rendben van. Gyere, táncoljunk!-mondta Harry, és a kezét nyújtotta.
-Oké!-mondtam, és megfogtam a kezét. Egy lassú zene ment. Sokáig ringatóztunk rá.
-Nem vagy fáradt?-kérdezte egy idő után Harry.
-De, már kezdek az lenni.-mondtam álmosan.
-Akkor menjünk.-mondta Harry, aztán elindultunk.
A kocsiban a vállára dőltem, ő meg a fejemre, de sikerült addig fenn maradnom, amíg haza nem értünk.

XXIII. fejezet: A hirtelen jött csók

Másnap reggel Harry-nek dolga volt, ezért korán elment. Egyedül voltam otthon, így hát felhívtam Jason-t, hogy jöjjön át.
Kisvártatva meg is érkezett.
-Hogyhogy hívtál?-kérdezte kicsit meglepetten.
-Ja, semmi, csak egyedül vagyok itthon, és hogy ne unatkozzak.-mondtam.
-Értem. Hát ismersz, mellettem biztos nem lesz alkalmad rá!-mondta.-Mit csináljunk?
-Nézünk kiskori fényképeket?-kérdeztem.
-Neked még megvannak?-kérdezte Jason csodálkozva.
-Persze, még mindig őrzöm őket. Mindjárt jövök, idehozom.-mondtam, és elmentem megkeresni.
Nagyon jól elvoltunk, és közben kajáltunk is. Befejeztük a fényképnézegetést, és kimentem a konyhába mosogatni. Nem telt bele sok idő, Jason megjelent mögöttem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem rá sem nézve.
-Hát valamit már régóta szeretnék neked elmondani...-kezdte Jason.
Ekkor megfordultam, mert kezdett érdekelni a dolog. Aztán ajtónyikorgást hallottam. Jason magához rántott, és megcsókolt. Hiába hadakoztam, nem akart elengedni. Harry állt az ajtóban. Kiestek a kezéből a csomagok. Ekkor tettem egy erősebb mozdulatot, és sikerült magamról levakarni Jason-t. Elindultam Harry felé, de ő elment. Futottam utána.
-Harry, várj, megmagyarázom!-mondtam a sírás küszöbén.
-Hallgatom!-mondta Harry megvetően.
-Csak áthívtam, mert unatkoztam egyedül, és fényképeket nézegettünk, aztán kimentem mosogatni, majd valamit elkezdett mondani, és amikor benyitottál, magához rántott!-mondtam, és elkezdtem sírni.
-Miért nem ellenkeztél?-kérdezte Harry mérgesen.
-Én próbáltam, de túl erősen szorított!-mondtam.
-3 napja járunk, és hagyod egy másik srácnak, hogy lesmároljon? Mégis mit várjak tőled a továbbiakban?
-Nem tudom...-suttogtam.-Sajnálom.
-Szerinted egy sajnálom elég?
-Miért, akkor mégis mit mondjak? Elmondanád? Azt, hogy többet nem fordul elő? Vagy mégis mit?-kérdeztem kiabálva. Már nem láttam a könnyeimtől. Harry meg sem tudott szólalni. Láttam rajta, hogy gondolkozik.
-Figyelj, egy ideig hanyagold ezt a srácot. Hiba lenne egy ilyen miatt összeveszni.-mondta, és átölelt. Ekkor mégjobban elkezdtem sírni. Harry csak simogatott. Egy idő után kicsit eltolt magától, és letörölte a könnyeimet.
-Semmi gond, most már minden a legnagyobb rendben.-mondta Harry mosolyogva.-Szeretlek.
Kaptam egy puszit a fejem búbjára.
-Köszönöm...-suttogtam.
-Te nem is szeretsz?-kérdezte Harry megpróbálva javítani a hangulaton.
-Te nagyon hülye vagy!-mondtam, és átöleltem.
Arcomat a mellkasába temettem, és nem mondtam semmit. Harry is csöndben volt.
-Na, felmegyünk?-kérdezte hirtelen. Megfogta a karom, és én hirtelen feljajdultam.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Nem tudom, fáj a karom.-mondtam.
-Harry feltűrte a pólóm. Tiszta véraláfutás volt az egész csuklóm.
-Jézusom, ha megtalálom ezt a gyereket, esküszöm, agyonverem!-mondta mérgesen.-Fent bekötöm!
Felmentünk, és Harry vízes borogatást rakott rá.
-Jobb már?-kérdezte.
-Igen, köszönöm!-mondtam mosolyogva. Harry leült mellém, és átölelt. Aztán elaludtunk...

XXII. fejezet: A rég nem látott haver

Megláttam a kiskori legjobb barátom.
-Úristen, Jason! Milyen régen láttalak!-mondtam, és megöleltük egymást.
-És mi van veled?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi nagyon.-mondtam.
-Merre laksz?
-Innen pár saroknyira egy apartmanban a barátommal.
Jason lelkesedése egy kicsit lehervadt.
-Van barátod?-kérdezte.
-Igen, tegnap óta.-mondtam boldogan.
-Hát gratulálok!-mondta, és egy mosolyt erőltetett az arcára.
-Na, nem megyünk el valamerre? Én már végeztem a vásárlással!-mondtam.
Út közben Jason egy kicsit mesélt magáról, meg az eddigi éltéről.
-Nem futhatnánk össze megint valamikor?-kérdezte.
-Dehogynem.-mondtam.-Csak mikor?
-Felhívlak majd. Telószámod megadod?
-Persze.-mondtam, és átnyújtottam neki egy cetlit a telefonszámommal.
-Akkor majd hívlak, most mennem kell! Szia!-mondta, azzal elment.
-Hali!-mondtam, és felmentem.
5 óra körül volt. Harry még nem volt itthon. Leültem a TV elé, és szépen el is aludtam...
Az ágyamban ébredtem. Hallottam, hogy valaki az edényekkel csörömpöl. Harry! Gyorsan felpattantam, kifutottam a konyhába, és hátulról átöleltem. Ő is megfordult, és átölelt.
-Hiányoztál...-mondta Harry.
-Pedig nem is voltunk sokat távol-mondtam nevetve.-Mi lesz, ha több napos turnéra mentek?
-Ez egyértelmű! Jössz velünk!-mondta Harry.
-De nem szeretek láb alatt lenni!
-Ha én hívlak, akkor biztos, hogy nem vagy!
-Rendben! Mikor lesz a következő turnétok?
-Jövő, hónapban.
-Okés, akkor megbeszélem Jasonnel, hogy akkor ne hívjon!
-Ki az a Jason?-kérdezte Harry.
-Nyugi Harry, nem fognak megcsalni!-mondtam nevetve.-Egyébként egy kiskori barát. Kb. 6 éves lehettem, amikor elköltöztek, azóta nem láttam.
-Oké! Remélem is!-mondta Harry, és megpuszilt.
-Aranyos vagy, amikor féltékeny vagy valakire!-mondtam mosolyogva.
-Nem is vagyok féltékeny!-mondta Harry.
-Nem eléggé!-mondtam, és leültem a fotelbe.-Na, nézünk valamit?-kérdeztem.
-Oké!-mondta Harry, és leült mellém.
-Love Actually?-kérdeztem
-Egyik kedvencem!-mondta. Először kicsit furán néztem rá, de aztán bekapcsoltam.

XXI. fejezet: Ajándékok és a titkos harmadik

Amikor felébredtem, Harry még aludt. Olyan aranyosan aludt, mint egy kiscica, így hát nm volt szívem felébreszteni, meg hát végül is már nem kell tartanom magam a megállapodásunkhoz, elvégre egy pár vagyunk! Még néztem egy kicsit.
-Már ébren vagyok ám!-mondta Harry, szemei felpattantak, és elmosolyodott.
-De gonosz vagy! Én meg itt nézlek, ahogy alszol! De ugye tudod, hogy borzalmasan horkolsz?-kérdeztem "durcásan".
-Bocsi, ezzel együtt kell élned... Amúgy nagyon aranyos vagy mérges pofival!-mondta Harry.
-És simán már nem is?-néztem rá bociszemekkel.
-Mondtam én ilyet?-kérdezte Harry, és átölelt.-Jajj, olyan jó úgy átölelni, hogy nem kell azon izgulnom, hogy mikor ordítod le a fejem!
A keze a hátamról elindult egyre lejjebb és lejjebb, míg végül elérte a fenekem. Finoman megfogtam, és visszaraktam az eredeti helyére.
-Még egyenlőre a max. a derekam, oké? Maradjunk ennyiben.-mondtam, és elnevettem magam.
-Bocsi, ezt nem hagyhattam ki!-mondta Harry nevetve.
Felkeltem.
-Ne már, hova mész? Maradj még egy kicsit!-mondta Harry, és rám nézett azokkal a gyönyörű zöldeskék szemeivel.

-Nem, dolgom van.-mondtam, és elmentem átöltözni( Na, igen, azért gondoltam magamra! ). Harry olyan képet vágott, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát.
Ezen muszáj volt mosolyognom.
-Mikor jöttök haza?-kérdeztem.
-Miért, visszamész? Így itt hagysz?-kérdezte Harry szomorúan.
-Eredetileg hosszabbra terveztem, de aztán eszembe jutott, hogy van egy kis dolgom.-mondtam.
-Mi?-kérdezte kíváncsian.
-Titok!-mondtam, és cinkosan rákacsintottam.-Szóval, mikorra várjalak?
-6 óra körül. Ma már csak dedikálás lesz.
-Jól van. Akkor én mentem.-mondtam, és elindultam volna, de Harry megfogta a kezem.
-Így itt hagysz minden nélkül? Semmi puszi, vagy ilyesmi?-kérdezte "sértődötten".
Átöleltem, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Megfelel?-kérdeztem mosolyogva.
-Estig elég lesz.-mondta.
-Na, akkor szia!-mondtam, és most már tényleg elindultam.
Amint hazaértem, már 2 óra körül lehetett. Az első dolgom az volt, hogy bementem a városba, mert 1 hét múlva karácsony, és azért mégiscsak kell vennem mindenkinek valamit!
Bementem a Plazába. A karácsonyi kirakatok már rég kint voltak. Szebbnél szebb ruhák, jobbnál jobb akciók, minden, amit az ember kívánhat. Megálltam az első kirakat előtt, mert megláttam egy kötényt, amin ez állt: "I wanna eat up all night" Ez a legeslegjobb ajándék Niall-nek! Bementem, megvettem, és nézelődtem tovább. Egyszer csak megláttam egy könyvet ezzel a címmel: "Kézikönyv a leszokáshoz Twitter-függőknek" Liam ajándéka is kipipálva! Ezt is megvettem, és mentem tovább. Az egyik kirakatban megláttam egy hiper-cuki plüssgalambot, és megvettem, hogy szegény Kevin ne legyen egyedül. Ezzel Louis is lerendezve. Újból továbbmentem. Megálltam, és elolvastam a címkét: "beszélő tükör". Ez érdekesnek tűnik. Elolvastam, mit tud: "Véleményt mond, és tanácsokat ad. Elemmel működő termék." Asszem Zayn-en is túl lenék. Már csak Harry volt vissza. Átfutottam az egész áruházon, de sehol semmi értelmes. Egyszer csak megakadt a szemem egy pulcsin. "I <3 my girlfriend". Ez volt ráírva. Ez tökéletes! Igazságtartalma is van, meg egy kis egó-növelés sosem árt! Bementem, megvettem, és mentem kifelé.
-Joulie!-valaki a nevemet kiabálta. Megfordultam, és nem hittem a szememnek...

XX. fejezet: Gondolatok

Elérkezett a turné 1. napja. Harry már össze volt csomagolva. Én nem akartam menni, mert nem szeretnék láb alatt lenni. Elköszöntem a többiektől és tőle, majd visszamentem. Úgy éreztem, valamit kellett volna mondanom, vagy tennem. Nagyon hiányérzetem volt. Olyan érzések törtek fel belőlem, amilyenek még soha azelőtt. Egy csomó kérdésem lett volna. Miért vagyok zavarban folyton, amikor Harry-vel vagyok? Miért pirulok el folyton, mikor hozzáérek? Miért mosolyodok el akaratlanul, amikor jól érzi magát, és miért leszek szomorú, hogyha ő is az? Miért sírtam akkor, amikor énekelt nekem? Miért van mindez?
Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, amikor telefonhívást kaptam. Linda volt az. Gyorsan felvettem.
-Úristen, annyira örülök neked!-mondtam, vagyis inkább üvöltöttem a kagylóba.
-Jól van, ne kiabálj, én is nagyon örülök!-mondta nevetve.-Na, és volt valami Harry-vel azon kívül, hogy együtt laktok?
-Szerelmet vallott...-mondtam,és nagyon zavarban voltam.
-Ez most komoly? De jó! És, te mit válaszoltál?-kérdezte Linda kíváncsian.
-Elutasítottam. Ő csak egy barát.-mondtam.
-De hülye vagy! Azóta nem vagy zavarban?-kérdezte.
-De, folyton, amikor róla van szó...
-Akkor Harry nem sokára eléri a célját khmmm...
-Mit mondtál?
-Semmit csak a torkomat köszörültem... És, volt még valami?
-Üvegeztünk...
-Wow, ez jól kezdődik!
-Na, és egy dalt kellett énekelnie nekem.
-Melyiket énekelte?
-A More Than This-t. Nagyon meghatódtam rajta, mert valamiért úgy éreztem, hogy direkt énekelte nekem ezt a dalt.
-Hát a mostani hangulathoz éppen illik...
-Köszi... Én is szeretlek!
-Éééés, még biztos volt valami!
-Engednem kellett, hogy megcsókoljon...
-Tényleg? Ilyen az én Lou-m...-mondta nevetve.-Akkor elcsattant az első csókod!
-Igen... A poén az, hogy nagyon jó volt, de neki is az első volt, amit nem akartam elhinni.
-Szóval akkor jó volt?
-Ömm... Hát... Igen...-mondtam, és elpirultam.
-Figyl Joulie, tudod mi a te bajod?
-Mi?
-SZERELEM! Belezúgtál Harry-be anélkül, hogy azt te tudtad, és elfogadtad volna!
-Én nem zúgtam bele! Ő csak egy haver!
-Jajj, Joulie, fogadd már el! Ne tiltakozz ellene! Hidd el nekem! Amúgy most hol van?
-Párizsban turnézik...
-És elmész hozzá?
-Nem, dehogy!
-Hát, te tudod! Ha hazajön, mondd el neki, hogy szereted.
-De én-félbeszakított.
-Nemleges választ nem fogadok el! Mentem! Majd mesélj, mi volt! Szia, puszi!-mondta Linda, és letette.
Tényleg szerelmes lennék? Az lehetetlen!
*3 nap múlva*
Elgondolkodtam. Lehet, hogy tényleg többet érzek Harry iránt? Talán szeretem? Nagyon hiányzik. Ez normális? Végül is helyes gyerek. Imádom a göndör haját... És a szemeit is... Meg a mosolyát is...
Ledermedtem. Egyszer csak kibukott belőlem:
-Igen, szeretlek, Harry Styles!

Felöltöztem, taxiba szálltam, és elindultam a reptérre. Tudtam, hogy a fiúk Párizsban vannak, azt is, hogy hol, és mostanra már biztos végeztek. Pont elértem az utolsó gépet. Az út egy végtelenségnek tűnt...
Miután megérkeztem, megint taxiba ültem, és elindultam a szállásukra( Liam elmondta, ha valami probléma van, tudjam, merre vannak. )
A taxi kirakott. Ekkor vettem észre, hogy esik az eső. Na, ez fantasztikus...
Megálltam a kerítés előtt, mert ott volt a csengő. Becsengettem. Kisvártatva Harry nyitott ajtót.
-Joulie, hát te mit-félbeszakítottam.
-Szeretlek, te hülye!-mondtam, és elkezdtem sírni.-Szeretem azt a gyönyörű zöldeskék szemed, azt a minden problémát eloszlató mosolyod, a gödröcskéid... Imádom, amikor reggel szanaszét áll a hajad... Úgy vagy jó, ahogy vagy a 4-nem tudtam befejezni, mert Harry átölelt. Letörölte a könnyeimet, ami felesleges volt, mert közben esett.
-Szeretném azt a szót még egyszer hallani.-mondta mosolyogva.
-Szeretlek...-suttogtam. Harry ekkor átfogta a derekam, magához húzott, és megcsókolt.
Percekig gy voltunk, csak álltunk az esőben, és csókolóztunk. Aztán levegőhiány miatt szétváltunk.
-Ez volt az eddigi legszebb dolog, amit valaha mondtak nekem.-mondta mosolyogva.
-Most hülyén érzem magam...-mondtam.
-Miért?-kérdezte Harry, és újból megcsókolt.
-Nem tudom... Hallod, ez volt a harmadik első csókom...-mondtam.
-Nekem is.-mondta mosolyogva.-Na, bemegyünk?
-Persze, kezdek fázni, na meg úgy érzem magam, mint egy ázott kutya!-mondtam.
Jajj, ha Harry tudná, milyen helyes ázott hajjal... *.*
-Egyébként mit szeretnél karácsonyra?-kérdeztem.
-Ezek után semmit. Mindenem megvan, amit akartam.-mondta Harry mosolyogva.
Amint beléptünk, mindenki elkezdett tapsolni.
-Igazán gyönyörű volt. Jobb, ha tudjátok, hogy le vagytok fotózva, és a kép már fenn van Twitter-en!-mondta Liam.
-Miért is nem csalódtunk...Na, de megérte fáradozni!-mondta Louis sírást tettetve.
-Kuss Lou, ők nem tudták, hogy mi akartuk őket összehozni!-mondta Niall.
-Hát most már nem csak akartuk...-mondta Zayn.
-Ömm... Nektek nem magatokkal kéne foglalkoznotok? Mert Louis, téged bármelyik pillanatban lerázhat Linda, Liam, Zayn, és Niall, nektek még nincs senkitek!-mondtam nevetve.
-Uff, ezt megkaptuk...-mondta Zayn "letörve".
-Na, nyomás aludni! Holnap is van nap!-mondta Liam.
Felmentünk, és mivel Harry-nek csak egy ágya volt, vele aludtam.
Sokáig csak néztük egymást. Aztán megszólalt.
-Tényleg szép a szemem?-kérdezte.
-Igen.-mondtam suttogva.
-És a mosolyom is?-kérdezte mosolyogva.
-Nem kell mindent a fejemhez vágni, csak úgy jöttek!-mondtam nevetve.
-Jól van na, csak szeretem, ha dicsérnek!-mondta Harry.
-Hát az egóddal nincs probléma, az biztos.-mondtam.
-Problem?-kérdezte nevetve.
Csönd lett. De csak egy ideig.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte.
-Ezt most komolyan megkérdezted?-kérdeztem mosolyogva. Harry láthatóan nagyon örült.
-Na, még egy első csók?-kérdezte.
Bólogattam. Ekkor Harry átkarolt, és megcsókolt. Ez most hosszabbra és szenvedélyesebbre sikerült, mint az előzőek.
-Amúgy tudsz róla, hogy gyönyörű vagy?-kérdezte Harry suttogva.
-Most már igen.-mondtam.
Egy ideig még néztük egymást, aztán mindketten elaludtunk.

XIX. fejezet: Indulás haza!

Másnap reggel olyan állapotban voltam, mint aki egy hónapja nem aludt. Harry se volt jobb: a göndör fürtjei mindenfelé álltak, csak arra nem amerre kellett volna.
-Jó reggelt!-mondta Harry.
-Neked is.-mondtam.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Leginkább sehogy... De ahogy látom, nem vagyok egyedül!-mondtam.
-Ennyire látszik?-kérdezte Harry.
-Ömm... Most inkább nem tudatom veled, hogy nézel ki... Na, hadd lássalak!-mondtam, és összeborzoltam a haját. Életem egyik legjobb műve volt.
-Na, így mindjárt más!-mondtam nevetve.
-Köszi! Na, menjünk le reggelizni.-mondta Harry.

Felöltöztem. Közben eszembe jutottak a tegnap történtek. Megérintettem a számat. Elpirultam. Fúú... Egyszer még felgyújtom Louis-t! Bár nem értem, mit parázok rajta, Harry a 2. legjobb haverom. De miért vagyok zavarban? mondjuk nem mindennapi dolog, hogy egy haveroddal smacizol, de akkor is? Jaaj Joulie, nyugi, ne lepődj meg Louis hülyeségein, Harry tudja, hogy csak barátok vagytok! Na, térj vissza a valóságba!
Kopogtattak a fürdőszobaajtón.
-Hé te nő, nem jössz kajálni?-kérdezte Harry.
-Ennek a nőnek a neve Joulie, és de igen!-mondtam, és kiléptem az ajtón.
Lementünk. Liam a kaját csinálta, Niall éhesen ült az asztalnál, Zayn a haját csinálta( hogy őszinte legyek, egyikükön sem lepődtem meg ), Louis pedig TV-zett.
-Megérkezett a két álomszuszék! Halljátok, ugye tudjátok, hogy elég rendesen összeöltöztetek!-mondta Louis.
Egymásra néztünk Harry-vel. Rajta is blézer, és póló, meg koptatott farmer volt.
-És tényleg!-mondtam csodálkozva.
-Vályúhoz!-kiabált Liam.
A kaja tojásrántotta volt. Nyamm! Régen ettem már!
-Ha majd megettétek a kaját, kezdjetek el csomagolni, mert délután indulunk haza!-mondta Liam.
-Ilyen hamar?-kérdezte Niall.
-Most viccelsz? Három nap neked nem volt elég? Ettől a levegőtől teljesen tönkrement a hajam!-mondta Zayn.
Ezen elkezdtünk nevetni.
-Amúgy 2 hét múlva 5 napos turnéra megyünk Franciaországba. Joulie, ha akarsz, te is jöhetsz.-mondta Liam.
-Majd még meggondolom.-mondtam, és rábuktam a rántottára.
Miután befejeztük, felmentünk pakolni. Miközben pakoltam, észrevettem, hogy hiányzik az egyik pólóm. Ekkor valaki kinyitotta az ajtót. Ez a valaki Louis volt, és a kezében volt a pólóm.
-Azonnal add vissza, te görény!-mondtam nevetve, és elindultam felé.
-Kapd el!-mondta, és elfutott. Futottam én is utána. Végigrohantunk az egész házon, de egyszer csak szem elől tévesztettem. Mindenhol kerestem, de nem találtam sehol.
-Louis, gyere elő, és add vissza a pólóm, mert szeretnék összepakolni! Louis William Tomlinson! Gyerünk!-mondtam. Ekkor Louis felbukkant előttem. A hátam mögé mutogatott.
Hátrafordultam, és egy fekete valakit láttam magam mögött egy baseball-ütővel a kezében. Egy óriásit sikítottam.
Ekkor Louis-ból és az idegenből kitört a röhögés. Ismerős volt a nevetése. Lekaptam a fejéről a maszkot. Niall volt az.
-Halljatok meg!-mondtam, kitéptem Louis kezéből a pólóm, és angolosan távoztam. Louis utánam futott.
-Bocsi, csak hülyültünk!-mondta a könnyeit törölgetve.
-Hát rohadtul nem volt vicces!-mondtam mérgesen.
Visszamentem.
-Mi volt ez a sikítás?-kérdezte Harry.
-Louis és Niall nagyon vicces kedvükben vannak.-mondtam, és beraktam a pólóm.
-Először engem akart rászedni a dolgokra, de én nem mentem bele.-mondta Harry.
-Szerencséd!-mondtam nevetve.
Mindenki készen volt, és lementünk a nappaliba.
-Megvan minden?-kérdezte Liam.
-Igen!-válaszoltuk kórusban.
-Akkor indulás!-mondta Liam.
Még egy utolsó pillantást vetettünk a házra, és elindultunk. Az ülésrend ugyanaz volt, mint idejövetelkor, azzal a különbséggel, hogy most már felszabadultan tudtam beszélni Harry-vel.
Liam kirakott minket a házunknál. Lepakoltunk, és az volt az első dolgunk, hogy elmentünk a cicákért. Rögtön adta is őket ki a néni.
-Köszönjük szépen, hogy vigyázott rájuk. Bocsánat, de nem tudtunk semmit hozni.-mondtm.
-Semmi gond, mindig örülök a cicáknak. Meg az nekem éppen elég, hogy látok két fiatalt ennyire szépen kijönni egymással.-mondta a néni mosolyogva.
Egymásra néztünk Harry-vel, de azonnal elkaptam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok. Most komolyan, mi van velem már megint?
Elvettük a cicákat, még egyszer megköszöntük a néninek, hogy vigyázott rájuk, és bementünk.

XVIII. fejezet: Louis = maga az ördög

Miii? Jézusom! Úristen! Ájulás-közeli állapotba kerültem. De nem akartam kiesni, szóval odamentem Harry-hez, és leültem mellé. Nagyokat nézett, és ezt mondta.
-Ha nem akarod, nem muszáj!-mondta.
-Mindegy, nem akarok kiesni...-mondtam.
Harry ekkor elkezdett közeledni felém. Mindkettőnk arcán a vörös szín árnyalatai váltakoztak. Már körülbelül egy centi választott el minket. Ekkor az ajkaink összeértek, és Harry gyengéden megcsókolt. Pár másodpercig tartott a csók, aztán elváltunk, és én visszamentem a helyemre. Életemben nem gondoltam volna, hogy Harry-vel lesz az első csókom.
Mindenki elkezdett tapsolni.
-Na emberek, már holnap va, szóval menni kéne aludni!-mondta elégedetten Louis.
Elindultunk felfelé. Útközben hátrahúztam Louis-t.
-Louis, mégis mire volt ez jó? Most nem merek a szemébe nézni!-mondtam idegesen.
-Ne mondd azt, hogy nem csókol jól?-kérdezte Louis mosolyogva.
-Én ilyet nem mondtam...-ekkor befogtam a szám, mert éreztem, hogy ezt nem kellett volna. Elpirultam.
-Hát Joulie, úgy látszik, kezdem elérni azt, amit szerettem volna!-mondta Louis, megveregette a vállam, és boldogan előresietett.
Nem értettem, mire céloz. Visszamentem a szobába, és lefeküdtem. Hát persze, hogy most sem tudtam aludni. Miért is vagyok meglepődve... De tényleg, miért éreztem magam annyira zavarban? Hisz ő csak egy barát! És miért hatódtam meg azon a számon? Lehet, hogy nem volt jelentősége, csak ez jutott eszébe?
Nem sokat gondolkodtam, mert bejött Harry, és leült mellém az ágyra. Alvást színleltem.
-Joulie, tudom, hogy nem alszol!-mondta Harry. Felültem.
-Mi van veled mostanában? Nagyon fura vagy!-mondta.
-Nem tudom, mire gondolsz. Szerintem olyan vagyok, mint amilyen szoktam lenni.-mondtam.
-Figyelj, ha van valami gond, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!-mondta Harry.
-Köszi.-mondtam mosolyogva.-Nincs semmi gond.
Kis csönd következett.
-Hallod Harry, nem gondoltam volna, hogy veled lesz az első csókom.-mondtam.
-Jajj, ezt nem gondoltam... Bocsi, ha tudtam volna, szólok Louis-nak...-mondta Harry a tarkóját vakarva.-Tényleg ne haragudj...
-Már megint minek szabadkozol?-kérdeztem mosolyogva.-Előbb-utóbb valakivel úgyis bekövetkezett volna...-mondtam.
-Hát az igaz. Csak gondolom, nem voltál arra felkészülve, hogy velem lesz... Nagyon rossz volt?-kérdezte Harry bűnbánóan.
-Dehogy!-mondtam.
-Csak azért kérdezem, mert nekem is az első volt...-mondta.
-Ezt nem hiszem el! Hazudni nem ér!-mondtam nevetve.
-Komolyan mondtam!-nézett rám Harry.
-Akkor köszöntelek a klubban!-mondtam. Mindketten nevettünk.
Újból csönd volt.
-Na jól van, én asszem bedobom a szunyát.-mondtam, és lefeküdtem aludni.
-Oké, én is.-mondta Harry, és visszament az ágyába.

XVII. fejezet: Na végre!

Mire megérkeztek a többiek a segítséggel, mi Harry-vel már elaludtunk. Louis szokásához híven készített egy fotót, és azzal fenyegetőzött, hogy felrakja Twitter-re ezzel a címszóval:
"Két elveszett madárka a hegyekben egymásra talált"
Tőlem csinálhatja, de nem engem járat le vele, hanem szerencsétlen Harry-t!
Amikor megérkeztek a fiúk, látták, hogy az igazak álmát alusszuk, szóval megpróbáltak minket felébreszteni. Én azonnal pattantam, Harry-t még egy kicsit noszogatni kellett. Bemutatkoztunk az úrnak, aki segített nekünk lejutni, és elindultunk. Útközben Louis hátrahúzott.
-Na, sikerült vele beszélni?-kérdezte.
-Szóval erre ment ki ez az egész?-kérdeztem gyilkoló pillantással.
-Akkor most elárultam magam...
-Fúú, megfojtalak!-mondtam, mert nagyon ideges voltam.-Amúgy igen, sikerült.
-És mit mondott?-kérdezte Louis kíváncsian.
-Abba már nem avatlak be, ha nem haragszol!-mondtam nevetve, és előre mentem.
Harry-vel egész úton beszélgettünk. Jó volt újra a régi viszonyban lenni, de valahogy üresnek éreztem magam. Ez nem tudtam, miért volt.
Amint visszaértünk a házba, megköszöntük a segítséget, és az volt az első dolgunk, hogy ittunk egy meleg kakaót, és lefürödtünk jó forró vízben.
Este nem bírtam aludni. Pörgött az agyam. Ekkor Harry hangját hallottam.
-Te se tudsz aludni?-kérdezte.
-Hát nem nagyon! Pedig nagyon fáradt vagyok!-mondtam.
-Én is...
Ekkor gondoltam egyet, és odafeküdtem Harry mellé. Csodálkozó tekintetet éreztem magamon.
-Ömm... Hát te?-kérdezte zavarodottan.
-Hátha így egyszerűbb lesz elaludni.-mondtam, és elfordultam. Harry beletörődött, és ő is így tett. Hát asszem, ez rossz ötlet volt, mert a pulzusom az egekbe szökött, szóval így végképp nem tudtam aludni.
Kicsit később nyitódott az ajtó.  Louis állt ott. Asszem, ezt nagyon nem kellett volna... Később még megkapja a magáét!
-Hé srácok-itt megállt.-Ja, bocsi, megzavartam valamit?
-Dehogy.-mondtam, és felálltam.-Mit szeretnél?
-Csak annyit akartam mondani, hogy senki nem bír aludni, szóval üvegezhetnénk.-mondta Louis.
-Mégis mennyi az idő?-kérdeztem.
-Még csak 21:00 van, ne akarjatok ilyenkor aludni!-mondta Louis.
-Hát rendben, én jövök.-mondtam, és elindultam lefelé.
-Harry?-kérdezte Louis.
-Várj, össze kell magam szedni.-mondta, és felkelt.
Én már lent voltam a nappaliba, és leültem a földre.
Harry szemszöge:
-Hogyhogy egymás mellett feküdtetek?-kérdezte Lou csodálkozva.
-Nem tudom, egyszer csak odafeküdt mellém.-mondtam.
-Hát barátom, akkor jó úton haladsz!-mondta Lou, és cinkosan rám kacsintott.
-Na persze..-motyogtam. Lou előresietett.
Mi az, hogy jó úton haladok? Ennél már csak rosszabb lehet! Már háromszor visszautasított! Hát, ilyen az én szerencsém...
Lementem, és leültem én is a körbe.
Joulie szemszöge:
Lekapcsoltuk a villanyt, leültünk körbe, és Louis szervált valahonnan egy üveget.
-Nos emberek, mindenki egy feladatot kap, attól függően, hogy merészséget választ. Nincs mentő. Ha nem csinálja meg, kiesik.-mondta Louis, és pörgetett.
Már egy ideje játszottunk, amikor Harry-re került a sor. Pont Louis-nál volt az üveg, szóval egy kicsit paráztam...
-Igazság vagy bátorság?
-Bátorság!
-Nézzünk valami egyszerűt...Nos Harry, énekelj valamit akárkinek a csapatból!
Harry végignézett rajtunk, és megállt a tekintete rajtam. Elkezdte énekelni a More Than This-t.
-I'm broken, do you hear me?
I'm blinded, 'cause you are everything I see... És nemsokára jött a refrén:
When he opens his arms, and holds you close tonight,
It just won't feel right,
'Cause I can love you more than this...
Itt elsírtam magam. Bűnösnek éreztem magam, hogy ezt a számot kaptam. Minden benne volt, ami eddig velünk történt. Nagyon meghatódtam. Zayn ült mellettem, és átölelt. Kicsit megnyugodtam, letöröltem a könnyeim, és folytatódott a játék. Harry pörgetett, és Louis-nál kötött ki.
-Igazság vagy bátorság?
-Igazság!
-Kinek, és mit hazudtál utoljára?
-OMG...-mondta zavartan Louis.-Hát az a helyzet, hogy Joulie-nak, és azt, hogy szakítottam Lindá-val...
-De jó, hogy most tudom meg! És szabad megtudnom, hogy miért?-kérdeztem idegesen.
-Az maradjon az én titkom! Majd meglátod!-mondta Louis, és rám kacsintott. Gyilkosan néztem rá. Ha a pillantásom ölne, ő már nem élne.
Louis pörgetett... És én lettem a kiválasztott.
-Igazság vagy bátorság?
-Bátorság!-mondtam. Uppsz, ez asszem rossz választás volt...
-Akkor engedd Harry-nek, hogy megcsókoljon!-mondta Louis...

XVI. fejezet: Baj van!

Harry másnap olyan volt, mint aki egy hete nem aludt. Fájt a feje, szédült, minden baja volt. Szinte egész délelőtt ágyban volt. Persze nekem kellett ellátni, mert a fiúk eléggé ódzkodtak az efféle dolgoktól.
Délutánra már teljesen jól lett, és Liam kitalálta, hogy menjünk el kirándulni. El is indultunk. Gyönyörű volt a vidék. Egy kicsit meredek volt a hegyoldal egy részen. Sok volt a kavics. Sikeresen megcsúsztam, és már estem volna lefelé, és azt hittem, mindennek vége, de abban a pillanatban Harry utánam kapott, visszarántott, és rám esett. Mivel mi voltunk az utolsók, egy kicsit lemaradtunk. Egy ideig csak néztük egymást, aztán Harry elkezdett közeledni. Már csak pár centire voltunk egymástól, amikor felocsúdtam, és megállítottam:
-Légyszíves ne, Harry, tudod, hogy nincs semmi köztünk...-mondtam, és a szívem dobbanásai közt alig volt egy picuri szünet.
-Jajj, ne haragudj, nem tudom, miért csináltam, csak-közbeszóltam.
-Jól van, lépjünk túl a dolgon! Na menjünk, mert egy kicsit lemaradtunk a többiektől!-mondtam, majd felkeltem, és elindultam.-Amúgy köszi az előbbit, ha te nem vagy, nekem annyi!
-Szívesen, de azt nem mondom, hogy máskor is, mert remélem, több ilyen nem lesz!-mondta Harry aggódva.
Hamar utolértük a többieket. Mentünk egyre feljebb, és feljebb. Ekkor elkezdett csöpögni az eső.
-Na, ez fantasztikus...-mondtam.
-Kéne keresnünk egy ideiglenes helyet, ahol meghúzódhatnánk.-mondta Liam.
-Nézzétek, ott van egy faja kis ház!-mondta Louis.
Elindultunk a ház felé. Bekopogtunk, de senki nem volt benn, szóval bementünk. A fiúk találtak takarókat, törölközőket, meg esernyőket.
-Na, szerintem én és Zayn elmegyünk, és keresünk embereket, hátha tudnak nekünk segíteni!-mondta Louis, mert hát persze, hogy eltévedtünk.
-Oké, én keresek térerőt, és hívok segítséget.-mondta Liam, és mind a hárman elindultak a dolgukra.
Egyedül maradtam Harry-vel. Megfogtam egy takarót, és betakaróztam, mert nagyon fáztam. Leültem Harry mellé.
-Nagyon fázol?-kérdezte aggódva.
-Hát eléggé...-mondtam vacogva.
-Átkarolhatlak?-kérdezte Harry, és éreztem, hogy nagyon szeretné, így hát engedtem.
-Rendben-mondtam, és Harry átkarolta a vállam. Tényleg nem fáztam már annyira.
-Köszönöm.-mondtam elégedetten.
-Nincs mit.-mondta.
Csend következett. Csak bámultunk magunk elé. Ekkor megszólaltam:
-Figyelj Harry, nem szeretném, ha amiatt lenne köztünk ilyen hangulat, hogy visszautasítottalak. Nagyon szeretlek, mint barát. Szeretnék veled úgy hülyéskedni, ahogy azt régen tettük.
-Elhiszem, de én nem tudok rád csak barátként tekinteni, ezt jobb, ha tudomásul veszed.-mondta Harry komolyan.
-Ezzel teljesen tisztában vagyok, csak nem szeretem, ha ilyenek miatt megy tönkre a hangulat.
-Értem. Hát akkor jobb, ha elfogadom a mostani helyzetet...-mondta Harry, és egy mosolyt erőltetett az arcára.
-Hát igen.-mondtam, és ránéztem. Erősebben tanulmányoztam az arcát. Gyönyörű zöldeskék szemei vannak. Ezt ki is nyilvánítottam, amit lehet, hogy nem kellett volna, de már késő volt:
-Milyen szép szemeid vannak!-mondtam, de azonnal el is fordultam, mert éreztem, hogy elvörösödök.
Harry nagyon meglepődött.
-Köszönöm. Magyarázatot nem várok.-mondta mosolyogva.
-Oké...-már sikerült lecsillapodnom.
Úristen, ezt miért csináltam? Most mit gondolhat rólam? Teljesen hülyét csináltam magamból!
Még mindig úgy ültünk. A fiúknak még se híre se hamva nem volt.

XV. fejezet: Együtt a hegyekben

Joulie szemszöge:

Mivel már nagyon késő volt, és Harry-nek se híre, se hamva, úgy döntöttem, nem várom meg. Főztem neki, gondoltam vacsira visszaér, de hát mégsem. Lefürödtem, és elmentem aludni.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy lerántják rólam a takarót. Morcosan visszahúztam.

-Joulie, kelj fel, jelenésed van!-mondta Harry.

-Jajj, ne már! Muszáj? Mennyi az idő?-kérdeztem félkómásan.

-10 óra van. Már így is késésben vagyunk!-mondta Harry az órájára nézve.

-Miért, hova megyünk?-kérdeztem.

-A fiúkhoz. Megbeszélés lesz. Valamit mondani akarnak. Ezért kell téged is elvinnem. Na, gyorsan kapj magadra valamit, és induljunk végre!-mondta Harry, és egyre csak az óráját nézte.

Úgy tettem, ahogy mondta, mert elég gyorsan kész voltam. Elindultunk a többiekhez.

-Csak hogy végre itt vagytok! Már azt hittem sosem jöttök!-mondta Niall, és legnagyobb "meglepetésemre" megint evett.

-Bocsi, csak nem egyszerű kirángatni Joulie-t az ágyból!-mondta nevetve Harry.

-Na, ne is fecséreljük tovább az időt. Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a hegyekbe pár napra.-mondta Liam.

-Ez tök jó ötlet!-mondtuk szinte egyszerre Harry-vel.

-Akkor megbeszéltük! Délután indulunk, addig mindenki pakoljon össze magának olyan cuccokat, amik melegek, és lehet bennük túrázni. Nyomás!-adta ki Liam a parancsot.

-Hazamentünk Harry-vel, és elkezdtünk pakolászni. Egy idő után megszólalt Harry:

-Amúgy csomagolj fürdőruhát is, mert jakuzzi is lesz!-szólt át Harry.

-Oké! Akkor én kész is vagyok!-mondtam, és kivittem a bőröndömet az ajtóhoz.

-Hű, ez gyors volt!-mondta Harry csodálkozva.

-Ha kell, tudok gyors is lenni.-mondtam.

-Na, én is kés vagyok, asszem, mehetünk.-mondta Harry, és ő is kihozta az utazótáskáját.

-A cicákkal mi lesz?-kérdeztem.

-Mindjárt jövök, átviszem a szomszédnénihez, úgyis macskamániás, van neki legalább 30, ha nem több.-mondta Harry, és elindult a szomszédba.

-Cicák elhelyezve! Mehetünk!-mondta, és elindultunk.

A többiek már lent vártak minket. Gyorsan bepakoltunk a csomagtartóba, beültük, és elindultunk. Az ülésrend a következő volt:

   

Niall;Lou;Én;Harry

            

  Zayn         Liam

Hát elég érdekes volt az 5 személyes autóban 6-an nyomorogni... Csak úgy fértünk el, hogy Harry, és Louis a kalaptartóra tette a kezét, szóval igen vicces volt... Na meg szorosan Harry mellett...  És a csapatban én vagyok az egyedüli lány... Hát érdekes lesz az utazás, szó mi szó...

Én és Harry nem sokat beszéltünk. Egyszer csak üzenetem jött. Louis-tól volt.

"Elég fagyos köztetek a hangulat, nem igaz?"

Válaszoltam neki:

"Igen, de fogalmam sincs, mi miatt."

Louis válaszolt:

"Beszélned kellene vele."

"Oké, de mikor?"

"Ne aggódj, lesz még rá alkalmad!"

Hát ezt nem nagyon értettem. Mi az, hogy lesz még rá alkalmam? Na mindegy.

Nem túl sokat tépelődhettem, mert megérkeztünk.

-Fú, ez gyönyörű!-ennyit tudtam magamból kinyögni, amikor megérkeztünk.

-Ugye?-mondta Liam.

-Na, nagyon szép, meg minden, de menjünk már be, mert éhes vagyok!-mondta Niall.

Ezen mindannyian nevettünk. Bementünk, és lepakoltunk.

-Nos emberek, 3 szoba van, mindegyik 2 személyes. Mindenki válasszon magának egy szobatársat!-utasított Liam.

-Nialler!-mondta Louis.

-Nekem mindegy.-mondta Niall, és leült enni.

-Daddy Direction!-mondta Zayn egyértelműen.

-Nekem oké.-mondta Liam.

-Háát, akkor Hazza, és Jouliet maradt.-mondta Louis.-De aztán védekezni!

-Pedig ma még nem is ittál! Vagy rosszul tudom?-kérdeztem, és elkezdtünk nevetni.

Mindenki felment a szobájába lepakolni.

-Na, nyitóbuli?-javasoltam.

-Na, végre valami jó öltet!-mondta Zayn.

-Hozok valami piát!-mondta Louis, és elment gondolom a közeli boltba.

-Én majd összedobok valami kaját, mert azt nem merem Niall-re bízni.-mondta nevetve Liam, és kiment a konyhába.

-Felmegyek, keresek valami göncöt.-mondtam. Igazából nem azért mentem fel, mert partycuccot hoztam( biztonság kedvéért ), hanem hogy ne kelljen kínos csöndbe lennem. Tényleg jobb lesz beszélnem Harry-vel. Amint így elmélkedtem, Louis hangját hallottam. Valószínűleg meghozta az "üdítőket" is. Már párszor pórul jártam, úgyhogy tudtam, hol az elég. Gyorsan felkaptam a ruhákat, és lementem.

-Zene van?-kérdeztem.

-Ja, ott a rádió, megtennéd, hogy bekapcsolod?-kérdezte Zayn.

-Persze.-bekapcsoltam, és a zene elindult.

Nem sokkal később Harry már a piáspult körül ólálkodott. Felkapott egy whisky-s üveget, és felsétált vele a szobájába.

Odajött hozzám Louis.

-Asszem beszélned kéne vele...-súgta oda nekem.

Elindultam felfele. Kopogtam.

-Szabad!-beléptem, és Harry a földön ült. Az üveg fele már üres volt.

-Szia. Minden rendben?-kérdeztem.

-Frankó. Minden frankó.-mondta Harry, és egy nagyot húzott az üvegből. Kikaptam a kezéből az üveget.

-Harry, te idióta! Ha leiszod magad a sárga földig, asszed megoldódnak a problémáid?-kérdeztem idegesen.

-Nem, de legalább nem emlékszem rájuk.-mondta.

Leültem mellé.

-Mondd már el, mi a bajod!-azt elfelejtettem, hogy a részegek nem igazán vannak képben.

-Semmi. Minden a legnagyobb rendben.-mondta, és a fejét az ölembe rakta. Hagytam, de elég furán éreztem magam. Tök mindegy volt, mert holnapra úgysem fog semmire emlékezni. Pillanatokon belül el is aludt. Ezt muszáj volt megörökítenem, szóval lefényképeztem a telómmal.

Egy ideje már így ültem, amikor elkezdett mindenem zsibbadni. Na meg a szívem is a torkomban dobogott. Írtam Louis-nak egy üzenetet, hogy jöjjön fel segíteni. Pillanatokon belül itt is volt.

-Jajj, de arik vagytok!-mondta Louis, és csinált egy fényképet.-Ezt felrakom Twitter-re ezzel a címszóval: "Mr. Styles részegen alszik álmai nőjének ölében"

-Jó, nekem mindegy, mit csinálsz, csak szedd már le rólam, mert kezdek elgémberedni!-mondtam. Louis-szal együtt felraktuk az ágyába, és hagytuk aludni.

-Na, és sikerült vele beszélni?-kérdezte.

-Ilyen állapotban?-kérdeztem.

-Jogod. Hát akkor talán majd máskor.

-Hát igen, idegesít a mosolyszünet...

-Megértem.

Buliztunk egy hatalmasat, aztán elmentünk lefeküdni.

XIV. fejezet: Csak nem?

A parkban sétáltunk, aztán leültünk egy padra. Keveset beszéltünk egymáshoz. Mindketten iszonyat zavarban voltunk. Harry egyszer csak megszólalt:
-Joulie, nagyon sajnálom, ami fent történt. Nem is tudom, mit hittem, hogy majd a nyakamba ugrasz, hogy én is? Annyira hülye vagyok!-mondta Harry úgy, mintha megölt volna valakit.
-Egyáltalán nem vagy hülye! Köszönöm, hogy elmondtad. Hiszen ha elmondod, van 2 lehetőséged: ugyanaz az érzés, vagy elutasítás. De ha nem adtad volna tudomásomra, akkor most egyedül tépelődhetnél azon, vajon mit is érzek.
-Ez igaz. Nem gondoltál arra, hogy elmenj pszichológusnak? Tök jól a lelkére tudsz beszélni az embereknek!-mondta Harry nevetve.
-Most adtál egy életcélt...-mondtam nevetve.
A feszültség közöttünk már nagyjából eltűnt.
-Jaaaj, már álmos vagyok! Felmegyünk?-kérdeztem, és ásítottam egy nagyot.
-Még egy kicsit üljünk itt...-mondta Harry.
Nagyon kellemes volt az idő. Immár november havában jártunk, de még mindig kimehettél egy pulcsiban, és nem fáztál. Harry-n az I Love Cats feliratú pulcsija volt, amit tőlem kapott. Nagyon jól állt neki.
Rádöntöttem a fejem Harry vállára. Elaludtam.
Reggel az ágyamban ébredtem. Kimentem a konyhába. Az asztalon egy papír:
"Elmentem a többiekhez, majd valamikor jövök. XO: Harry"
Hát ez meglepett. Na mindegy, leülök gépezni.
Harry szemszöge:
-Sziasztok!-mondtam, és beléptem a lakásba.
-Hello!-mondta mindenki szinte egyszerre.
-Na, milyen az új lakás?-rohamozott meg Lou.
-Tetszik nagyon! És egy új lakóval is bővült...-mondtam, de Lou-nak nem akart leesni.
-Netán egy új cica?-kérdezte naivan.
-Akkor 2-vel.-mondtam.
-Harry, mondd már el, mi van!-mondta Lou türelmetlenül.
-Képzeld, kiderült, hogy a lakást 2 személyre adták ki. Na és mit gondolsz, ki a másik személy?-kérdeztem. Ekkor Lou-nak leesett.
-Neeee! Ez komoly? Pont Joulie?-kérdezte nevetve.
-Bizony! Mondjuk a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy én akartam...-mondtam szégyenkezve.
-Ugye nem vallottál?-kérdezte aggódva Lou.
-De, nem bírtam tovább!-mondtam pironkodva.
-És kosarat kaptál, nem?-kérdezte Lou.
-De rendes vagy! Elég lett volna nem nélkül is! Amúgy igen.
-Ajjaj, hát ezt rendesen elrontottad, és akkor még szépen fejeztem ki magam!
-Tényleg nem kellene ennyire biztatni... Mondjuk az igaz, hogy az én hibám.
-Ház ez van, most már minden rajta múlik! Hagyd, hogy eldöntse, mit akar!
-Oké...
-Figyelj, ha az általad szeretett személy megtudja, hogy belé vagy zúgva, előbb-utóbb úgyis beléd szeret! Ez esetben inkább utóbb...
-Annyira imádom, hogy itt mindenki ilyen együttérző...-mondtam gúnyosan.
-Na gyere, együnk valamit!-mondta Lou.
-Lehetne egyszer valami répamentes?-kérdeztem.
-Jó, akkor te nem répát kapsz!-mondta Lou, és bementünk a konyhába.