XXXVII. fejezet: Az utolsó szó

Az ajtó kicsapódott, és megjelent benne Harry. Hál' Istennek!
-Késtél!-mondta a hadd nem mondjam milyen nő.-Már éppen végezni akartam vele.
-Várj, egyezzünk meg!-mondta Harry.
-Ezt akartam hallani! Mit szólnál egy csókhoz?
Harry gondolkodott.
-Jó, de akkor esküdj meg, hogy elengeded!
-Oké! Esküszöm!
Becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, ahogy az a cafka lesmárolja Harry-t.
-Na most engedd el!-mondta Harry egy kicsit hangosabban.
-Szegény kicsi naiv Harry... Nem hallottál még a szarkazmusról?-kérdezte a csaj, és ismét a fejemhez szorította a fegyvert.
Harry szemszöge:
A fegyver eldördült.
-Neeee!-kiabáltam. De csak akkor vettem észre, hogy Joulie-nak semmi baja, helyette az az őrült nő fekszik holtan a padlón. Magam mögé néztem. Egy rendőr állt mellettem kezében egy fegyverrel.
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit!-mondta a rendőr.
Gyorsan odaszaladtam Joulie-hoz.
-Nincs semmi bajod?-kérdeztem, és szorosan átöleltem.
-Nincs. Annyira örülök, hogy itt vagy!-mondta boldogan.
-Ez természetes! Annyira megijedtem, amikor nem láttalak a teknősöknél! Végigjártam az egész tropikárimot! Nagyon boldog vagyok, hogy semmi bajod!-mondtam, és egy puszit nyomtam a homlokára.
Joulie szemszöge:
-Segítesz kioldozni?-kérdeztem.
-Persze!-mondta Harry, és leszedte rólam a kötelet. Rögtön a "nyakába ugrottam".
Csak álltunk, és szorosan öleltük egymást.
-Amikor a fegyver elsült, azt hittem, többet nem látlak!-mondtam.
-Ne aggódj, jöttem volna utánad!-mondta Harry a hajamat simogatva.
-Annyira hülye vagy!-mondtam, és egy könnycsepp hagyta el a szemem.
Harry letörölte.
-De most már semmi gond! Az az idióta meghalt, szóval több ilyen nem lesz. A legközelebbi fellépésen szólok egy két szót az esetről.-mondta.
-De ezzel nem rombolod a népszerűségeteket?-kérdeztem.
-Figyelj, imádom a rajongóinkat, mert nagyon aranyosak, és nélkülük nem lenne ekkora sikerünk, de hogy odáig fajuljon a helyzet, hogy a barátnőm életét veszélyeztetik, az már durva!-mondta.
-Hát rendben.
-Na, akkor mehetünk?
-Persze!
-Akkor indulás!-mondta Harry mosolyogva, kézen fogott, és elindultunk.
A rendőrök hazavittek minket.
Otthon leültem a kanapéra, Harry pedig a fejét az ölembe tette. Elkezdtem a hajával játszani.
-Hallod, amúgy mi nem is szilvesztereztünk!-mondta Harry.
-Persze, akkor a kórházban voltál!-mondtam.
-Ja, tudom. De nem baj, most az a fő, hogy minden rendben van!-mondta és megsimogatta az arcom.
-Akkor BUÉK!
-BUÉK!
-9 nap múlva Zayn szülinapja van!
-Aha! Szervezkedni kéne!
-Ja, egy jó kis partyt!
Kicsit rosszul esett, hogy nem mondta, hogy nekem 3 napra rá, de hát nem baj, csak nem felejtette el...
-Hallod, amikor a hegyekben volt a nyitóbuli, és te igen K.O. voltál, akkor ugyanígy voltunk, csak épp a földön ültem.-mondtam.
-Tudom, emlékszem!-mosolyodott el Harry.
Ekkor ledermedtem. Céklapiros lettem.
-Tényleg? Azt hittem, ilyenkor se kép, se hang...
-Erre pont emlékszem. Akkor is kényelmes öled volt, és most is az van.-mondta.
-Uhh... Én meg holtbiztos voltam benne, hogy másnapra úgysem fogsz semmire emlékzni...
-Hát ez nem így van!
Csönd lett.
-Hallod, szerintem kéne egy átalakítás a házba, mert úgy nem jó, hogy vagy külön, vagy egy egyszemélyes miniágyban alszunk!-mondta Harry.
-Nem egyszerűbb, ha megkérem a nagynénim, hogy intézzen egy másik lakást?-kérdeztem.
-Jó ötlet!
-De majd egyszer kell egy családi ház, ugye tudod?
-Igen, már elkezdtem spórolni rá!
-Te és a spórolás? Hát oké! Na, ki miniágyában alszunk?
-Tiéd? Az olyan Joulie-illatú!
-Nekem 8. Na menjünk, mert leragadnak a szemeim!
-Oké!-mondta Harry, és elmentünk aludni.