XIII. fejezet: Most mi van?

Na, teljesen meg vagyok nyugodva, hogy nem fogtok kinyírni! XDD Romantikus lelkületűek készítsenek maguk mellé zsepit( amikor írtam, besírtam )! Szal' jó olvasgatást, és várom/köszönöm a kommenteket!

-Gyere!-mondtam.
-Te se tudsz aludni?-kérdezte Harry.

Nem tudtam megszólalni, mert ott állt az ajtóban egy nadrágban, és fölül nem volt rajta semmi. OMG... Elpirultam.
-Hát nem igazán. Ha pörög az agyam, akkor nem tudok. Gyere, ülj le.-mondtam, és az ágyamra mutattam magam mellé.-Felkapcsoljam a villanyt?
-Nem kell, köszi. A telefon elég.-mondta Harry, és leült. Bekapcsoltam a telómon a zseblámpát.
A szívem majd' kiugrott a helyéről. Hál' Istennek a telefon fényében pont nem látszott, hogy vörös vagyok. A szemem akaratlanul is levándorolt a felsőtestére. Igen jól nézett ki... Mi? Ezt most komolyan én mondtam? Miket beszélek...
Elég kellemetlenül éreztem magam mellette. Ekkor Harry megfogta a kezem, és a mellkasára tette. Éreztem, ahogy ver a szíve. De valahogy túl gyorsnak tűnt.
-Harry, valami baj van?-kérdeztem naivan.
Harry nagyon feszültnek tűnt, ás láttam rajta, hogy nehezen találja a szavakat.
-Tudod Joulie, hát hol is kezdjem...-Harry csak dadogott.-Egy ideje többet érzek irántad, mint egy egyszerű haver...
Lesokkoltam. Mii?
-Harry, ezt hogy érted?-kérdeztem, mert már semmit sem értettem.
-Sz...Szeretlek... Az elmúlt két hónap kínszenvedés volt számomra. Még senki iránt nem éreztem úgy, mint irántad...
Hooogy? Úristen, most mit mondjak? Nem akarom megsérteni!
-De Harry, én-és itt félbeszakított.

-Nem érzel irántam semmit, tudom-mondta Harry, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Harry, könyörgöm, ne csináld ezt velem!-mondtam, és elsírtam magam. Átöleltem, és a hátát simogattam. Harry szorosan átölelt, és csak sírt. Nem hangosan, hanem csak a könnyei potyogtak a vállamra.
Percekig voltunk így, és közben felváltva hol a hátát, hol a haját simogattam. Mikor egy kicsit megnyugodtam, ezt mondtam:
-Biztos találsz majd egy olyan lányt, akivel nagyon fogjátok szeretni egymást!
-De nekem csak te kellesz!-mondta Harry suttogva.
Ezt még soha egy fiú se mondta nekem. Nem tudtam, mit mondjak.
Ezután nem sokkal eltoltam magamtól.
-Harry, ne sírj, már nincs rajtam smink!-mondtam, és letöröltem a könnyeit. Megint elsírtam magam.
-Na, hadd lássak egy mosolyt! Naaa, csak az én kedvemért!-mondtam szipogva, és bociszemekkel rá néztem.
Egy kicsit mosolygott.
-Ennyivel nem elégszem meg!
Még jobban mosolygott.
-Na, hadd lássak egy olyan mosolyt, amitől a lányok elájulnak!-mondtam.
Elkezdett nevetni.
-Na erről van szó!-mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára. Kérdőn nézett rám.
-Engesztelésképpen. Tudom, hogy nem elég, de-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Harry közbeszólt.
-Köszönöm.-mondta, és mosolygott. Olyan eszméletlenül aranyos volt így! Azzal a borzas kis hajával, meg a cuki bociszemeivel, meg ezzel a mosollyal... Mii? Miről beszélek? Mi van velem? Nem mertem ránézni. Miért mondok ilyeneket? Na jó, Joulie, térj vissza a valóságba!
-Harry, most nagyon bűntudatom van... Elképzelni sem tudod, hogy szégyellem magam!-mondtam, és az ujjaimat tördeltem.
-Semmi gond, elvégre én hoztam fel ezt a témát, pedig tudtam, hogy te nem érzel irántam semmit...-mondta Harry szomorúan, de egy mosolyt erőltetett az arcára.-Na megyek aludni, Jó éjt!
-Ne már! Ha már egyikünk sem tud aludni, miért nem maradsz még?-kérdeztem csalódottan.
-Miért nem megyünk el inkább sétálni?-kérdezte.
-Oké, jó ötlet. Gyors magamra kapok egy pulcsit, és mehetünk!-mondtam.
-Én is, mert asszem egy kicsit ferdén néznének rám, ha így megjelennék az utcán!-mondta nevetve.
Mindketten készen voltunk, és elindultunk.