XII. fejezet: Bonyodalmak

Remélem már vártátok ezt a részt! Áááá, a kövi részért a Harry-fanok kinyírnak! X( Na mindegy, jó olvasgatást, és köszönöm szépen/várom a kommenteket!

Már vagy 2 hónapja nem hallottam Harry felől. Néha felhívott telefonon, de mit ér az a szemtől szembe beszélgetésekhez? Minden nap vártam a hívását, aztán vagy jött, vagy nem. Amikor beszélgettünk, a szívem a torkomban dobogott. Vajon ez miért van? Harry a második legjobb haverom! Barátoknál nem szokott ilyen lenni...
Közben el kellett adnunk a házunkat, mert túl sok volt az adósságunk. Anyumék Londonban találtak új munkát, szóval oda fogunk költözni. A szüleim a nagynénimékhez költöznek, nekem pedig biztosít a nagynénim egy apartmant.
Hát, elérkezett a költözés napja. Nagyon szomorú voltam, mert itt kellett hagynom Lindá-t. Kijött velem a kocsihoz, és mindketten sírtunk. Anyum nagy nehezen elrángatott tőle. Beültem az autóba, és addig integettem, amíg láttam Lindá-t.
Borzalmas volt a 4 órás út. Végig az itteni élményeimre gondoltam. Nem mertem elhinni, hogy ezeket mind magam mögött kell hagynom. Eközben szépen elaludtam.
Arra ébredtem, hogy anyum ébresztget, hogy megérkeztünk. Elbúcsúztam tőlük, a költöztetők kipakolták a cuccaimat, és felvitték.
Egy idegen alakot láttam az ajtóm előtt. Kapucni és napszemüveg volt rajta.

-Bocsi, segíthetek valamiben?-kérdeztem. Ekkor levette a napszemüvegét.
-Joulie?-kérdezte egy ismerős hang. Felismertem.
-Harry?-kérdeztem, odafutottam, és átöleltem.-Hát ezt el sem hiszem!-mondtam. Iszonyatosan örültem.
-Jézusom, ha tudnád, mennyire örülök!-mondta Harry.
-Amúgy te hogyhogy itt vagy?-kérdeztem tőle.
-Itt fogok lakni. Hát te?
-Az lehetetlen! A nagynénim biztosította nekem ezt a lakást!
Ekkor egymásra néztünk. Szinte egyszerre mondtuk:
-Megyünk reklamálni!
Bementünk az irodába. Elmondtuk a helyzetet.
-Nem mondtam, hogy 2 személyre adtam ki?-kérdezte Anne, a a nagynénim.
-Hát azt épp elfelejtetted!-mondtam idegesen.
-Mennyi lenne, ha külön laknánk?-kérdezte Harry.
-200€/fő, ha együtt laktok 100€/fő.-mondta Anne.
-Maradunk!-vágtam rá.
-Joulie?-kérdezte Harry. Ekkor félrehúztam
-Lehet, hogy te ki tudsz havonta ennyit perkálni, de én honnan szedjek ennyi pénzt?-mondtam.
-Igaz. Akkor el kell viselned!-mondta Harry nevetve.
-Ha egy hónapig kibírtalak, akkor most sem lesz gond.-mondtam.
-Maradunk!-mondtuk egyszerre.
-Oké! Köszöntelek benneteket az új házatokban.-mondta Anne.
Bementünk, és kipakoltunk.
Este gyorsan le is feküdtem, mert álmos voltam. De hiába voltam álmos, nem tudtam aludni. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy mostantól Harry-vel fogok lakni, mert ez nem egy hónapig fog tartani!
Jobb híján a cicám simogattam, aki ott dorombolt mellettem.
Ekkor kopogást hallottam az ajtómon.