XXXIII. fejezet: Terepcsere

Reggel Louis helyett Liam volt mellettem.
-Jó reggelt Joulie!-mondta Liam mosolyogva.
-Neked is. Mennyi az idő?-kérdeztem a szemeimet dörzsölve.
-8 óra. Lou-val 7-kor cseréltünk.-mondta Liam.
-Értem.-mondtam. Ránéztem Harry-re.-Még Mindig nem tért magához?
-Nem. De ne aggódj, ma biztos fel fog!
-Remélem...
Jól elbeszélgettem Liam-mel, aztán váltás volt, és Niall következett.
-Hello Princess, mi újság?-kérdezte Niall. Olyan rendes volt mindenki, hogy próbáltak jobb kedvre deríteni! De látszott rajtuk a rémültség és az aggódás.
-Hát semmi. Harry egyenlőre még nem ébredt fel.-mondtam szomorúan.
-Látom... Ne aggódj, minden rendben lesz! Nem fog téged cserben hagyni!-mondta Niall, és letelepedett mellém.-Hallottam, mi történt. Remélem, nem csinálnak további szemétségeket!
-Hát én is! Olyan rossz, mert ha belegondolok, akkor lehet, hogy elrabolnak, és ebben a tudatban nem merek kimenni az utcára, legalábbis a parkba biztos nem!
-Ilyenekre ne is gondolj! Nem fog megtörténni, ha például ilyenek vannak a közeledben, mint Harry, vagy mi. Tényleg amúgy hoztam neked ruhát! Liam mondta, hogy szedjek össze valamit!-mondta Niall, és odaadott egy zacsit.
-Köszi! De annyira hibásnak érzem magam...-mondtam a zacskót szorongatva.
-Miért? Nem te vagy a hibás, princess! Egy barátnak ez a dolga! Ilyet én is megtennék érted!
-Jó tudni!-mondtam mosolyogva.-Na, elmegyek átöltözni.
-Oké!

Volt a kórteremben egy mosdó, oda mentem be. Felöltöztem, és megszemléltem magam. Ez a gyerek egész jól ért a ruhákhoz!
Kimentem.
-Egész jól tudsz "összedobálni valamit"!-mondtam nevetve.
-Kicsit csaltam... Anne segítségét kértem...-mondta Niall.
-Akkor már értem!
-Most tök Harry-sen nézel ki!
-Biztos!-mondtam, és visszaültem.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán Niall megszólalt.
-Hú a francba, már 5 óra van, megyek, mert váltás van!
-Rendben!
-Akkor szia princess!-mondta Niall, és megölelt. Vicces volt, mert magassarkúban sokkal magasabb voltam, mint ő!
Ekkor egy rekedt hang megszólalt.
-Hé Niall, ne ölelgesd a csajomat!-mondta. A hang Harry-é volt.
-Úristen, Harry!-mondtam, és sírva megöleltem. Harry is szorosan megölelt. Niall közben angolosan távozott.
-Jajj Harry, azt hittem már sosem ébredsz fel!-mondtam. Még életemben nem voltam ilyen boldog.
-Pedig látod, itt vagyok!-mondta Harry mosolyogva.-Annyira örülök, hogy neked nem lett semmi bajod!-mondta, és megsimogatta az arcom.
-De én nem örülök! Majdnem meghaltál!-mondtam.
-Inkább meghalok, csak te éld túl!-mondta Harry.
Hát ez borzalmasan aranyos volt. Akaratlanul is, de elmosolyodtam. Adtam egy puszit az arcára.
-Azt ugye tudod, hogy többet abba a parkba nem megyünk! Legalábbis egy ideig biztos nem...
-Igen, ezt már megkaptam mindenkitől...
-Akkor rendben. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha neked lenne valami bajod!
-Semmit, mert az orvosok, és anyukád közölték volna, hogy minden rendben lesz! Tényleg, amúgy mindenki nagyon rendes volt!
-Én mondtam, hogy anya odáig van érted!
-Hát lehet... De mindenesetre nagyon aranyos volt.
-Hát ő ilyen! Imádom!
-Nem csodálom!-mondtam mosolyogva. Az órámra néztem.-Tényleg nem jön már valaki?
Pontosan ekkor megérkezett Zayn.
-Hé Joulie, Vas Happenin'? Jé Harry, te ébren vagy?
-Nem csak nyitott szemmel fekszem kómába, és álmomba beszélek. Persze, mit gondolsz?
-Na, látom már kezdesz jobban lenni!-mondta Zayn, és leült mellém.
-Beszélni azt már nagyon tud! Miután felébredt, rögtön azt mondta, hogy Hé Niall, ne ölelgesd a csajomat!-mondtam nevetve.
-Jó téged nevetni látni!-mondta Zayn mosolyogva.
Ekkor bejött az orvos.