XXVI. fejezet: Most mi lesz?

Nem bírtam tovább, megint elsírtam magam.
-Na, kerülj beljebb, és mesélj!-mondta Louis, majd átkarolt, és bevezetett a nappaliba. A többiek is ott voltak, és mind kérdezték, hogy mi a gond. De a sírástól nem tudtam beszélni. Niall vigasztalt, és a többiek is megpróbáltak ökörködni, természetesen Louis vezetésével.
Mikor végre sikerült egy kicsit megnyugodom, elmondtam a dolgokat.
-Harry szakított velem!-mondtam szipogva.
-Mi? Miért? Az hogy lehet?-rohamoztak meg kérdésekkel a fiúk.
-Túlzott féltékenység?-kérdezte Liam, mert ő átlátott a dolgokon.
-Igen. Pedig az egyik kiskori haverommal voltam egy koncerten.-mondtam.
-Harry mindig mindent túlreagál. Erről eszembe jut egy történet-Louis folytatta volna, de Liam közbeszólt.
-Nem most, Lou, szerintem most senki nem kíváncsi a történetedre!-mondta, és rosszallóan Louis-ra nézett.
-Bocsi...-mondta Louis bűnbánóan.
-Harry csak túlságosan szeret téged, és azt akarja, hogy ő legyen az egyetlen férfi az életedben.-mondta Liam.
-Lehet, hogy a végén még ránk is féltékeny lesz!-mondta Zayn nevetve.
-De elérte a céljait, mert csak őt szeretem! 2 hét után miért lépnék le mással? Hosszú időre tervezem, és gondolom, ő sem egy éjszakás kalandra vágyik!-mondtam.
-Jajj, ez nagyon cuki volt!-mondta Louis, de Zayn oldalba könyökölte.
-De most nem tudom, mi legyen, hol lakjak. Anyuméknál már nincs szabad hely, szállodára meg nincs pénzem...-mondtam szégyenkezve.
-Lakj itt, és kész. Gondolom mindenki egyetért.-mondta Niall.
-De ugye nem vagyok terhetekre?-kérdeztem.
-Ha tudsz főzni, akkor nem!-mondta Niall, de ő is megkapta a magáét Zayn-től.
-Persze, hogy nem, szívesen látunk.-mondta Liam.
-Köszönöm!-mondtam.
A fiúk megmutatták a szobámat, majd lefürödtem, és eltettem magam másnapra.