XXX. fejezet: Bemutatkozás

Másnap fantasztikus érzés volt Harry karjaiban ébredni. Olyan jó volt érezni a teste melegségét, azt a jellegzetes "Harry-s" illatát, látni, ahogy a göndör fürtjei szanaszét állnak... Irtó cuki látvány volt. És nekem ilyen pasim van... Kicsit még gyönyörködtem benne, aztán felkeltem. Erre ő is felkelt.
-Hova mész?-kérdezte még félkómásan.
-Felkelek. Nem tudok már aludni.-mondtam.
-Mennyi az idő?-kérdezte a szemeit dörzsölgetve.
-Na, gyere vissza még egy kicsit! Léééci!-mondta bociszemekkel.
-Nem. Kelj fel!-mondtam.
-Na jó. Forever alone...-mondta, és felkelt.
-De hülye vagy!-mondtam, odamentem hozzá, és átöleltem.
-Ez mindenkinél hatásos!-mondta nevetve.
-Ilyen arccal?-mondtam, és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
-Amúgy van valami programod mára?-kérdezte Harry.
-Nem, miért?-kérdeztem.
-Szeretnélek bemutatni anyukámnak.
-Nem korai ez még egy kicsit?
-Nem egy éjszakás kalandot tervezek veled...-mondta Harry mosolyogva.
-Ez aranyos volt!-mondtam nevetve.
-Na de most komolyan!
-Hát nekem nincs kifogásom ellene!-mondtam.
-Oké, akkor ebédre megyünk, szóval húzzunk bele!-mondta Harry.
-Rendben!-mondtam, és elkezdtem készülődni.
-Na, készen vagy?-kopogott be egy fél óra múlva Harry.
-Igen!-jöttem ki.

-Csini vagy!-mondta Harry, majd kocsiba szálltunk.
Mikor odaértünk, kezdtem egy kicsit nagyon izgulni. Remélem, az anyukájának nem lesz kifogása ellenem!
Bementünk. Harry anyuja már vár minket.
-Anya, ő itt Joulie, a barátnőm.-mondta Harry.
-Mrs. Styles, örvendek a találkozásnak.-mondtam, és kezet fogtam vele.
-Minek formaság, szólíts csak Anne-nek.-mondta, és megölelt.-Na, gyertek, együnk, látom rajtatok, hogy éhesek vagytok!
Szó, mi szó, tényleg éhes voltam...
A kaja taco's volt, Harry kedvenc kajája. Bevallom, engem is le lehet venni vele a lábamról...
-Jajj anya, imádlak!-mondta Harry, és mohón nekilátott.
-Tudom! Joulie, ugye te is szereted?-kérdezte Anne.
-Igen, nagyon! Szoktam is csinálni, de akkor általában négy főre, hogy nekem is maradjon...-mondtam nevetve.
Ezután még sokat beszélgettünk. Anne nagyon rendes.
Elindultunk. Elbúcsúztunk egymástól, és én beültem a kocsiba, de Harry még beszélt Anne-el.
Harry szemszöge:
Anya még félrehívott.
-Jajj, Harry, annyira büszke vagyok rád! Nem gondoltam, hogy ilyen jó ízlésed van!-mondta anya, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Köszi, hogy ennyire bízol bennem...-mondtam.
-Jajj, tudod, hogy nem úgy értettem!-mondta anya.
-Tudom!-mondtam mosolyogva.
-Tudod, nagyon kedves lány. Nagyon érdeklődő, például nagyon érdeklik a receptek.
-Szerintem ennek az az oka, hogy nagyon szereti a hasát!-mondtam nevetve.
-Jajj, de gonosz vagy! Szerintem csak jó háziasszony szeretne lenni. Ezek szerint hosszútávra tervezitek, nem?
-Hát én igen... Egy ilyen lányt tuti nem találok többet! Amikor szakítottam vele, nem is tudom, mit gondoltam. Megszenvedtem érte, aztán meg eldobtam, mint valami szemetet.
-Nem baj, Harry, most már csak az a lényeg, hogy újra együtt vagytok. Mondjuk tényleg hülyeség volt...
-Annyira szeretem, hogy mindenki ilyen együttérző a családban! Amúgy hol van Gemma?
-Hát most éppen Párizsban telel.
-De karácsonykor legalább itthon volt?
-Igen, tegnap ment el.
-Akkor jó. Add át üdvözletem!
-Oké! Amúgy Harry!
-Igen?-mondtam, mert már indultam volna a kocsi felé.
-Ugye nem csinálsz több hülyeséget?-kérdezte anya.
-Nem tervezem.
-Akkor jó!-mondta anya mosolyogva, és visszament a házba.
Joulie szemszöge:
Miután Harry megtárgyalt Anne-el, beült a kocsiba, és elindultunk.
Út közben megszólaltam.
-Na, mi volt az a családi kupaktanács?-kérdeztem kíváncsian.
-Véleménykinyílvánítás.-mondta Harry.
-Ááá. értem. És?
-Oda van érted!-mondta nevetve Harry.-Nem díjazná, ha szétmennénk.
-Ki mondott ilyen hülyeséget?-kérdeztem.
-Senki...-mondta Harry, és megpuszilt.