XIX. fejezet: Indulás haza!

Másnap reggel olyan állapotban voltam, mint aki egy hónapja nem aludt. Harry se volt jobb: a göndör fürtjei mindenfelé álltak, csak arra nem amerre kellett volna.
-Jó reggelt!-mondta Harry.
-Neked is.-mondtam.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Leginkább sehogy... De ahogy látom, nem vagyok egyedül!-mondtam.
-Ennyire látszik?-kérdezte Harry.
-Ömm... Most inkább nem tudatom veled, hogy nézel ki... Na, hadd lássalak!-mondtam, és összeborzoltam a haját. Életem egyik legjobb műve volt.
-Na, így mindjárt más!-mondtam nevetve.
-Köszi! Na, menjünk le reggelizni.-mondta Harry.

Felöltöztem. Közben eszembe jutottak a tegnap történtek. Megérintettem a számat. Elpirultam. Fúú... Egyszer még felgyújtom Louis-t! Bár nem értem, mit parázok rajta, Harry a 2. legjobb haverom. De miért vagyok zavarban? mondjuk nem mindennapi dolog, hogy egy haveroddal smacizol, de akkor is? Jaaj Joulie, nyugi, ne lepődj meg Louis hülyeségein, Harry tudja, hogy csak barátok vagytok! Na, térj vissza a valóságba!
Kopogtattak a fürdőszobaajtón.
-Hé te nő, nem jössz kajálni?-kérdezte Harry.
-Ennek a nőnek a neve Joulie, és de igen!-mondtam, és kiléptem az ajtón.
Lementünk. Liam a kaját csinálta, Niall éhesen ült az asztalnál, Zayn a haját csinálta( hogy őszinte legyek, egyikükön sem lepődtem meg ), Louis pedig TV-zett.
-Megérkezett a két álomszuszék! Halljátok, ugye tudjátok, hogy elég rendesen összeöltöztetek!-mondta Louis.
Egymásra néztünk Harry-vel. Rajta is blézer, és póló, meg koptatott farmer volt.
-És tényleg!-mondtam csodálkozva.
-Vályúhoz!-kiabált Liam.
A kaja tojásrántotta volt. Nyamm! Régen ettem már!
-Ha majd megettétek a kaját, kezdjetek el csomagolni, mert délután indulunk haza!-mondta Liam.
-Ilyen hamar?-kérdezte Niall.
-Most viccelsz? Három nap neked nem volt elég? Ettől a levegőtől teljesen tönkrement a hajam!-mondta Zayn.
Ezen elkezdtünk nevetni.
-Amúgy 2 hét múlva 5 napos turnéra megyünk Franciaországba. Joulie, ha akarsz, te is jöhetsz.-mondta Liam.
-Majd még meggondolom.-mondtam, és rábuktam a rántottára.
Miután befejeztük, felmentünk pakolni. Miközben pakoltam, észrevettem, hogy hiányzik az egyik pólóm. Ekkor valaki kinyitotta az ajtót. Ez a valaki Louis volt, és a kezében volt a pólóm.
-Azonnal add vissza, te görény!-mondtam nevetve, és elindultam felé.
-Kapd el!-mondta, és elfutott. Futottam én is utána. Végigrohantunk az egész házon, de egyszer csak szem elől tévesztettem. Mindenhol kerestem, de nem találtam sehol.
-Louis, gyere elő, és add vissza a pólóm, mert szeretnék összepakolni! Louis William Tomlinson! Gyerünk!-mondtam. Ekkor Louis felbukkant előttem. A hátam mögé mutogatott.
Hátrafordultam, és egy fekete valakit láttam magam mögött egy baseball-ütővel a kezében. Egy óriásit sikítottam.
Ekkor Louis-ból és az idegenből kitört a röhögés. Ismerős volt a nevetése. Lekaptam a fejéről a maszkot. Niall volt az.
-Halljatok meg!-mondtam, kitéptem Louis kezéből a pólóm, és angolosan távoztam. Louis utánam futott.
-Bocsi, csak hülyültünk!-mondta a könnyeit törölgetve.
-Hát rohadtul nem volt vicces!-mondtam mérgesen.
Visszamentem.
-Mi volt ez a sikítás?-kérdezte Harry.
-Louis és Niall nagyon vicces kedvükben vannak.-mondtam, és beraktam a pólóm.
-Először engem akart rászedni a dolgokra, de én nem mentem bele.-mondta Harry.
-Szerencséd!-mondtam nevetve.
Mindenki készen volt, és lementünk a nappaliba.
-Megvan minden?-kérdezte Liam.
-Igen!-válaszoltuk kórusban.
-Akkor indulás!-mondta Liam.
Még egy utolsó pillantást vetettünk a házra, és elindultunk. Az ülésrend ugyanaz volt, mint idejövetelkor, azzal a különbséggel, hogy most már felszabadultan tudtam beszélni Harry-vel.
Liam kirakott minket a házunknál. Lepakoltunk, és az volt az első dolgunk, hogy elmentünk a cicákért. Rögtön adta is őket ki a néni.
-Köszönjük szépen, hogy vigyázott rájuk. Bocsánat, de nem tudtunk semmit hozni.-mondtm.
-Semmi gond, mindig örülök a cicáknak. Meg az nekem éppen elég, hogy látok két fiatalt ennyire szépen kijönni egymással.-mondta a néni mosolyogva.
Egymásra néztünk Harry-vel, de azonnal elkaptam a fejem, mert éreztem, hogy elpirulok. Most komolyan, mi van velem már megint?
Elvettük a cicákat, még egyszer megköszöntük a néninek, hogy vigyázott rájuk, és bementünk.