V. fejezet: Titkok

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyenkor írok, de strandon voltunk, és a kocsi lerobbant... Na, nem is részletezem tovább, jó olvasgatást! Köszönöm a kommenteket!


-Nos, ki kezd?-kérdeztem.
-Majd kezdek én.-mondta Harry.-Miért utálsz minket ennyire?
-Utálom a lányos kinézetű fiúkat.
-Szóval kinézet alapján ítélsz?-mondta Harry. Az arcát nem láttam a sötétben, de a hangjából ki lehetett venni, hogy nem tetszik neki a válaszom.
-Hé, most én kérdezek!-mondtam, mert nem akartam válaszolni.
-Még nem válaszoltál a kérdésemre!-mondta Harry mérgesen. Egy ideig csöndben voltam.
-Igen, többek között, miért, mi benne a baj?-kérdeztem egy kicsit idegesebb hangnemben.
-Az, hogy nem ismerni valakit, és úgy utálni, szerintem bunkóság!-Harry is egy kicsit felemelte a hangját.
Erre már nem tudtam mit mondani. Kicsit szégyelltem magam.
-Ne haragudj, csak egy kicsit feszült vagyok, hogy egy hónapig egy lánnyal fogok lakni...-mondta sóhajtva.
-Semmi, én is bocsi, kicsit túl őszinte voltam-mondtam, és bűnbánóan ránéztem.
-Semmi gond, elvégre ez a kérdezz-felelek lényege. Szent a béke?-kérdezte Harry, és pogira nyújtotta a kezét.
-Szent hát!-mondtam mosolyogva, és egy jó nagy pogit adtam neki. Vissza is rántotta a kezét.
-Erőben van ám a kisasszony!
-Bocsi, kicsit nagy lett...-mondtam nevetve.
-Na, most te jössz.
-Lássuk csak... Hát, most így hirtelen nem jut semmi eszembe. Neked van kérdésed?
-Hááát... Van valamilyen szépséghibád?
-Na, ez egy olyan kérdés, amit reméltem, hogy nem fogsz feltenni...Elég kínos...
-Hé, mondd már, nem foglak kinevetni!-mondta Harry türelmetlenül.
-Biztos?-kérdeztem bizonytalanul.
-1000%! Csak bökd már ki!
-4 mellbimbóm van...-mondtam pironkodva.
-Ez most komoly? Nekem is!-képedt el Harry.
-Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen!
-Akkor ezért szereted annyira a macskákat...-mondtam, és kitört belőlem a nevetés.
-Héé, ez nem fair! Én ne röhögjek, de te kinevetsz?-mondta, és megdobott egy párnával. Erre mindketten nevettünk.
-Jaj, ne haragudj, ezt nem hagyhattam ki!-mondtam a könnyeimet törölgetve.-Most én jövök! Volt már barátnőd?
-Még nem.
-Miért nem?-erre nagyon kíváncsi voltam.
-Mert eddig még nem találtam olyan lányt, aki mellett önmagam lehettem volna.
-Óóó, szóval te ilyen "hősszerelmes" típus vagy?-kérdeztem gúnyosan.
-He-he. Vicces vagy. Neked volt már barátod?
-Nem, nem vagyok túl népszerű a fiúk körében.
-Hogyhogy? Pedig nem vagy rossz bőr!
-Hmm... Mr. Poéngyár... Fogalmam sincs, ezen még nem gondolkodtam. Na, de most én jövök. Van valamilyen félelmed?
-Nincs... Neked?
-Félek a sötétben.-mondtam szégyenkezve.
-Most is félsz?-kérdezte Harry együttérzően.
-Ne, mert most nem vagyok egyedül.-mondtam, és ásítottam egyet.-Asszem én lefekszek, nem tudom, te hogy vagy vele.
-Én is. Jó éjszakát!-mondta, és a fal felé fordult.
Egy ideig nem tudtam aludni. Túlzottan furán éreztem magam egy fiú közelében. 3 óra körül sikerült elaludnom.
Egyszer csak felsikítottam. Harry majdnem leesett az ágyról.
-Mi a baj?-kérdezte félkómásan.
-Semmi... Csak rosszat álmodtam...-mondtam a könnyeimmel küszködve.
Ekkor Harry átölelt.
-Semmi gond Joulie, ez csak egy álom volt. Csak egy álom.
Észbe kaptam. Eltoltam magamtól, és megtöröltem a szemem.
-Köszi, de légyszíves ne ölelgess, még csak egy napja ismerjük egymást.-mondtam komolyan.
-Bocsi, csak meg akartalak nyugtatni.
-Jó, szemet hunytam felette. Mennyi az idő?
-5 óra.-mondta Harry, de láttam rajta, hogy nem tetszik neki, hogy ilyenkor felébresztettem.
-Na, feküdjünk vissza, holnap hosszú napunk lesz!
-Oké.-mondta Harry, és újból a fal felé fordult.