VI. fejezet: Hoppá!

Hali! Itt a kövi rész! Jó olvasgatást! Ja, és köszönöm a kommenteket, mert így legalább tudom, hogy van értelme folytatni! A kövi rész szerintem holnap délután jön( mekkora mázli, hogy csak be kell ide gépelnem, mert már egy füzetbe le van írva legalább 30 fejezet XD ).


Reggel amikor felkeltem, Harry-t nem találtam az ágyában. Csobogást hallottam a fürdőszobából, gondoltam, egy ideig még biztos bent lesz.
Elkezdtem öltözködni. Már rajtam volt a melltartóm, és indultam volna a szekrény felé egy ruháért, amikor a fürdőszobám ajtaja kinyílt, és Harry lépett ki rajta. Gyorsan magam elé kaptam a takaróm, és ő evvel egy időben a szeme elé kapta a kezét. De már mindegy volt, mert úgyis látott. Mindkettőnk arcán a piros minden árnyalata váltakozott.
-Sajnálom, azt hittem, még alszol... Tényleg nagyon sajnálom...-mondta Harry, és elindult kifelé a szobámból, kezét még mindig a szeme előtt tartva.
Gyorsan magamra kaptam egy ruhát, és kiszóltam.
-Harry, már bejöhetsz, felöltöztem!-mondtam.
-Oké...-mondta, és óvatosan benyitott. Bejött, és mindketten a földet néztük. Ekkor ő törte meg a csendet.
-Nagyon sajnálom,tényleg azt hittem, hogy még alszol. Nem gondoltam, hogy épp öltözködsz...-mondta, és elpirult.
-Jaj, ne legyél már ezen fennakadva! Ami megtörtént, az megtörtént, ezen nem tudunk változtatni. Mostantól vezessük azt be, hogy aki előbb felkel, az felébreszti a másikat, és akkor elkerülhetőek az ilyen balesetek.-mondtam.
-Tényleg nem haragszol?-nézett rám bociszemekkel.
-Dehogy is!-mondtam mosolyogva.
Ekkor indult volna felém, hogy átöleljen, de én megállítottam.
-Á-á-á, tegnap megígértél valamit!
-Jajj, tényleg, bocsi...-mondta, és visszalépett.
Egymásra néztünk, és elröhögtük magunkat.
-Na, menjünk, hosszú lesz ez a nap!-mondtam.
Megmutattam Harry-nek a város főbb nevezetességeit, és mindegyiknek elmondtam a történetét. Egyszer csak ismerős alakokat pillantottunk meg.
-Az ott Linda hogy is hívják...-gondolkodtam.
-Louis.-mondta Harry nevetve.
-Ááá, tényleg. Louis-szal.-mondtam.-Lindaaa!
-Louiiiiis!-kiabálta Harry is.
Ekkor megálltak, és elkezdtek felénk futni.
-Sziasztok!-mondta Linda.
-Hali!-mondtuk egyszerre Harry-vel.
Egy ideig nem tudtunk megszólalni, de aztán én törtem meg a csendet:
-Megbeszélés!-mondtam, és magammal rántottam Lindá-t.
-Na mesélj, mi volt.-kérdezte izgatottan Linda.
-Semmi extra. Rám hozta a szívbajt, kritizálta az evési szokásaim, kérdezz-felelekeztünk, rosszat álmodtam, és megölelt, de én leteremtettem, na meg meglátott fehérneműben.
-Óóó, máris megadtad magad?-kérdezte nevetgélve Linda.
-Hogy te mekkora egy perverz vagy! Dehogy is, csak öltöztem, és rosszkor volt rossz helyen.-mondtam pironkodva.
-Hmmm... Én is ezt mondanám!-mondta Linda.
-Megfojtalak!-mondtam, és már emeltem a kezem.
-Nyugi Joulie, tudod, hogy csak vicceltem!-mondta Linda mentegetőzve.
-Nagyon rossz vicc volt! Na mindegy. Veletek volt valami?
-Semmi, mi is filmet néztünk, és sok viccet meséltünk. Ennyi. Na, szerintem ideje indulni, mi még nem végeztünk!-mondta Linda, és sok szerencsét kívánt.
Harry szemszöge:
-Na, volt valami?-kérdezte Louis.
-Semmi. Filmeztünk dumáltunk. Képzeld, megtudtam, hogy neki is 4 mellbimbója van.-mondtam.
-És azt hogy sikerült kiszedni belőle?-kérdezte Louis meglepődötten.
-Kérdezz-felelek.
-Értem. Na, ne rizsázz, látom, hogy volt valami!
-Háát... Átöleltem, mert rosszat álmodott, persze le lettem teremtve, és reggel pedig megláttam fehérneműben...-mondtam pironkodva.
-Ajjaj... Gondolom megkaptad a magadét...
-Nem, pedig számítottam rá! Nagyon szabadkoztam, de legnagyobb meglepetésemre megbocsátott.
-Ééés, milyen alakja van!-kérdezte Louis a szemöldökét húzogatva.
-Jézusom Lou, mikre gondolsz? Én nem vagyok tahó!-mondtam mérgesen.
-Jó, bocsi Hazza! Na, induljunk, a lányok már végeztek.
Joulie szemszöge:
Elbúcsúztunk egymástól, és hazamentünk. Ránéztem az órámra.
-Nos, lemegyek futni, te nem jössz?-kérdeztem.
-Hát jó, miért ne?-mondta Harry.
Gyorsan átöltöztünk, és elindultunk. Harry az első 200 méternél kifulladt, így hát leültünk egy padra a közeli parkban. Egy ideig csöndben voltunk, de aztán Harry törte meg:
-Tudod, te szerintem nagyon jófej lány vagy.
-Ömm... Köszi...-mondtam, mert nem igazán tudtam, mit kell ilyenkor mondani.-Te is egész rendes srác vagy, Harry.
-Tudooom!-mondta nevetve.
-Asszem valakinek rendben van az egója!-mondtam.
-Hát, ez van!-mosolygott.
Továbbmentünk, és kicsit később hazamentünk.