VIII. fejezet: A kérdés

Hát remélem, vártátok ezt a részt! Eldől minden! Na, de nem rizsázok, jó olvasgatást!
P.S.:(I love You... Nem ez az utóirat XDD ) Köszönöm a kommenteket, és továbbra is várom!

Azt hittem, menten sírva fakadok. Harry nem lélegzett.
-Harry, Harry jól vagy?-kérdeztem, miközben a könnyeimmel küszködtem. Elkezdtem rázni, de semmi válasz. Aztán kezdtem kifelé húzni. Ekkor egy hangot hallottam:
-Nagyon aranyos vagy, amikor aggódsz!-mondta valaki. És ez a valaki Harry volt.
Kapott egy pofont. Ez volt az első reakcióm.
-Te! Te...-nem tudtam semmit mondani, mert sírva fakadtam.
-Jajj, ne haragudj, csak egy kicsit meg akartalak viccelni, nem tudtam, hogy te ennyire komolyan veszed! Nagyon sajnálom! Ígérem, többet nem csinálok ilyet, csak bocsáss meg!-mondta, és látszott rajta, hogy tényleg komolyan gondolja.
-Harry, ilyennel nem szabad viccelődni! Ez nagyon komoly dolog! És mit csinálok, ha tényleg nem térsz magadhoz? Most legszívesebben olyan pofont adnék, hogy lerepül a fejed!-mondtam mérgesen.
Közben kiültünk az egyik napozóágyra.
-Hát már félig megvolt...-mondta az arcát dörzsölgetve.
-Meg is érdemelted!-mondtam gonoszan.
Ekkor Harry megpuszilta az arcom, és a vállamra tette a fejem.
-Légyszíves, ne haragudj! Tényleg nagyon sajnálom! Bármit megteszek, csak ne haragudj!-mondta, és bociszemekkel rám nézett.

-Oké. Először is: Ne puszilgass! Másodszor is: A vállam legyen mentes a fejedtől! Harmadszor: Ha bármit megteszel, akkor hozz valamit inni!-mondtam.
-Akkor megbocsátasz?-kérdezte Harry boldogan!
-Igen, de ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet!
-Esküszöm, hogy többet nem lesz ilyen!-mondta Harry bűnbánó, de egyben komoly tekintettel.
-Jól van. Egye fene, megbocsátok. De siess azzal a piával, mert már porzik a vesém!-mondtam nevetve.
-Jajj, köszönöm! Imádlak! Mondta, és majdnem a nyakamba ugrott.
Ezután elment innivalóért. Linda ekkor odajött hozzám.
-Joulie, akkor most pontosan mi is van köztetek Harry-vel?-kérdezte, és cinkosan mosolygott.
-Semmi. Csak barátok vagyunk.-mondtam.
-Tényleg? Hát nem úgy tűnik!
-Mire gondolsz?
-Ha csak barátok lennétek, nem puszilgatna tök random!
-Én is szoktam neked puszit adni!-mondtam, és kérdőn néztem rá.
-Jó, de az mégis más! Mi LB-k vagyunk, ő meg egy fiú!
-Na ne! Nem jövök rá! De ne röhögtess már, Linda, te el tudsz minket együtt képzelni?-kérdeztem.
-El! Sőt! Szerinted miért viselkedik így Harry?
-Mert jó haverok vagyunk?-kérdeztem naivan.
-Jajj, Joulie, te menthetetlen vagy! Látom nem esett le a tantusz...-mondta Linda, aztán elment.
Harry szemszöge:
Miután elindultam üdítőért, Lou csatlakozott hozzám.
-Hé Hazza, mi volt az az előbb Joulie-val?
-Csak bocsánatot kértem tőle, mert egy kicsit durvára sikeredett a poénom.-mondtam.
-Háát, nem úgy látszott...
-Istenem Lou, mi csak barátok vagyunk!-mondtam, és nem értettem a kérdés okát.
-De a barátok nem így viselkednek! Az elején hogy utált Jouie, most meg elsírta magát egy hülye poén miatt! Mit gondolsz, miért van ez?
-Nem hallottál még fiú-lány barátságról?-kérdeztem idegesen.
-Jajj, Harry, könyörgöm, térj már észhez! Barátok nem puszilgatják egymást random!-mondta Lou idegesen.
-Lou, hányszor mondjam még el neked, hogy nem érzek iránta semmit! Hagyj békén!-mondtam, és elmentem.
-Istenem Harry, te leírhatatlanul naiv vagy...-mondta Lou alig hallhatóan.
Útközben gondolkodtam. Miért kéne akármit éreznem Joulie iránt? Jó, szép lány, meg minden, de ő csak egy jó haver, semmi több. Nem adhatok neki szimplán egy puszit? Na mindegy, erről ennyit.
Joulie szemszöge:
Harry végre ideért az innivalóval.
-De jó hideg! Ügyes vagy!-mondtam, és úgy vakargattam meg a fejét, ahogy a kutyáknak szokás.
-Tudom!-mondta, és elnevettük magunkat.
A nap hamar a végéhez érkezett. Nagyon jól éreztük magunkat. Útközben a többiek kitalálták, hogy tartsunk még egy bulit, mert holnap délután úgyis mennek. Ennek örültem, mert legalább még egy utolsót ökörködhetek velük.