XI. fejezet: A búcsú

Na, elérkeztünk a 11. fejezethez. Jó olvasgatást! És nagggyon köszi a kommenteket!

Harry szemszöge:
Amint megláttam Lou-t, iszonyat ideges lettem. Mit gondol ez magáról? Idióta! Teljesen lejárattam magam!
Odamentem hozzá.
-Lou, te egy irtózatos nagy szemét vagy! Tudod, hogy nézett rám Joulie? Mint valami idegbetegre! Amúgy akkor most mi van Lindá-val?-kérdeztem, és kedvem lett volna kinyírni.
-Harry, amint már mondtam, csak arról akartam tudomást szerezni, hogy bejön-e neked Julie. Ja, ugye milyen jó színésznő? Ki az a hülye, aki szakítana vele?-mondta nevetve.
-Hogy te mekkora görény vagy! De hát én csak barátként tekintek Joulie-ra!-mondtam, de elpirultam.
-Harry, ne szórakozz velem, egy ideje, amikor róla van szó, olyan lesz az arcod, mint a cékla. Legalább a legjobb haverodnak ne hazudj!-mondta Lou suttogva.
Ezzel rátapintott a lényegre. Egy ideje tényleg sokszor elpirultam, és rosszul éreztem magam, ha valaki mással beszélgetett, de még soha nem gondoltam arra, hogy lehetne több is, mint egy barát...
A gondolataimból Lou hozott vissza a valóságba.
-Szóval?-kérdezte a szemöldökét húzogatva.
-Hát... Nem tudom...-mondtam a tarkómat vakarva.
-Harry, Harry... Ezt hívják szerelemnek!-Lou rápillantott Joulie-ra.-Istenem, az a céda elrabolta az én kis Hazzá-m szívét... Megyek, elmondom neki!-mondta Lou, és már ugrándozva indult volna, de én lefogtam.
-Ha egy szót is szólsz neki erről, letépem a fejed!-mondtam mérgesen.
-Jól van, vicceltem!-mondta nevetve Lou.-De nem akarsz neki vallani?
-Nem, semmi értelme nincs, többet úgyse látjuk egymást...-mondtam.
-Hát, ki tudja, mit hoz a jövő!-mondta Lou, és elsétált.
Joulie szemszöge:
Eljött a délután, amikor is a fiúknak indulniuk kellett. Mindenkinek készültem valami búcsúajándékkal.
Odamentem Lou-hoz.
-Nos Lou, itt a búcsúajándékod!-mondtam, és átnyújtottam neki egy csomag répát.
-Óóó, köszönöm, így legalább nem leszek éhes az úton!-mondta, és megölelt.
-Várj, előtte el kell neked mondanom valamit...
-És mi lenne az?-kérdezte gyanakvóan.
-Ez annyira kínos...
-Na, mondd már!-mondta türelmetlenül.
-De ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!
-Rendben, csak mondjad már!
-Lou, én ANNYIRA szeretem a sárgarépát!
Elröhögtem magam. Louis értetlenül nézett.
-Úristen, látnád magad!-és már fulladoztam a röhögéstől. Ekkor már Louis is nevetett.
Aztán elmentem Niall-hez.
-Tessék, ez itt a tied, hogy ne legyél éhes az úton.-mondtam, és átnyújtottam neki egy dobozt. Kinyitotta.
-De rendes vagy! PIZZAAA! És még meleg! Imádlak!-mondta, és átölelt.
Odaléptem Liam-hez.
-Ez itt a tiéd!-mondtam mosolyogva, és átnyújtottam neki egy könyvet.
-"Leszokási kézikönyv Twitcam-függőknek". Uff, ezt most megkaptam... Na, de tényleg el kéne kezdenem olvasni...-mondta nevetve, és átölelt.
Ezután Zayn következett.
-Zayn, kapsz egy képet magadról, amit én csináltam, hogy mindig emlékezz rám.
-Köszönöm! Óóó, ki ez a jó pasi a képen?
-Olyan ismerősnek tűnik...-mondtam nevetve, és megöleltük egymást.
Legutoljára Harry következett.
-Hát Harry, itt az ajándékod.-mondtam, és odaadtam neki egy szatyrot. Harry úgy bontotta ki, mint a kisgyerek karácsonykor.
-De jó! Egy pulcsi! És de jó meleg! Na meg a kapucni sem hátrány...-mondta boldogan.
-Fordítsd meg!-mondtam mosolyogva.

-Upsz, a hátulját néztem... Jé, I love cats! Hát ez marha nagy! Köszönöm! Naggyon tetszik!-mondta, de nem ölelt át, csak a kezét nyújtotta. Jól esett, hogy emlékezett a megegyezésünkre.
-Na jó, egye fene!-mondtam, majd megfogtam a kezét, magam felé rántottam, és megöleltem. Szerintem eléggé meglepődhetett, de nem láttam az arcát. Nem sokat tétovázott, ő is átölelt. Percekig így álltunk, de valamiért úgy éreztem, hogy nem akarom elengedni.
Linda böködésére tértem magamhoz.
-Joulie, a fiúknak indulniuk kell!-mondta nevetve.
-Igazad van. Szia Harry!-mondtam szomorúan, és egy kicsit távolabb álltam.
-Sziasztok, még biztos találkozunk!-mondták szinte egyszerre, és beszálltak a kocsiba. Integettünk egymásnak, és addig néztem a kocsit, amíg az el nem tűnt. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Ekkor egy üzenet érkezett. Harry-től jött.
"Nézz be az ágyad alá, ott van egy doboz. Az az én búcsúajándékom. OO Harry"
Gyorsan felsiettem, és kivettem a dobozt az ágy alól. Kinyitottam, és a legnagyobb meglepetésemre egy kiscicát találtam benne. Visszaírtam Harry-nek:
"Jézusom, ez borzalmasan tündéri! Jaaaj, de aranyos! OO Joulie"
Rövidesen jött a válasz:
"Tudtam, hogy tetszeni fog :) Remélem, még találkozunk! XOXO Harry"
Most gondoltam bele, hogy többet nem látjuk egymást. A cicát simogatva sírtam.