XVII. fejezet: Na végre!

Mire megérkeztek a többiek a segítséggel, mi Harry-vel már elaludtunk. Louis szokásához híven készített egy fotót, és azzal fenyegetőzött, hogy felrakja Twitter-re ezzel a címszóval:
"Két elveszett madárka a hegyekben egymásra talált"
Tőlem csinálhatja, de nem engem járat le vele, hanem szerencsétlen Harry-t!
Amikor megérkeztek a fiúk, látták, hogy az igazak álmát alusszuk, szóval megpróbáltak minket felébreszteni. Én azonnal pattantam, Harry-t még egy kicsit noszogatni kellett. Bemutatkoztunk az úrnak, aki segített nekünk lejutni, és elindultunk. Útközben Louis hátrahúzott.
-Na, sikerült vele beszélni?-kérdezte.
-Szóval erre ment ki ez az egész?-kérdeztem gyilkoló pillantással.
-Akkor most elárultam magam...
-Fúú, megfojtalak!-mondtam, mert nagyon ideges voltam.-Amúgy igen, sikerült.
-És mit mondott?-kérdezte Louis kíváncsian.
-Abba már nem avatlak be, ha nem haragszol!-mondtam nevetve, és előre mentem.
Harry-vel egész úton beszélgettünk. Jó volt újra a régi viszonyban lenni, de valahogy üresnek éreztem magam. Ez nem tudtam, miért volt.
Amint visszaértünk a házba, megköszöntük a segítséget, és az volt az első dolgunk, hogy ittunk egy meleg kakaót, és lefürödtünk jó forró vízben.
Este nem bírtam aludni. Pörgött az agyam. Ekkor Harry hangját hallottam.
-Te se tudsz aludni?-kérdezte.
-Hát nem nagyon! Pedig nagyon fáradt vagyok!-mondtam.
-Én is...
Ekkor gondoltam egyet, és odafeküdtem Harry mellé. Csodálkozó tekintetet éreztem magamon.
-Ömm... Hát te?-kérdezte zavarodottan.
-Hátha így egyszerűbb lesz elaludni.-mondtam, és elfordultam. Harry beletörődött, és ő is így tett. Hát asszem, ez rossz ötlet volt, mert a pulzusom az egekbe szökött, szóval így végképp nem tudtam aludni.
Kicsit később nyitódott az ajtó.  Louis állt ott. Asszem, ezt nagyon nem kellett volna... Később még megkapja a magáét!
-Hé srácok-itt megállt.-Ja, bocsi, megzavartam valamit?
-Dehogy.-mondtam, és felálltam.-Mit szeretnél?
-Csak annyit akartam mondani, hogy senki nem bír aludni, szóval üvegezhetnénk.-mondta Louis.
-Mégis mennyi az idő?-kérdeztem.
-Még csak 21:00 van, ne akarjatok ilyenkor aludni!-mondta Louis.
-Hát rendben, én jövök.-mondtam, és elindultam lefelé.
-Harry?-kérdezte Louis.
-Várj, össze kell magam szedni.-mondta, és felkelt.
Én már lent voltam a nappaliba, és leültem a földre.
Harry szemszöge:
-Hogyhogy egymás mellett feküdtetek?-kérdezte Lou csodálkozva.
-Nem tudom, egyszer csak odafeküdt mellém.-mondtam.
-Hát barátom, akkor jó úton haladsz!-mondta Lou, és cinkosan rám kacsintott.
-Na persze..-motyogtam. Lou előresietett.
Mi az, hogy jó úton haladok? Ennél már csak rosszabb lehet! Már háromszor visszautasított! Hát, ilyen az én szerencsém...
Lementem, és leültem én is a körbe.
Joulie szemszöge:
Lekapcsoltuk a villanyt, leültünk körbe, és Louis szervált valahonnan egy üveget.
-Nos emberek, mindenki egy feladatot kap, attól függően, hogy merészséget választ. Nincs mentő. Ha nem csinálja meg, kiesik.-mondta Louis, és pörgetett.
Már egy ideje játszottunk, amikor Harry-re került a sor. Pont Louis-nál volt az üveg, szóval egy kicsit paráztam...
-Igazság vagy bátorság?
-Bátorság!
-Nézzünk valami egyszerűt...Nos Harry, énekelj valamit akárkinek a csapatból!
Harry végignézett rajtunk, és megállt a tekintete rajtam. Elkezdte énekelni a More Than This-t.
-I'm broken, do you hear me?
I'm blinded, 'cause you are everything I see... És nemsokára jött a refrén:
When he opens his arms, and holds you close tonight,
It just won't feel right,
'Cause I can love you more than this...
Itt elsírtam magam. Bűnösnek éreztem magam, hogy ezt a számot kaptam. Minden benne volt, ami eddig velünk történt. Nagyon meghatódtam. Zayn ült mellettem, és átölelt. Kicsit megnyugodtam, letöröltem a könnyeim, és folytatódott a játék. Harry pörgetett, és Louis-nál kötött ki.
-Igazság vagy bátorság?
-Igazság!
-Kinek, és mit hazudtál utoljára?
-OMG...-mondta zavartan Louis.-Hát az a helyzet, hogy Joulie-nak, és azt, hogy szakítottam Lindá-val...
-De jó, hogy most tudom meg! És szabad megtudnom, hogy miért?-kérdeztem idegesen.
-Az maradjon az én titkom! Majd meglátod!-mondta Louis, és rám kacsintott. Gyilkosan néztem rá. Ha a pillantásom ölne, ő már nem élne.
Louis pörgetett... És én lettem a kiválasztott.
-Igazság vagy bátorság?
-Bátorság!-mondtam. Uppsz, ez asszem rossz választás volt...
-Akkor engedd Harry-nek, hogy megcsókoljon!-mondta Louis...