XVIII. fejezet: Louis = maga az ördög

Miii? Jézusom! Úristen! Ájulás-közeli állapotba kerültem. De nem akartam kiesni, szóval odamentem Harry-hez, és leültem mellé. Nagyokat nézett, és ezt mondta.
-Ha nem akarod, nem muszáj!-mondta.
-Mindegy, nem akarok kiesni...-mondtam.
Harry ekkor elkezdett közeledni felém. Mindkettőnk arcán a vörös szín árnyalatai váltakoztak. Már körülbelül egy centi választott el minket. Ekkor az ajkaink összeértek, és Harry gyengéden megcsókolt. Pár másodpercig tartott a csók, aztán elváltunk, és én visszamentem a helyemre. Életemben nem gondoltam volna, hogy Harry-vel lesz az első csókom.
Mindenki elkezdett tapsolni.
-Na emberek, már holnap va, szóval menni kéne aludni!-mondta elégedetten Louis.
Elindultunk felfelé. Útközben hátrahúztam Louis-t.
-Louis, mégis mire volt ez jó? Most nem merek a szemébe nézni!-mondtam idegesen.
-Ne mondd azt, hogy nem csókol jól?-kérdezte Louis mosolyogva.
-Én ilyet nem mondtam...-ekkor befogtam a szám, mert éreztem, hogy ezt nem kellett volna. Elpirultam.
-Hát Joulie, úgy látszik, kezdem elérni azt, amit szerettem volna!-mondta Louis, megveregette a vállam, és boldogan előresietett.
Nem értettem, mire céloz. Visszamentem a szobába, és lefeküdtem. Hát persze, hogy most sem tudtam aludni. Miért is vagyok meglepődve... De tényleg, miért éreztem magam annyira zavarban? Hisz ő csak egy barát! És miért hatódtam meg azon a számon? Lehet, hogy nem volt jelentősége, csak ez jutott eszébe?
Nem sokat gondolkodtam, mert bejött Harry, és leült mellém az ágyra. Alvást színleltem.
-Joulie, tudom, hogy nem alszol!-mondta Harry. Felültem.
-Mi van veled mostanában? Nagyon fura vagy!-mondta.
-Nem tudom, mire gondolsz. Szerintem olyan vagyok, mint amilyen szoktam lenni.-mondtam.
-Figyelj, ha van valami gond, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!-mondta Harry.
-Köszi.-mondtam mosolyogva.-Nincs semmi gond.
Kis csönd következett.
-Hallod Harry, nem gondoltam volna, hogy veled lesz az első csókom.-mondtam.
-Jajj, ezt nem gondoltam... Bocsi, ha tudtam volna, szólok Louis-nak...-mondta Harry a tarkóját vakarva.-Tényleg ne haragudj...
-Már megint minek szabadkozol?-kérdeztem mosolyogva.-Előbb-utóbb valakivel úgyis bekövetkezett volna...-mondtam.
-Hát az igaz. Csak gondolom, nem voltál arra felkészülve, hogy velem lesz... Nagyon rossz volt?-kérdezte Harry bűnbánóan.
-Dehogy!-mondtam.
-Csak azért kérdezem, mert nekem is az első volt...-mondta.
-Ezt nem hiszem el! Hazudni nem ér!-mondtam nevetve.
-Komolyan mondtam!-nézett rám Harry.
-Akkor köszöntelek a klubban!-mondtam. Mindketten nevettünk.
Újból csönd volt.
-Na jól van, én asszem bedobom a szunyát.-mondtam, és lefeküdtem aludni.
-Oké, én is.-mondta Harry, és visszament az ágyába.