XXII. fejezet: A rég nem látott haver

Megláttam a kiskori legjobb barátom.
-Úristen, Jason! Milyen régen láttalak!-mondtam, és megöleltük egymást.
-És mi van veled?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi nagyon.-mondtam.
-Merre laksz?
-Innen pár saroknyira egy apartmanban a barátommal.
Jason lelkesedése egy kicsit lehervadt.
-Van barátod?-kérdezte.
-Igen, tegnap óta.-mondtam boldogan.
-Hát gratulálok!-mondta, és egy mosolyt erőltetett az arcára.
-Na, nem megyünk el valamerre? Én már végeztem a vásárlással!-mondtam.
Út közben Jason egy kicsit mesélt magáról, meg az eddigi éltéről.
-Nem futhatnánk össze megint valamikor?-kérdezte.
-Dehogynem.-mondtam.-Csak mikor?
-Felhívlak majd. Telószámod megadod?
-Persze.-mondtam, és átnyújtottam neki egy cetlit a telefonszámommal.
-Akkor majd hívlak, most mennem kell! Szia!-mondta, azzal elment.
-Hali!-mondtam, és felmentem.
5 óra körül volt. Harry még nem volt itthon. Leültem a TV elé, és szépen el is aludtam...
Az ágyamban ébredtem. Hallottam, hogy valaki az edényekkel csörömpöl. Harry! Gyorsan felpattantam, kifutottam a konyhába, és hátulról átöleltem. Ő is megfordult, és átölelt.
-Hiányoztál...-mondta Harry.
-Pedig nem is voltunk sokat távol-mondtam nevetve.-Mi lesz, ha több napos turnéra mentek?
-Ez egyértelmű! Jössz velünk!-mondta Harry.
-De nem szeretek láb alatt lenni!
-Ha én hívlak, akkor biztos, hogy nem vagy!
-Rendben! Mikor lesz a következő turnétok?
-Jövő, hónapban.
-Okés, akkor megbeszélem Jasonnel, hogy akkor ne hívjon!
-Ki az a Jason?-kérdezte Harry.
-Nyugi Harry, nem fognak megcsalni!-mondtam nevetve.-Egyébként egy kiskori barát. Kb. 6 éves lehettem, amikor elköltöztek, azóta nem láttam.
-Oké! Remélem is!-mondta Harry, és megpuszilt.
-Aranyos vagy, amikor féltékeny vagy valakire!-mondtam mosolyogva.
-Nem is vagyok féltékeny!-mondta Harry.
-Nem eléggé!-mondtam, és leültem a fotelbe.-Na, nézünk valamit?-kérdeztem.
-Oké!-mondta Harry, és leült mellém.
-Love Actually?-kérdeztem
-Egyik kedvencem!-mondta. Először kicsit furán néztem rá, de aztán bekapcsoltam.