XXIX. fejezet: Karácsony este

Nos emberek, köszönöm szépen, hogy ennyien olvassátok a blogom, túlléptük az 1500 oldalmegjelenítést( szám szerint 1676 )! Szeretném, ha ez megkétszereződne!  De nem fecsélem az időt, jó olvasgatást.

Futottam, ahogy csak tudtam. Nem érdekelt, ha fellökök valakit, de meg kell találnom Harry-t! Valószínűleg már otthon van.
Amint így elmélkedtem, nekimentem valakinek.
-Jajj, elnézést, nem vettem észre...-elakadt a szavam, amikor az illető megfordult. Harry volt az.
-De jó, hogy látlak! Beszélni szeretnék veled a történtekről! Nem tudom szeretsz-e még... Nem érdekel, hogy ezután mi lesz, de el szeretném mondani, mit-nem tudtam folytatni, mert Harry átölelt.
-Azt hiszem, jobban szeretlek, mint azt hittem, Joulie. Egy idióta vagyok! Egy hiper-nagy hülye! Nem bírtam ki nélküled...-mondta Harry elérzékenyülve.
-Istenem Harry... Most nem tudom, hogy mit mondjak...-mondtam sírva.
-Ugye megbocsátasz?-kérdezte.
-Persze...-suttogtam. Arcom erősen a mellkasába fúrtam.
Harry eltolt magától, és letörölte a könnyeim.
-Szeretlek...-suttogta.
-Én is...-mondtam.
Ekkor újra közelebb húzott magához, és megcsókolt. Percekig álltunk így. Nem zavart minket a tömeg. Persze jól megbámultak minket, de ez legyen a legnagyobb baj.
Egyszer csak sikításra lettünk figyelmesek. Egy csapat lány kezdett el felénk rohanni.
-Ajjajj, futás!-mondta Harry, kézen fogott, és magával rántott.
Hazáig futottunk. Lihegve mentünk be a házba.
-Fú, lehet, hogy nem a tér közepén kellett volna kibékülnünk...-mondtam nevetve.
-Van benne valami!-mondta Harry is nevetve.
-Na, csinálok egy forró csokit, te is kérsz?-kérdeztem Harry-től.
-Köszi, az most jól esne.-mondta Harry, én pedig kimentem a konyhába.
Mikor elkészültem, bevittem, és leültem a kandalló elé. Harry is így tett. Egy ideig csak ültünk, és iszogattuk a forró csokit, aztán megszólaltam.
-Majdnem elfelejtettem, nálam járt ám a mikulás!-mondtam, és elővettem a táskámból egy csomagot.
-Rólam se feledkezett ám meg!-mondta Harry, és ő is előhozott egy ajándékcsomagot.
-Nyissuk ki egyszerre!-javasoltam.

-Oké! 3... 2... 1... és!-mondta Harry, és kinyitottuk a csomagjainkat. Egy olyan pólót kaptam, amit én néztem ki, csak I <3 my boyfriend felirattal. Nem egybeesés?
Egymásra néztünk, és elkezdtünk nevetni.
-Hát azért tudjuk, mi a jó!-mondtam nevetve.
-Az biztos! De legalább találó ajándékok!-mondta Harry.
Mindketten felhúztuk.
-Honnan tudtad a méretem?-kérdeztem.
-Saccper kb....-mondta.
-Profi vagy!-mondtam mosolyogva.
-És te?-kérdezte.
-Női praktika!-mondtam, és rákacsintottam.
Újból leültünk a kandalló elé. Rádöntöttem a fejem Harry vállára.
-Jó újra együtt...-mondtam.
-Ez az eddigi legszebb karácsonyi ajándékom...-mondta Harry mosolyogva.
-Mi?
-Hogy kibékültünk!-mondta, majd átkarolt, és megcsókolt.