XXVIII. fejezet: Beszélgetések

Harry szemszöge:
Karácsony másnapját a szüleimmel töltöttem. Nagyon jó volt őket újra látni. Nagyot ebédeltünk, aztán leültünk anyuval beszélgetni.
-Na, és mi újság a lányok terén? Van már barátnőd?-kérdezte anyu.
-Nincs...-mondtam az ujjaimat tördelve.
-Akkor ez itt ki?-kérdezte anya, majd elővett egy újságot, aminek a címlapján Joulie és én voltunk.
-Ő... Csak egy barát...-mondtam.
-Nekem nem úgy tűnik! Nézd Harry, majdnem 17 vagy, jogod van dönteni arról, mit mondasz el nekem, de mégis csak az anyád vagyok! Mondd el, hátha tudok segíteni!-mondta.
Ekkor egy hatalmasat sóhajtottam.
-Rendben. Ő a volt barátnőm, két hétig jártam vele, de aztán megcsalt.-mondtam.
-Ez a megcsalás hogy történt?-kérdezte anya.
-Joulie kiskori barátja, valami Jason először lesmacizta, ezt még megbocsájtottam, mert nem ő volt a hibás, aztán amikor a tiltásom ellenére együtt jöttek haza az éjszaka közepé, elegem lett, és szakítottam vele-mondtam.
-És miből gondolod, hogy már nem szeret?
-Ha szeretne, nem ment volna el azzal a sráccal!
-Harry, nekem is vannak fiú barátaim!
-De anya, ezt te nem értheted!
-De, én tökéletesen értem! Harry, túl féltékeny vagy! Kicsit le kéne állnod!
-De-félbeszakított.
-Semmi de! Hülye vagy, ha azt hiszed, ilyenek okok szakításra! Ha jól tudom, az elején még utált titeket, aztán a végére mégis téged választott, nem?
-De...
-Akkor meg? Hívd fel, és békülj ki vele!
-De anya! Mondtam én, hogy kibékülök vele?
-Harry, ne játszd meg magad! Tudom, mennyire oda vagy érte! Látszik rajtad!
-De most már mindegy, úgyis utál ezek miatt...
-Elhiszed, hogy most tökre ki van bukva?
-Szerintem nem...
-Akkor itt az ideje, hogy bocsánatot kérj! Nyomás!
-De...
-Azt mondtam, nyomás!-mondta, és kituszkolt az ajtón.
Elgondolkodtam. Anyának talán tényleg igaza van! Nem az ő hibája mindez. Nem engedhetem el!
Eszeveszett tempóban elkezdtem rohanni a fiúk házához.
Joulie szemszöge:
Reggel kómásan letámolyogtam.
-'Reggelt!-mondtam, miközben leültem reggelizni.
-Hello!-köszönt szinte egyszerre mindenki.
-Egyébként mindjárt dél van, szóval már az ebédet csinálom, szóval ha nagyon éhes vagy, szolgáld ki magad!-mondta Liam.

-Nem, kibírom!-mondtam, és elmentem felöltözni.
Megebédeltem, és leültem a kanapéra. Csak néztem magam elé.
-Mi újság?-jött oda hozzám Louis.
-Semmi, csak bambulok.-mondtam.
-Még mindig nagyon ki vagy akadva?
-Hát eléggé...
-Akkor szervezzünk egy party-t. Hardban nyomjuk, bepiálunk, és minden megoldódik!
-Az jó lenne!-mondtam nevetve.
-Ezt megdumáltuk!
*A party közben*
Nagyban buliztunk, de én egy kicsit elfáradtam, szóval leültem a kanapéra. Niall odajött mellém.
-Mi van Princess, fáradunk?-kérdezte.
-Ja, egy kicsit.-mondtam.
-Harry-n jár az eszed?-kérdezte.
-Igen. Ez a karácsony nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem...
-Még nincs vége a napnak! Menj el hozzá, és beszélj vele!
-Mi értelem! Hiszen most szakított velem!
-De szeret! Csak neked akart jót!
-Hát nem így kellett volna!
-Mindegy, beszélj vele!
Kicsit gondolkodtam.
-Rendben, igazad van! Beszélek vele! Nem érdekel, mi lesz!-mondtam, majd kirontottam az ajtón, egyenesen a lakásunk felé.