XXXIV. fejezet: Jó hírek

-Jó napot! Ó, Mr. Styles, jó látni, hogy felébredt!-mondta az orvos.
-Hát igen! Volt értelme!-mondta Harry, és rám mosolygott. Én is elmosolyodtam.
-Nos, jó híreim vannak! Egy hét múlva felépül, és hazamehet!-mondta az orvos.
-Végre, már most unom, hogy ágyhoz vagyok kötve!-mondta Harry nevetve.
-Te hülye, tegnap műtöttek!-mondtam "mérgesen". Elnevettük magunkat.
-Na nee! Ha nem mondod, hülyén halok meg!-mondta Harry még mindig nevetve.
-Így is hülyén halsz meg, édes szívem!-mondtam, és már könnyeztem a nevetéstől.
-Ez gonosz volt!-mondta "durcásan" Harry.
-Bocsi, ezt muszáj volt!-mondtam a könnyeimet törölgetve.
-Olyanok vagytok, mint egy házaspár!-mondta az addig tök csöndben ülő Zayn.
Mindketten lefagytunk. Ezen úgy amúgy még nem is gondolkodtam. Összeházasodni, és családot alapítani Harry-vel? Elképzeltem Harry-t, ahogy boldogan babázik. Azok után, ahogy elvolt Baby Lux-szal, nem volt nehét őt elképzelni. Az álomvilágból Zayn rázott fel.
-Min mosolyogsz ennyire?-kérdezte.
-Semmin, csak elgondolkodtam.-mondtam.
-Értem.-mondta.
-És mi jón?-kérdezte Harry.
-Az titok!-mondtam, és cinkosan rákacsintottam.
-Miért?-kérdezte Harry, és bociszemekkel rámnézett.
-Mit miért? Neked nincsenek titkaid?-kérdeztem.
-Előtted? Ááá...-mondta nevetve Harry.
Kinyújtottam a nyelvem.
-Challenge accepted! Na jó, azért van egy-két titkom, de ne itt, és ne most, mert nem publikus...-mondta Harry perverz vigyorral kísérve.
-Óóó, kezdek kíváncsi lenni!-mondtam nevetve.
*Egy hét múlva*
Már egy hét eltelt, és Harry-t ma engedték haza. Már nagyon vártam, mert 1. Féltem egyedül otthon 2. Unalmas nélküle! Közben anyuék az újságból értesültek arról, hogy tulajdonképpen ki is a pasim, amiért persze jól megkaptam a magamét... De amint megismerték Harry-t, azonnal megenyhültek. Hát igen, ők az én szüleim...

Reggel gyorsan felöltöztem, és elindultam. Mire odaértem, Harry már össze volt csomagolva, szóval bepakoltunk, és elmentünk.
-De jó újra itthon!-mondta Harry, és mint aki jól végezte dolgát, lehuppant a kanapéra. A cicája odadörgölőzött hozzá.
-Igen Dusty, hát persze, hogy te is hiányoztál!-mondta Harry nevetve, és felkapta a cicát az ölébe.
-Tényleg, mi a neve a cicádnak?-kérdezte Harry Dusty-t simogatva.
-Uhh... Fogalmam sincs. Nem nagyon nevezem el a háziállataim, mert úgysem hallgatnak rá!-mondtam.
-Legyen Alex!-kérdezte.
-Hmm... Nem rossz! Akkor ezennel átkeresztellek Alex-nek!-mondtam, felvettem a cicámat, és leültem Harry mellé. Egy kicsit így ültünk, aztán a cicák leugrottak, és elkezdtek verekedni.
-Most komolyan, olyan érzésem van, mintha egy család lennénk!-mondtam mosolyogva.
-Hmm... Nekem is! De ne reménykedj abban, hogy ez a későbbiekben nem így lesz!-mondta Harry, és gyengéden megcsókolt.