XXXV. fejezet: A tropikárium

Sziasztok! Megvan a 2000 oldalmegjelenítés( pontosabban 2078 )! Puszikállak benneteket!

Másnap reggel Harry mellett ébredtem. Nagyon jó volt újra mellette. Borzalmasan hiányzott. Remélem, többet ilyen nem lesz, mert abba beleőrülök! Most, hogy belegondolok, három hónapja még eszembe sem jutott volna, hogy a One Direction-ből válogatok magam nak pasit, legfőképp az nem, hogy Harry lesz az, és hogy ennyire belezúgok! De szerintem nem követtem el akkora baklövést. Így vagyok boldog.
Felültem. Erre Harry is felébredt.
-Hova mész?-kérdezte a szemeit dörzsölve.
-Éhes vagyok!-mondtam.
-Rád ragadt a Niallizmus? Kibírod!-mondta, és visszarántott.
-Naaa!-mondtam nevetve.
-Mi van? Egy hete nem öleltelek át!-mondta "durcásan".
-Mit egy hete? Szerinted kit ölelgettem, amikor felébredt?-mondtam nevetve.
-Jéé, tényleg!-mondta Harry.
-Ilyenekre nem emlékszel?
-Buta vagy!-mondta Harry, és megpuszilta a homlokom.
-Na, akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem.
-Hmm... Tropikárium?
-Benne vagyok! De akkor fel kéne kelnünk!-mondtam, és felkeltem.
-Ajj, miért természetes velejárója az elindulásnak a felkelés?-kérdezte Harry.
-Miért vagy ilyen lusta? Asszed', amikor kórházban voltál, aludtam melletted valamit? Talán első este, és ennyi! A többi nap azért nem, mert "valakinek" szófosása volt!-mondtam "durcásan"
-Nők...-motyogta Harry, és felkelt.

-Ezt meg sem hallottam!-mondtam nevetve, és felöltöztem.
Kimentem. Harry már kész volt.
-Áááá, kell a pólód!-mondta Harry.
-Megnézném rajtad!-mondtam nevetve.
-Na, akkor indulááás!-utasított Harry.
-Oké!-mondtam, és elindultunk.
Amikor odaértünk, azon tanakodtunk, mit nézzünk meg először.
-Na, akkor mi legyen?-kérdeztem.
-Hmm... Cápák?-kérdezte.
-Muszáj?-kérdeztem. Kiskoromban láttam egy filmet, amitől nagyon megrémültem, mert egy cápa sorra ölte meg az embereket, és azóta nagyon félek tőlük. És nagyon idegesítő az, hogy a fejem fölött úszkálnak...
-Nyugi, nem lesz semmi baj!-mondta Harry, és odamentünk. Csak álltam ott csukott szemmel.
-Joulie, semmi gond! Nem tudnak kiesni, ne aggódj!-mondta Harry. Nem mintha nagyon nyugtató lett volna...
-De nagyon nagyok!-mondtam.
-Ezek már nem támadnának rá senkire, évek óta itt vannak!
-Tudom, de akkor is...
-Jajj... Akkor ne figyelj rá!-mondta Harry, és megcsókolt.
-Hé... Curly boy... Asszem... Útban... Vagyunk...-motyogtam a csókok közt.
-Miért?-kérdezte Harry befejezve a csókok szolgáltatását.
-Mások is szeretnék látni a cápákat!-mondtam.
-Elég nagy az akvárium!
-De a közepén állunk!
-Ja... Oké, akkor megyünk a teknősökhöz?
-Persze! Veszünk nekik kaját?-kérdeztem.
-Igeeen!-mondta Harry, és elindultunk.
*A teknősöknél*
-Wow, nézd a sort!-mondtam.
-Már azért is végigvárjuk!-mondta Harry, és beállt.
-Én addig nézem őket!-mondtam.
Harry szemszöge:
Már egy ideje álldogáltam( én közbe rendesen elbambultam... ), és már csak pár ember volt vissza.
-Joulie, mindjárt sorra kerülünk!-kiabáltam, de süket fülekre talált. Nem láttam sehol.
-Joulieeee! Merre vagy?