XXXVI. fejezet: Valaki?

Harry szemszöge:
-Joulieee! Hol vagy? Joulieee!-kiabáltam, és a sort otthagyva eszeveszett keresésbe kezdtem.
Már a sírás szélén jártam. Ha egy kicsit jobban odafigyeltem volna... Istenem, segíts!
Az egész tropikáriumot körbejártam, mindenkit végigkérdeztem, nem látták-e, de semmi. Joulie-nak nyoma veszett. Jártam fel alá, mert idegességemben nem tudtam mit csinálni. Elérkezett az a pillanat, amikor kitört belőlem a sírás, és a könnycseppek sorra gördültek le az arcomról. Zsebre raktam a kezem, és nekiindultam volna, hogy még egyszer végigjárjam a tropikáriumot. De csak volna, mert a zsebemben találtam egy cetlit ezzel az üzenettel:
"Ha viszont szeretnéd látni a barátnődet, gyere a Big Ben óratornyába! De nem kapod meg csak úgy! Siess, a türelmem véges!
XOXO Egy titkos hódoló"
Gyorsan hívtam a rendőrséget, és eszeveszett tempóban rohanni kezdtem. Leintettem egy taxit, és a leggyorsabb úton elindultunk a Big Ben felé.
Joulie szemszöge:
Egy hatalmas szobában ébredtem, ami tele volt fogaskerekekkel. Csak annyira emlékszem, hogy nézem a teknősöket, amikor hirtelen elsötétül minden.
Valaki megszólalt.
-Szia szivi, jól aludtál?-kérdezte a hang. Egy ilyen kifejezett plázacicától jött. Platinaszőke haj, kacsaszáj, műmell, stb.... Normál esetben egy ilyentől elhánytam volna magam, de most nagyon megrémültem.
-Ne aggódj, Harry drága pillanatokon belül itt lesz!-mondta nevetve.
Nem tudtam reagálni, mert a végtagjaim meg voltak kötözve, a szám pedig le volt ragasztva. Pedig szívesen adtam volna neki egy pofont!
-Szóval te vagy Harry barátnője?
Bólintottam.
-Azt hallottam, szenvedett miattad, mert először visszautasítottad. Igaz?-kérdezte, és közben leszedte a számról a ragasztószalagot.
-Miért szenvedett? Én is szenvedtem, mert nem tudtam eldönteni, mit érzek iránta!-mondtam.
-Az kit érdekel? Rosszat okoztál az én Harry-mnek!-kiabálta.
-Miért, most nem boldog?-kiabáltam.
-Egy ilyen mellett, mint te?
-Akár egy ilyen mellett, mint én!
-Tudod, ha nem ér ide, annak nem lesz jó vége!-mondta, és elővett egy pisztolyt.
Megrémültem.
-Ne aggódj, csak végszükség esetén fog elsülni! És most az áll fenn!-mondta, a fejemhez szorította a fegyvert, és...